Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-473

47 J. országos ülés 19U4 Julius 26-án, kedden. 285 róna szükségletből 1 millió koronával redukálja a kiadásokat. Ezeket a költségeket pedig meg akarja az igen t. miniszterelnök ur takarítani. Miként? Azt mondja, hogy egyszerűsíteni kell az adminisztrácziót és apasztani az adminisztrácziónális kiadásokat. Utánanéztem a költségvetésben, bogy mennyi adminisztratív kiadás van 54.000 korona. Nohát. t. képviselőház, azt az 1 milliót ebből az 54000 koronából megtakarítani egyáltalában nem lehet. Tehát miből akarja ? Azt mondja, hogy az eltartási költségekből. Ebben igaza van az igen t. miniszterelnök urnak, ebből meg lehet takarítani, de miként ? Mikor a gyermevédelemnek a kérdése megindult, akkor ezer és ezer anya jelentkezett gyermekek ápolására. Mert olyan nagy és óriási nálunk az elszegényedés, hogy az a szegény magyar anya, csakhogy egy kis pénzhez hozzájusson, még egy idegen gyermeket is emlőjére fogad és azt a táplálékot megosztja azzal az idegen gyermekkel is. Ha már most ezeket az eltartási költségeket apasztjuk, mi lesz ennek a következménye? Az. hogy csakis olyan anyák fognak jelentkezni a gyermekeknek az eltartására, a kik nem fogják őket olyan szeretettel és féltő gonddal ápolni, mint az előbbiek, és biztosítom a t. miniszterelnök urat, hogy ezeknek az anyáknak a gondozása mellett az angyaloknak száma óriási mértékben fog szaporodni. (TIgy van! Ugy van! bal felől.) Továbbá meg akarja takarítani a t. miniszterelnök ur ezt az 1 millió koronát, de itt már nem annyira a megtakarítást, mint inkább a további akcziót akarja lehetetlenné tenni, a midőn azt mondja, hogy a mások támogatására való képesség megállapítását szigorúbb eljárás szerint fogja eszközöltetni. Hiszen már a természet törvénye is azt diktálja, t. ház, hogy az anya gyermekéhez szeretettel ragaszkodjék; az anyát, a ki gyermekétől megválni kénytelen, bizonyára olyan kényszerítő körülmények viszik erre a lépésre, a melyeket elháritani többé nincs módjában. Ha tehát az az anya gyermekének a lelenczházba való felvételét vagy mások gondozására való bízását kéri, ez nem jelenthet mást, mint azt, hogy nem képes többé gyermekéről gondoskodni. És ha attól az anyától el van zárva annak lehetősége, hogy gyermekét, a kiről maga gondoskodni nem képes, mások gondozására bizza, akkor ismét csak arról biztosithatom a t. miniszterelnök urat, a mit már az imént emiitettem, hogy az angyalok száma megint óriási mértékben emelkedni fog. T. ház! Óriási nálunk az elhagyott gyermekek száma, mert igen gyakran kerülnek nálunk az anyák olyan nehéz sorsba, hogy gyermekeiket mások gondozására kénytelenek bizni, de ezt egyenesen és kizárólag azon szabadelvű politikának a rovására kell irni, (Mozgás és ettenmondásoh a jobboldalon.) a mely szabadelvű politika a társadalmi és erkölcsi bajokat óriási mértékben megszaporitotta és megnövelte, és az ország népét az erkölcstelenség büntengerébe merítette. (Ugy van! a néppárton. Ellenmondások a jobboldalon.) Mert mentül nagyobb egy országban az erkölcstelenség, annál nagyobb azon gyermekek száma, a kikről szüleik gondoskodni nem képesek, s a kiknek gondozása egyenesen az állam kötelességei közé tartozik. Ennek a szabadelvű politikának, a melyet csak neveznek szabadelvűnek, de a mely szabadelvű sohasem volt, következményei azon társadalmi és erkölcsi bajok, a melyekkel nap-nap után mindenütt találkozunk. Sebess Dénes : De nem a szabadelvűségnek ! Buzáth Ferencz: A meghamisított szabadelvű politikának! Azt hiszi t. képviselőtársam, hogy az a párt, a mely magát szabadelvűnek nevezi, szabadelvű politikát folytat? Az a politika szabadelvűnek nem mondható . . . Sebess Dénes: Ez igaz ! Buzáth Ferencz: ... és ennek a szabadelvű politikának írom rovására azon bajokat, (Elénk ellenmondások a jobboldalon.) mert t. képviselőtársam is bizonyára tudja, hogy ezt az országot 30 esztendőn keresztül a meghamisított szabadelvüség kormányozta. (Zajos ellenmondások a jobboldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy a gyermekvédelem kérdése tekintetében ezt az egy millió koronát meg lehet takarítani a nélkül, hogy ezt a nemes czélt bármi tekintetben is elhanyagolnék, vagyis a nélkül, hogy ez a humanizmus rovására esnék. Azt hiszem, sikerült kimutatnom és meggyőznöm a t. képviselőházat arról, hogy ezen egy millió korona megtakarítása igenis a humanizmus rovására fog esni. így vagyunk, t. ház, az 1901 : XXIV. tczikkel is, a melyben a 7—15 éves elhagyott gyermekek gondozásáról van szó. A törvény ezt a feladatot a községek terhére utalja, azonban az állam is ki akarta venni a maga részét ebből a gondoskodásból és oly intézkedést foglalt a törvénybe, hogy az említett czélra a költségvetés keretébe 400.000 koronát óhajt felvenni. Az igen t. miniszterelnök ur azonban csupán 100 000 koronát vett fel a költségvetésbe, azzal az indokolással, hogy ezen akczió ma még csak a kezdetén van és a költségeknek a szükségletéről ma még egyáltalában biztos tudomást szerezni nem lehet. 1901-ben hoztuk meg ezt a törvényt; azóta Isten kegyelméből három év elmúlt. Talán azért hoztuk meg ezt a törvényt, hogy papíron maradjon és nem azért, hogy végre is hajtassák? A t. miniszterelnök urnak és elődének, vagy annak, a ki a belügyi kormányzatot képviseli Magyarországon, nem volt ez alatt a három év alatt ideje arra, hogy összeírta volna azokat a 7 —15 éves korú gyermekeket, a kikről gondoskodnunk kell? Tudjuk, hogy igy ezeket a gyermekeket kiszolgáltatjuk a bizonytalanságnak, mert ezek olyan korban vannak, a mely a legveszedelmesebb kor, mert ezek a gyermekek leg-