Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-472

278 472. országos ülés 190b Julius 25-én, hétfőn. jesen idegenajku 72,478, a kikerekités folytán a jelenlegi nagykikindai, zsombolyai és csenei járások északi részei is idecsatolhatók volnának. A több mint százezer teljesen idegen ajkú lakosság, továbbá a jelenlegi csongrádmegyei összes községek és a Kiskunság egy részének belevonásával alakítandó Csongrád-Kiskun-Szeged vármegye Szeged székhelylyel egy olyan uj közigazgatási terület lenne, a hol a Kiskunságnak és a csongrádmegyei magyar lakosságnak erős beolvasztó képessége érvényesülésre alkalmas teret nyerhetne, és igy végeredményben a békés magyarosítás hathatós eszközével egy határozott lépéssel haladnánk előre ezen a területen is az állami egység felé. Mert az állami egység az, a mire nyelvi tekintetben is törekednünk kell és épen hazánknak abban a rés,,ében annál biztosabban és könnyebben lehet elérni azt, hogy az újonnan szervezendő egész vármegyében Szegednek mint központnak faji jellege győzelmesen nyomuljon előre, mert ezen a területen az idegen ajkú lakosság jórészben ahhoz a hazafias lelkületű bánsági németséghez tartozik, a mely polgársággal szemben a magyar kormány igazán kötelezve van oly intézkedések megtételére, melyek által legalább módot és lehetőséget biztosat a számukra a tekintetben, hogy a lelkületükben átérzett magyar hazafiúság a közéleti viszonyok alkalmassá tétele utján is megszerezhetett nyelvismeretben is kifejezésre juthasson. Egyszóval, t. ház, Csongrád—Kiskun— Szeged vármegye alakítását nemcsak azért tartom szükségesnek, mert az érdekelt községek oly központtal fognak birni, a honnan adrninisztrácziójuk könnyebb módon, egyszerűbben, a közelfekvőségnél fogva is előnyösebben lesz végezhető, mint a jelenlegi Budapest, Szentes és Nagybecskerek távoli központokról, hanem Szegednek ily módon vármegyei székhelylyé tételét a helyes nemzeti politika elemi követelményének tekintem. Tisztelt ház ! Csongrádmegye közéletét illetően két irányban vetettem fel az uj alakulásnak eszméjét ós indokoltam annak szükségességét és közhasznúságát. Elsősorban indokoltan sürgettem a megyében létező latifundiumok községi szervezetének megszüntetését abból a czélból, hogy a nagybirtokosok a gazdasági területeikkel szomszédos nagyközségek valódi közigazgatási szükségleteinek fedezéséhez vagyoni erejük arányában hozzájáruljanak. Soha alkalmasabb idő nem volt az eddigi privilegizált helyzet megszüntetésére, mint most van, a mikor minden oldalról felhangzik a követelmény, hogy adórendszerünkből ki kell küszöbölni az aránytalanságokat és egyenlőtlenségeket, sőt kialakult a közvélemény, hogy a mai adórendszer tarthatatlan, s a mai szocziális rendben az az adórendszer az igazságos, mely a nagy vagyoni különbségek némi kiegyenlítésére az által törekszik, hogy az erőtlenebb vállakról leveszi a terheket, s az erősebb vállakra teszi azokat. Az én kívánalmam ennél a kérdésnél csupán azt czélozza, hogy a nagy vagyon ne viseljen aránylag csekélyebb terhet mint a kis vagyon, s a latifundiumok urai által községi terhek czimén fizetett összegek oda fizettessenek, oda fordíttassanak, a hol ez által a kisebb vagyonú összes lakosság közterhein könnyíteni, azokat kevesbíteni lehet. Másodsorban a délvidék egy jelentős területén a magyar nyelvterület határa kiterjesztésének nagy érdekű kérdésére hivtam fel a t. belügyi kormány figyelmét, mely kérdést egy egészséges alapon nyugvó közigazgatási területi beosztás segélyével is lényegesen előbbre vinni lehetőnek tartom. Ezen kérdések közül az uradalmak közigazgatási különállásának megszüntetése kizárólag kormányhatősági intézkedést képez, Szegednek megyei központtá tétele pedig a kormány kezdeményezését és a törvényhozás elhatározását igényli. Ha nem csupán a frazeológia köréhez tartozik, hogy a kormány minden tagja át van hatva annak a fontosságától, hogy az állam a kisebb vagyoni erővel biró osztályok közterheinek könnyítésére és helyzetének javítására vonatkozóan tegyen meg mindent, a mit megtehet ; — ha nem csupán frazeológia köréhez tartozik a t. miniszterelnök ur részéről annak folytonos hangoztatása, hogy a kormány a gyakorlati élet nagy problémáinak megoldására akarja szentelni idejét, és főleg, hogy a kormány nemzeti politikát követ, s minden, a mi az állam eszközeivel történik, a magyar kultúra érdekében történik: akkor elmaradhatlan, hogy a t. belügyi kormány mindkét irányban megtegye a szükséges intézkedéseket, melyek által nagyszámú lakosságra kihatóan üdvös ós közhasznú uj alkotásokat hoz létre. Nem fogadom el a belügyi tárcza költségvetését. (Élénk helyeslés a szélsübaloläálon.) Elnök: A miniszterelnök ur kíván szólni! (Halljuk/ Halljuk! jobbfélöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Felhasználom a még hátralévő néhány perczet arra, hogy tőlem telhető rövidséggel nyilatkozzam a hallottakról. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam beszédének legnagyobb része alatt egy konkrét közigazgatási ügynek részleteit tárta itt fel, a melyekben, azt hiszem, csakugyan mindenki, a ki a törvényeket ismeri, meggyőződhetett arról, hogy ebben a kérdésben a kormánynak egyáltalában nincs módjában eljárni és intézkedni. Én egyáltalában nem megyek bele annak a tárgyalásába, hogy annak idején helyes volt-e a szóban forgó községeket mint különálló községeket szervezni és igy jóváhagyni, de azok 20 vagy nem tudom hány évvel ezelőtt szerveztettek. Ha tehát van a világon jogerős, befejezett adminisztratív ügy, ez egy jogerős, befejezett adminisztratív ügy. (Igaz! TJgy van!