Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-469

176 469. országos ülés lyOb Julius 21-én, csütörtökön. urak közjogi szolgálatának visszaállítása, a kir. várpalota kiépítése és felszerelése által több történt, mint Mátyás király éta valaha, hogy jöjjünk ezzel most, mikor 54 évi súlyos kormányzat gondjai nehezednek azokra a vállakra, ez olyan kérdés, a melynek időszerűségét minden gondolkodó férfiú belátására bizom, mert be fogja látni mindenki, hogy mikor a fennálló állapot törvénybe nem ütközik, mikor jogaink csorbitatlansága tovább is a régi marad, az a határozati javaslat ma sem nem czélszerű, sem nem időszerű. (Helyeslés jobbfelöl.) Hasonlóan mellőztetni kérem Rátkay László képviselő ur határozati javaslatát, a melyben az udvartartás költségvetését részletesen kívánja a törvényhozás elé hozni, mert a czivillista czimén kifizetett összegek bárhol is, a mint az illető udvari fizető hivatalba érkeznek, az uralkodó magántulajdonát képezik. Összes törvényeink és gyakorlatunk szerint épen ezért ezen összeg kivül esik az állami számvitel körén és sem a költségvetésben, sem a zárszámadásokban a czimek és rovatok alá való részletezésnek és korlátozásnak alávetve nincsenek, mint a hogy nincsen, hogy a kérdést jobban megértessem, a minisztereknek vagy más állami méltóságoknak adott összeg sem. Nessi Pál: Az nem ugyanaz ! Kammerer Ernő eiöadó: Részben hasonló kívánalmakkal jönnek a Pap Zoltán és Veress József-féle javaslatok. Ezeket mellőztetni kérem részben azért, mert az udvari szervezet megállapítása mindenütt az uralkodó joga, részben pedig azért, mert az előttünk fekvő javaslat az 1867: XII. t.-czikk rendelkezéseinek és terminológiájának mindenben megfelel, A czivillistakérdéssel kapcsolatban nem álló és czélszerűen most tárgyalás alá nem vonható, távolabb fekvő kérdések érintése pedig, azt hiszem, jobb alkalomra halasztható. Rákosi Viktor indítványa részben ellenindítvány, részben gróf Apponyi Albert javaslatának körét érinti és azért az elmondottakban szintén megkapta válaszát. Ezzel be is fejezhetném talán felszólalásomat, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Helyes!) ha a vita során felmerültekre néhány rövid észrevétel megtételét nem tartanám kötelességemnek. Rá akarok mutatni mindenekelőtt arra a példátlan hangra, a melyen itt a lefolyt napokban a legkényesebb kérdések tárgyaltattak, és a mely nálunk szerencsére hatástalan marad ugyan, más államokban azonban esetleg a dinasztikus érzést érinthetnék. Ha e példátlan hangot még a 70-es évek tárgyalási modorával összevetem . . . Pap Zoltán: Az a példátlan hang, a melyet az előadó használ! (Zaj. Elnök csenget.) Kammerer Ernő előadó: . . . és a feltűnő változás okát keresem, rájövök arra, hogy a 70-es évek generácziója tudta még, hogy mit vivott ki, tudta meg, hogy milyen kincseket őriz, most pedig a helyes mértéket sokszor elveszítjük, nem tudjuk becsülni azt, a mi van, és nem félünk pártpolitikai szempontból sokszor legdrágább kincseink profanálásától sem. (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) Már pedig ez esetben a múlt idők tradiczióinak követését sokkal inkább ajánlhatom. Az uralkodás nagy felelőségét, gondját, századokra kiható fentartó tevékenységét egyik képviselőtársam a napszámos és a tisztviselő munkájával kívánja értékelni. Higyje meg, hogy ez még kifelé való beszédnek is kevés hatású, mert azon fennakad a legegyszerűbb, józan magyar gondolkozás is, és a pénz értékével való összemérése a különféle tevékenységeknek csak egy, még pedig olyan gonosz értelmezéssel bir, a milyen értelmezést, a milyen intencziókat a ház egyik tagjának sem kívánok tulajdonítani. A czivillista összehasonlítása a külföldi uralkodók czivillistáival, a mit szintén nagyon sokszor hallottunk, nem olyan könnyű és egyszerű feladat, a melynek adatait a naptárból kiszedni lehetne, mert a mig a czivillista nálunk egy összegben van megállapítva, addig a külföldi költségvetésekben a legkülönbözőbb czimek alatt rejtőzik, ugy, hogy a mi minálunk csak czivillista, ott czivillista plus más egyéb tételek. Hogy egy pár statisztikai példát is idézzek, Württembergben például 2.160,000 lakosra 2.118,000 márka czivillista esik, Bajorországban 6.100,000 lakosra 6,400,000 márka,8zászországban 4.200,000 lakosra 4.866,000 márka, nálunk pedig 20 millió lakosra 11,300,000 korona czivillista esik, (Zaj a baloldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Ha az országnak kielégítetlen igényeit és szükségleteit hozzák fel, megvallom, hogy én és velem együtt — azt hiszem — minden monarchikus érzésű férfiú a királyt és a nemzetet e tekintetben egymástól elválasztani nem bírjuk (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a báloldalon.) és ha szükséges a felemelés a királyi háztartásban, azt országos szükségnek kell elismernünk. (Zaj és ellenmondások a baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) A mit sok mende-monda alapján az udvarnál uralkodó pazarlásról felhoztak, arról kijelenthetem, hogy az ma a tényeknek meg nem felel. . . (Felkiáltások a baloldalon: Honnan tudja? Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.)... a lehető takarékosság uralkodik ott is az egész vonalon. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) A mi az udvari személyzetről elmondottakat illeti, és a minek legélesebben talán Okolicsányi László adott kifejezést, a midőn azt mondotta (olvassa): . . . »az a személyzet, a mely az udvarnál él, a mely gond nélküli folytonos jólétben tölti el napjait, az a személyzet nemcsak hogy nem faktora a közéletnek, nem tagja a magyar társadalomnak, nem képviselője a