Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-472
V72. országos ülés 1904 Julius 25-én, hétfőn. 265 könnyen meg lehet Ítélni, hogy a különben is 20—30 körből álló egységesített közegészségügyi szolgálat minősége mennyire le Yan szállítva. Azért a magam részéről ezt az alkalmat is fel akarom használni arra, hogy ezt az ügyet, a közegészbégügy rendezésének ezt a fontos tényezőjét a kormány figyelmébe ajánlom. (Helyeslés a szélsobalóldalon.) Szintén csak nagyon röviden kívánok megemlékezni arról, a mit ugyancsak nem találok a költségvetésben, az elmebetegügy fejlesztéséről, a mely tekintetben a költségvetés ugyanazon keretekben mozog, mint az előző években. Rámutattam már más alkalommal, hogy Magyarországon az elmebetegeknek csak nagyon kis része részesül gondozásban, legnagyobb része pedig a humanizmus szégyenére és a közbiztonság veszedelmére minden gondozás nélkül szabadon jár. A rendelkezésemre álló adatokból kitűnik, hogy kifogástalan orvosi ellátásban részesül az összeirott betegek 8°/o-a; hiányos szakorvosi ellátásban 2°/o-a; ellátásban részesül, de nem áll orvosi gyógykezelés alatt 5 0 / 0-a, tehát öszszesen 15°/o, mig 83 — 84°/o teljesen szabadjára van hagyva. Még sötétebbé teszi ezt a képet, ha tekintetbe veszszük, hogy legalább annyi az össze nem irt elmebetegek száma, mint a mennyi az összeírásban ki van tüntetve. Ezen a hiányon mindenesetre az egészségügyi intézményeknek, az elmegyógyintézeteknek fejlesztése által kell segíteni. Nem vonom kétségbe, hogy e téren a legközelebbi múltban történt bizonyos haladás, de nem a helyes nyomon és a követelményeknek megfelelően. Csak röviden említem meg, hogy a mai elmeorvosi tudomány általában elitéli a zárt rendszerű elmegyógyintézeteket és inkább a koloniális, familiáris rendszert tartja olyannak, a mely a betegek gyógyulását előmozdítja. De a zárt rendszerű elmegyógyintézetek létesítésénél még nagyobb bajnak tekintem, hogy a kormány nem önálló elmegyógyintézetek létesítésére törekszik, hanem kórházakkal kapcsolatban u. n. adnex intézeteket létesittet, a melyekben az elmebetegek, ha ápolásban részesülnek is, nem állnak elmeorvosi gyógykezelés alatt, mert egy kórháznak sincs módjában, hogy az elmebetegosztály vezetésére kellőleg képzett és alkalmas szakértő orvost alkalmazhasson. A mit tehát a kormány e tekintetben tesz, nem czélra vezető, annál kevésbbé, mert, a mint a statisztikai kimutatások igazolják, ezekben az adnex intézetekben a gyógykezelés sokkal drágább, mint az önálló intézetekben. Én tehát ismételten ajánlom a kormány figyelmébe az elmebeteg ügy fejlesztését abban az irányban, a mely az elmeorvosi tudomány mai állásának mindenképen megfelel. (Helyeslés a balés a szélsobalóldalon.) Ezek voltak azok, a melyeket a költségvetésre és annak egyes tételeire megjegyezni kívántam. Legyen szabad azonban ezeket a fejtegetéKÉpvn. NAPLÓ. 1901 —1906. xxvn. KÖTET. seket befejezve, (Halljuk! Halljuk!) a belügyi tárcza költségvetése alkalmával a közigazgatás helyzetével és a közigazgatás javítására szükséges intézkedésekkel, általában a közszabadság szempontjából is szükséges reformokkal nagyon röviden, de mégis foglalkoznom. (Hálljulc! Halljuk') Én a magam részéről abban a meggyőződésben vagyok és pártomnak is az a meggyőződése, hogy Magyarországon a választói jognak, a választói törvénynek reformja elodázhatlan szükséget képez. (Igaz! ügy van! a szélsobalóldalon.) Én azt hiszem, hogy e tekintetben nézeteltérés nincs, a midőn azt állítom, hogy tarthatatlan és a mi választási rendszerünk és választási törvényünk azért, mivel a most létező törvények szerint az ország lakosságának csak egy kis, elenyészően csekély része gyakorolhatja a maga állampolgári jogait; választási rendszerünk pedig olyan, hogy a közvéleménynek szabad és igazi megnyilvánulása úgyszólván ki van zárva és lehetetlen. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) A mostani választási rendszer és a választásnak jelenlegi módja az én meggyőződésem szerint kedvezhet ugyan a pártérdeknek, de elitélendő a közszabadságok szempontjából. A függetlenségi pártnak a választási reform kérdésében elfoglalt álláspontja többszörösen volt felemlítve és kifejtve a parlamentben, a sajtóViíiíi és a nártnak programmjában. Én tehát felmentve érzem magam az alól, hogy ezzel a kérdéssel azzal a részletességgel foglalkozzam, a mint azt a kérdésnek és tárgynak fontossága megkívánná. De még sem zárkózhatom el az elől, hogy legalább röviden, vázlatosan ne jelezzem itt a képviselőházban, hogy a mi pártunk, az igazi szabadelvűségnek és a valóságos demokratizmusnak álláspontján állva, a maga részéről ezt a kérdést helyesen, gyökeresen, s az ország érdekében állóan másképen megoldhatónak nem tartja, mint az általános szavazati jognak megadásával, mint a titkos és községi szavazásnak behozatalával. (Helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) Mi azt tartjuk, hogy mindaz a honpolgár, a ki az ország iránt kötelességeket teljesít, jogosult arra, hogy az ország ügyeinek intézésében részt vegyen. (Helyeslés a bal- és a szélsobalóldalon.) Másrészt pedig azt tartjuk, hogy csakis a titkos és községenkint való szavazás az a mód, a mely által az országnak közvéleménye szabadon megnyilvánulhat. (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsobalóldalon.) Azt nagyon jól tudjuk, hogy e tekintetben a magunk programmját egy csapásra megvalósítani képesek nem vagyunk és hogy még egy bizonyos átmeneti idővel is kell számolnunk. A kormány azonban ebben a tekintetben bizonyos ígéreteket tett. Nevezetesen kilátásba helyezte a választói jognak némi kiterjesztését, a választási czenzusnak a lehetőség szerint való egyenlősítését és a községi szavazásnak behozatalát. Természetesen a kormány ezen álláspontja 34
