Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-470
208 Ú0. országos ülés 1904 Julius 22-én. pénteken. Rakovszky István: Nem! Mezőssy Béla: Akkor ugyanazt mondja, a mit Nagy Ferencz t. képviselőtársam állit, t i., hogy ha a hat hónapi határidőn belül, illetőleg azon túl az alkotmányos király meg nem koronáztatja magát, mi neki akkor is alattvalói hűséggel tartozunk. Molnár Jenő: Akkor nincs különbség köztük ! Mezőssy Béla: Azt mondja t. képviselőtársam, hogy ő is ehhez a felfogáshoz csatlakozik, és igy ebben a tekintetben Nagy Ferenczczel egyetért. Ez azonban az a pont, a melyben mi egyet nem érthetünk semmi körülmények közt, nem pedig azon egyszerű indoknál fogva, — bár én nem kívánok hűtlenségi teóriákat hangoztatni, a mint ezzel engem t. képviselőtársam megvádolni jónak látott, — mert ez a felfogás határozottan közjogellenes. Hiszen maga Deák Ferencz is, a ki által teremtett alapon áll a t, túloldal, mikor az abszolutisztikus események után a még meg nem koronázott királylyal alkudozni kezdett, a tárgyalások alapfeltételéül azt kötötte ki, hogy adjon a király hitlevelet és koronáztassa meg magát? Mi következik tehát ebből? Az, hogy ha Deák Ferencz szükségesnek látta, hogy a jogfolytonosság az egész vonalon visszaállíttassák, ha szükségesnek látta, hogy a magyar országgyűlés szóba se álljon olyan királylyal, a ki koronázási hitlevelet nem ad és magát meg nem koronáztatja: akkor ebből jogszerűen következik az, hogy a meg nem koronázott királynak hat hónapon túl hűséggel nem tartozunk. Mi, az állam polgárai nem fogunk forradalmat proklamálni, mert talán nincsen erőnk hozzá, tűrni fogjuk a hatalmát, de nem hajlunk meg annak rendelkezései előtt, azt az állapotot tűrt állapotnak tekintjük, és igen jól jegyezte meg egyik t. képviselőtársam, hogy passzív rezisztencziában leszünk, ha erőnk nincsen, de aktiv rezisztencziában, ha erőnk van. De annak, hogy én a király előtt, mint alkotmányos uralkodó előtt meghajoljak, alapfeltétele, hogy koronáztassa meg magát; mindaddig, a mig a szent koronára meg nem esküzik, én iránta alattvalói hűséggel viseltetni köteles nem vagyok! (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Kivan még valaki szólani? Pap Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót? Nagy Ferencz képviselő ur beszéde közben azt az egy közbeszólást koczkáztattam meg, hogy az ország jogainak védelmében szeretném a képviselő urat hallani, mint a hogy most a király jogállását, vagy a dinasztiát védelmezi. Nekem okom volt, hogy ezt mondjam, mert engem az igen t. tanár ur valamikor egészen máskép tanitott a közjogból, csak a mióta udvari tanácsos, azóta vall ilyen nézeteket. De ez tökéletesen mellékes és a dolognak ezzel a részével én most nem foglalkozom. Ellenben a ház mélyen t. elnöke arra a közbeszólásomra, hogy az ország jogainak védelmében szeretném hallani a képviselő urat, egy imparlamentáris kifejezéssel élt velem szemben. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Azt mondta, hogy én kurjongatok. Az elnök urnak van módja a házszabályok szerint engem rendreutasítani, ha rászolgáltam, de ezt a kifejezést, bocsánatot kérek, visszautasítom (Nagy zaj és felkiáltások a jobboldalon : Nincsen hozzá joga!) annyival is inkább, mert mellettem ülő ellenzéki képviselőtársaimat hivom fel tanúbizonyságául annak, hogy odaátról nem is emberi hangok, hanem valóságos — a mint mi elneveztük — sziu-indián üvöltések hallatszanak néha és az elnök urnak sohasem jut eszébe őket érte rendreutasítani, engem ellenben azért az egyszerű megjegyzésért, hogy az ország jogainak védelmében szeretném a képviselő urat hallani, ilyen imparlamentáris kifejezéssel illet. (Mozgás jobbfelöl.) Elnök: Pap Zoltán képviselő urat, minthogy a házszabályok rendelkezése ellenére az elnöki nyilatkozat^ visszautasításáról beszélt, rendreutasítom. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Egyébiránt megjegyzem azt, hogy az imént, a mikor Nagy Ferencz képviselő ur beszélt, a közbeszólások tömegéből egy közbeszólás hangzott el, de hogy ezt ki tette, nem tudom, hogy a képviselő ur tette-e, azt sem tudom, mert ez a szerencsétlenül alkalmazott emelvény a képviselő urak egy részét előlem egészen eltakarja — még pedig olyan hangon, hogy ha az országgyűlés nem ebben a teremben, hanem most is a Rákoson tartaná üléseit, még akkor sem közbeszólás, hanem valóságos csatakiáltáss2ámba ment volna, (ügy van! a jobboldalon.) Én tehát csak ez ellen a hang ellen szóltam, mert ennek a háznak a tekintélye megkívánja, hogy ha a legerősebb dolgok mondatnak is, az ildomot és azt a tanácskozási rendet necsak a szónokok, hanem a közbeszólók is tartsák meg, a melyet minden művelt helyen, mindenkinek ugy szólásjogának gyakorlása, mint közbeszólásai alatt figyelemben kell tartania. ( Ugy van! jobbfelöl.) Ezért tettem én megjegyzésemet és azt most is fentartom. Kivan még valaki a jelentéshez szólni? (Nem!) Rakovszky István: A költségvetés nincs ezzel összekapcsolva? Elnök: Nincs, most a szolgálati szabályzatot tárgyaljuk és azután következik a költségvetés. Ha a szolgálati szabályzathoz senki nem kivan szólni, (Nem!) akkor felteszem a kérdést: (Halljuk! Halljuk!) elfogadja-e a ház általánosságban a szolgálati szabályzatot, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kimondhatom, hogy a ház a szabályzatot elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kívánja-e a ház, hogy az egyes szakaszok külön felolvastassanak. (Nem!) Ha nem, akkor
