Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-463

W3. országos ülés 1904 Julius 14-én, csütörtökön. 11 veszély csak az aggódó lelkekben él, de valósággá soha nem válik: azt hiszi-e valaki, bogy ennek a nemzetnek csak egy választása van, közjogi aspirácziói és vagyoni megeró'sö'dése között, hogy nem kell egyebet tennie, mint az eddig követett útról letérnie, s azonnal bejut a rózsaberekbe, a hol szebb az élet, tisztább a patak, zengőbbek a dalok ? Azt hiszik, hogy választásunk van a közjogi és a gazdasági kérdések közt, ép ugy, mint Béla herczeg előtt feküdt annak idején a korona és a kard, hogyha nem esik választásunk a koronára, melynek háta mögött az orgyilkosok settenkednek, akkor a kardot, a gazdasági megerősödést, egész biztosan választhatjuk ? Nem hiszem. Koldussá kell tenni az országot, hogy le tudjuk igázni. Ez a Kolonics-féle eszme, a mely, ha nem is a maga nyerseségében, de ma is fennáll, ma is kisért, kisért különösen akkor, hogyha a gazdasági megerősödés esetleg politikai, közjogi függetlenségre is vezetne. A vagyoni megerősödés és a közjogi függetlenség gátja felett ép ugy őrködnek ma, mint őrködtek akkor, a mikor a gátakat felépitették. És nehogy azt higyje a miniszterelnök ur, hogy ez a kérdés csak közgazdasági; véleményem szerint sokkal inkább politikai. Hiszen magának az önálló vámterület kérdésének megoldásánál elsősorban a kérdés politikai oldala domborodik ki, a vámközösség szoros összefüggésben lévén az államjogi közösséggel. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nem a felett a tétel felett akarok vitatkozni, a mi ide nem tartozik, hogy a gazdasági megerősödés szükséges-e és lehetséges-e önálló vámterület nélkül, hanem kizárólag azt kérdem a miniszterelnök úrtól: lát-e garancziát arra nézve, hogyha az országnak alkotmányosan megnyilatkozó többsége az önálló vámterület mellett nyilatkoznék, akkor ennek felállítása a bécsi körök részéről nem találkoznék-e szintoly makacs ellenzésre, mint a minő makacs ellenzésre talált a magyar vezénylet ? Elismerem, hogy csak a mi viszonyaink között lehet alkotmányos országban ilyet felvetni. De ha figyelembe veszszük, hogy a kérdésben Ausztria érdeke a mienkkel ellentétben áll, és a magyar király, a ki egyúttal osztrák császár, sőt családja tradiczióit, nevelését, érzelmeit, környezetét tekintve, elsősorban osztrák császár: fel kell vetni a kérdést, hogy különböző országai érdekszférájában e kérdés megoldásánál vájjon nem szorulnak-e a döntésnél háttérbe a mi érdekeink, a melyeknek a császári udvarnál szószólójuk aligha akad és jogos kívánalmainkra nem lesz-e a felelet ismét az, hogv/. soha! (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) És ha a kérdés politikai hátterét tekintve, azt a görcsös ragasz kodást is figyelembe veszszük, a melylyel a közösséget fentartani akarják és a ránk nézve már-már elviselhetetlen kapcsok lazítását minden eszközzel megakadályozni igyekeznek: nem jogosult-e a kérdés ott és akkor, a hol és a midőn az összeköttetésnek legerősebb kapcsát akarjuk szétbontani, akarjuk lazítani ? Mert azt nemcsak itt, de odaát is nagyon jól tudják, hogy a gazdasági összeköttetés legerősebb kapcsa a közösségnek és az összeköttetésnek, a melyet e nélkül megteremteni és fantartani is alig lehet. Hiszen ha a mindennapi életben fentartják a tényleges összeköttetést, ha olyan érdekközösséget tudnak teremteni, a mely az egyik ország lakosait a másik ország lakosaival fűzi össze, ha a mindennapi élet szocziális viszonyaiban teremtik meg ezt az összeköttetést: akkor ez sokkal erősebb lesz minden irott törvénynél. (Iqaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) így teremtették meg a nagy német egységet is, a melynek előfutárja a vámközösségnek, a gazdasági egységnek a kimondása volt. Ezért mondták 1867 előtt, midőn a kiegyezést meg kellett kötni, Deák Ferencznek: beszélhettek akármit, csinálhattok akármit, de a vámközösséget és a hadsereget megbontani nem engedjük. Itt is kidomborodik tehát e kérdés közjogi- jellege, itt is erősen felfegyverzett nemzeti akaratnak kell szembeszállni Ausztria érdekeivel, mert ezt a kérdést kicsiségnek c<ak az nevezheti, ennek a kérdésnek politikai oldalától csak az tekinthet el, a ki a magyar gazdasági megerősödést nem várja egyébtől, mint hogy minél szorgalmasabb grájzlerje legyen Ausztriának a kiselejtezett portékák felhasználásában, minél szorgalmasabb szállítója a mindig éhes német gyomornak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) E programul megfelelő lehet egy autonóm ország kormányának, de nem egy önálló és független államnak, a mely ha részt akar venni a világversenyben ós diadalmasan akar megküzdeni, erőit szabadon és a maga javára kell, hogy érvényesítse! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. ház! A magyar nemzet szabadságszeretetével és függetlenségi vágyával mindig szemben állott a Habsburg-ház családi hagyománya, világuralmi vágya, ellentmondást nem tűrő törekvése, hogy a jogara alatt álló országot egy birodalmi testbe okaszsza. E törekvésnek természetesen ott kellett legerősebben megütköznie, a hol a legerősebb ellentállásra talált: az ősi jogaira, szabadságára a legféltékenyebben őrködő magyar nemzettel. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hosszú századok véres küzdelme tesz tanúbizonyságot a két irányzat harczairól és valóságos nemzeti átokká vált azon udvari felfogás, hogy a Habsburg-ház biztonsága Magyarország alkotmányával össze nem egyeztethető. Ki csodálná, hogy e küzdelem alatt, hol nemzet és király egymást meg nem értve, különböző vágyak által vezéreltetve, nem egymás mellett, hanem folyton-folyvást egymás ellen küzdöttek, a bizalom meg nem erősödött, a szeretet fenn nem tartatott? A történelem igazságaihoz fordulok. (Halljuh! a szélsöbaloldalon.) I. Ferdinándról irja a történelem, hogy a magyar nép szeretetét a magyar uraknak adott ígéretek által akarta megnyerni.