Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-470

Í70. országos ülés 1904­hogy egyszerre az alelnököknek 4800 koronát, azután 12,000 koronát adunk, melyet az alelnö­kök eddig sohasem kaptak, ez nem egyezik meg ezzel a takarékossággal, méltányossággal, sem tekintélyünkkel, sem feleló'ségtudatunkkal, a mely­lyel a nemzet iránt tartozunk. De ez a fizetésemelés, hacsak nem akarjuk átlyukasztani házszabályainkat, házszabályainkba is ütközik, mert azon választott tisztviselők, a kik tiszteletdíjban részesittetnek, azt a tisztelet­dijat a ház határozata alapján kapják meg, de az alelnökökre nézve nincsen a házszabályokban semmi határozat, nem is hozatott, nem is indit­ványoztatott. Nem tudom, talán nagyon viharos időszakban a gazdasági bizottság könnyen meg­adta és a háznak figyelmét elkerülte, és igy most látjuk, hogy az alelnökök 4800 koronás tiszteletdijat kapnak, sőt most még ezt is emelni akarják azért, mert az állami tisztviselők fizetés­emelést kaptak. Polczner Jenő: A király fizetését is emelték! Rakovszky István: Ez nem ok, de ha már egyszer talán olyat tett a ház, a melyben meg­győződésünk a t. túloldaléval nem egyezett meg, ne tegyük ezt másodízben is akkor, midőn saját bizalmunk által odahelyezett tisztviselőkről van szó. A házszabályok 260. §-ában az elnök tiszteletdijáról van rendelkezés, a jegyzői tisz­teletdíjról a 272. §-ban, a háznagyéról a 282. §-ban. De sehol sincsen provideálva arról, hogy az alelnökök is fizetést kapjanak. A mit a t. előadó ur mondott, hogy ez a magas díszhez szükséges, erről eszembe jut egy jóakarómnak szava, a kit már évek óta hant föd, s a ki, nagyon jól emlékszem, mint fiatal embernek azt mondta nekem, hogy nem az állás teszi az embert, hanem az ember teszi az állást. Adjon a t. előadó ur ezreket és százezreket, de ha oda nem oly egyén tétetik, a ki arra érde­mes, a ki annak az állásnak megfelel, a ki a hozzá szükséges összes tulajdonságokat egyesíti személyében, akkor bármily pompával és fény­nyel árasztja el, annak sem tekintélye, sem fénye nem lesz, hanem csak annál kirívóbb lesz, hogy nem illik bele abba a székbe. Ez az okoskodás nem éri meg azt a 24,000 koronát, a melyet a ,t. előadó ur is és a gazdasági bizottság is a ház alelnökeinek akar adni. De, mondom, a ház­szabályok szempontjából is igy egyszerűen, a nélkül, hogy a házszabályokat módositanók, nem lehet ezt megadni, mert akkor átlyukasztunk olyan elveket, a melyek a házszabályok 260., 272, és 282. §§-ban le vannak téve. A t. miniszterelnök ur a pénzügyi bizott­ságban is sokalta ezen költségeket és azt az eszmét pendítette meg, az én nézetem szerint egészen helyes eszmét, hogy a főrendiház és a képviselőház bizonyos hivatalainak összevonása által lehetne ezen budgetet apasztani. Én is meg vagyok győződve, hogy ez lehetséges, mert ha én ezt a szabályzatot áttekintem, azt látom, hogy a házelnöki hivatalban, a háznagyi hiva­julius 22-én, pénteken. 21 j vatalban, az irodában stb. 63 tisztviselő van a szolgaszemélyzeten és az altiszteken kivül, a mi oly nagy hivatalnoki grémium, a melyet el­tartani valóban igen nehéz. Ez a szám folyton ós folyton fokozódni fog, a felelőség pedig mindig kisebb és kisebb lesz, mindig több és több fokozaton át fog meg­oszlani, mert az a tendenczia nyilvánul, hogy a titkár mellé segédtitkárt, a segédtitkár mellé fogalmazót, a fogalmazó mellé segédfogalmazót, azonfelül tiszteletbeli fogalmazói állásokat fog­nak rendszeresíteni, hogy a munkát egyik a másikra háríthassa. Ezt nem szemrehányáskép mondom, ez az emberi természetnek és a bürok­rácziának közös jellemvonása. Ezen oknál fogva nem fogadhatom el a t. előadó urnak azt az inditványát, hogy a ház alelnökeinek is fizetést szavazzunk meg. Én nem szavazón meg 4800 korona magasságban sem, annál kevésbbé 12,000 koronában, nem szava­zom meg azon oknál fogva sem, mert az ház­szabályainkba ütközik. Méltóztassanak utána­nézni, mindenütt vannak határozmányok a fize­, ; tésre vonatkozólag, csak az alelnököknél nem. Nem szavazom meg, mert büszke vagyok rá és akarom, hogy továbbra is utalhassunk arra, hogy találkoznak férfiak, a kik talán megsza­porodott munkakörrel is egy fényes állást az állás miatt és nem a mellékjövedelmek miatt becsülnek meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez által sokkal nagyobb fényt fogunk árasztani az alelnökök állására, mintha őket tiszteletdíj­ban részesítjük, a mely semmi esetre sincs arányban sem azzal a fénynyel, a melyet ott ki tud fejteni egy kötelességtudó alelnök, sem azon csekély időveszteséggel, a melylyel az alelnöki állás betöltése jár, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Kérem indítványaimnak elfogadását. Elnök: T. ház! Én az elnöki székből egy­általán nem kívánok még véleményt sem nyil­vánítani, annál kevésbé kívánok résztvenni e vitában, de egy körülményt fel kell említenem, a mi valószínűleg elkerülte Rakovszky képviselő ur figyelmét. Rakovszky képviselő ur egyik indítványa ugyanis azt tartalmazza: hogy a gazdasági bi­zottság jelentései, mielőtt a házhoz terjesztetnek, adassanak ki a pénzügyi bizottságnak. Ez ház­szabályellenes, ezt nem lehet megtenni. Egyik bizottságot nem lehet a másik alá rendelni. A mint a bizottság benyújtja jelentését a ház­hoz, a ház elhatározhatja, hogy még más bízott­ságnak is, akár háromnak is kiadja, de hogy a gazdasági bizottság jelentése, mielőtt a házhoz beterjesztetik, a pénzügyi bizottságnak is ki­adassák, ez ép ugy nem lehetséges, a mint nem lehet a pénzügyi bizottság jelentését, mielőtt az a házhoz benyujtatík, a jogügyi bizottságnak kiadni. A ház elhatározhatja azt, hogy bármelyik jelentés kiegészíttessék szakszempontból még egy másik vagy harmadik bizottság jelentésével is, 27*

Next

/
Thumbnails
Contents