Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-471
47Í. országos ülés I90 ! i ju galom, hanem ez külbefolyásoknak is igen nagyrészben számitható be. (Felkiáltások balfelöl: Ez igaz!) 1886-ban ezen zavargások következtében, miután egy és más oldalról kívánatos volt, hogy azon elégületlenségnek okai, a mely Horvátországban megnyilvánult, elenyésztessenek és helyreállittassék az a jó viszony, a mely kívánatos, hogy Magyarország és Horvátország között fennálljon: egy regnikoláris bizottság küldetett ki. Igaz az is, a mit a t. képviselő ur előadni szíves volt, hogy a horvát regnikoláris bizottság munkálatában fordultak elő olyan kifejezések és követelmények, a melyek nem felelnek meg egészen az 1868 : I. t-czikk alapelveinek; de ne feledjük, hogy mindazáltal az a kiküldött regnikoláris bizottság semmi eredményt nem tudott felmutatni, s hogy daczára annak, hogy pozitív eredménynyel nem tudott visszatérni a horvát regnikoláris bizottság, ez politikai következményekkel nem járt. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy Horvátország többsége belátta azt, hogy azok a követelmények, a melyeket felállított volt akkori üzenetében, nem voltak helyénvalók, mert ha érezték volna azt, hogy azok helyénvalók, akkor bizonyára nem vették volna olyan nyugodtan a regnikoláris küldöttság eljárásának eredménytelenségét. Korántsem akarom vitatni vagy kétségbevonni, hogy Horvátországban és a horvát nemzet tagjai közt vannak olyanok, a kiknek tendeneziái messze elütnek azoktól, a melyeket a magyar nemzet históriai és jogos kívánságai megkövetelhetnek, de ezt nem szabad rossz néven venni; előfordul ez mindenütt, a vélemények szabadsága ellen erőszakot alkalmazni nem lehet. Már voltam bátor felemlíteni, hogy Horvátország többsége, hosszú időn át volt alkalmam tapasztalni, legalább az utóbbi időkben nem adta jelét annak, hogy bármi tekintetben az 1868-ban alkotott törvényt megsérteni kívánná és ha a képviselő ur azt mondja, hogy a többség kebelében is vannak olyanok, a kiknek tendeneziái ellenkeznek a magyar felfogással: lehet, hogy vannak és lehet, hogy voltak, de ha közelebbről ismerné annak a pártnak a tagjait a képviselő ur, ha alkalma lett volna a dolgok mélyére hatolva velük eszmét cserélni, azt hiszem, ezt a véleményét megváltoztatta volna. Mondom, ha voltak olyanok, a kikre egyenesen czélzott a képviselő ur, nevezetesen az ottani kormánypárt egyik tagjára, a kinek a tudomány terén más felfogása van, mint a milyen a magyar pozitív törvénynyel összevág — a mit nem akarok kétségbevonni — megnyugtathatom a t. képviselő urat, hogy soha szóba nem jött az illető képviselőnek politikai felelős állásban való alkalmazása és azon 20 éven keresztül, a meddig én Horvátország élén állottam, az igazságügyi osztály élén mindig egy ember állott és soha szóba nem jött annak helyettesítése. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy bizonyos rendszabályokkal és erőszakos fellépéssel lius 23-án, szombaton. > 239 azon jó viszony látszatát akartam volna fentartani, a melynek fenn kellene állania Magyarország és Horvátország között. (Halljuk! Halljuk!) Bocsásson meg a képviselő ur, de azok az eredmények, a melyeket ő konstatálni szives volt, ennek épen az ellenkezőjét mutatják. (Ugy van! jobbfelöl,) Ha én a látszat fen tartására törekedtem volna, akkor épen azok a jelenségek, a melyekre ő most hivatkozott, talán nem nyilvánulhattak volna. De én épen azt tartom, hogy abban a viszonyban, a mely Magyarország és Horvátország közös érdekében van, nincs helye látszatnak, ott a valónak, az igazságnak kell uralkodnia, ott nem szabad semmit sem eltakarni és azért én a magam részéről sem tartottam sohasem helyesnek az odavaló ellenzéki velleitásoknak útját vágni és azok nyüvánulását lehetetlenné tenni. A választásokat illetőleg is mondhatom, hogy azok mindig ugy folytak le, hogy szabad tere volt az ellenzéknek, hol nagyobb, hol kisebb mértékben. Ha ezzel szemben a t, képviselő ur a házszabályokat emliti, igaz, azok szigorúak; de kérdés az, hogy mennyire lett azoknak szigora tényleg alkalmazva. Mondhatom, hogy a mi épen a kjotürt illeti, az 18 év alatt csak kétszer alkalmaztatott olykép, hogy a vita három- vagy ötnapi tárgyalás után a házszabályok értelmében berekesztetett. aSTem használtatott tehát az ki olyképen, hogy az ellenvélemények kifejezésre ne juthattak volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Igen sajnálom, de a képviselő ur beszédének egész érvelését Kovácsevics képviselő ur egyik tételére alapította, t. i. arra, hogy a mostani horvát nemzedékre számítani nem lehet. Én korábbi rövid felszólalásomban megmondottam már, hogy sajnálom, hogy a képviselő ur általánosította azokat a jelenségeket, a melyeket felemlített, de most még tovább megyek és azt mondom: igen nagy hiba volna részünkről, elfogadni ezt a tételt, hogy a mai horvát nemzedékre számítani nem lehet. Mert ha megnyilvánulása sokszor nem épen kedvező színben tűnik is fel előttünk, különösen annak legfiatalabb részénél, azért mégis bátran mondhatom, hogy a mai nemzedékre nemcsak kell, de lehet is számítani. Mondhatom, hogy idővel a mai nemzedék fiatalabb része bizonyára el fog jutni annak belátásához, a minek belátására eljutottak már az öregebbek, hogy a Magyar- és Horvátország közötti kapcsolat nemcsak Magyarországnak, hanem Horvátországnak is nagy előnyére van. (Ugy van! a jobboldalon.) Ezt ők be fogják látni, s ez okból azért az ifjúságért és azért a nemzedékért, a mely azon időben növekedett, a midőn én voltam szerencsés ott az ügyek élén állhatni, bátran elvállalom a felelőséget. Azt hiszem, hogy e tekintetben senki sem fog engem megezáfolni, hogy arra a nemzedékre igenis nemcsak kell, de lehet is számítani már csak azért, mert azt saját belátása is arra fogja indítani, hogy viszont mi ránk is számítson.
