Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-468

162 Í68. országos ülés 190b Julius 20-án, szerdán. hogy ezt nem bírja értékesíteni, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóklalon.) A föld­müvelésügyi miniszter ur volt ugyan oly szives és felajánlotta, hogy a gazdáknak száritókészü­lékeket, továbbá gyümölcsczefréhez főzőkészü­lékeket ingyen bocsát rendelkezésükre, de ezen jóakaratát — azt hiszem — nem birja igénybe­venni a nép, mert a pálinkának azokon a gyü­mölcskészülékeken való kifőzése annyiba kerül a népnek, hogy azt nem képes fedezni. Azért interpellácziót intézek a t. pénzügy­miniszter úrhoz, s kérem, hogy a folyó évre leg­alább a kis exisztencziákon az által segítsen, hogy a gyümölcsczefre után, valamint a törköly­nek kis kazánokon való kifőzésénél az adót, az u. n. váltságdijat engedje el, hogy a kisgazdák a saját termésű gyümölcsből nyert czefréből ki­főzhessék pálinkájukat, mert a mikor semmiféle terményükből jövedelmet felhajtani nem birnak, legalább a gyümölcsből tegyenek szert egy kis haszonra, már csak azért is, hogy a pénzügy­miniszter ur az önök által megszavazott czivil­listát kifizethesse, mert az azután igazán nagy szégyen lenne, hogy akkor, a mikor az uralkodó­ház milliókban dúslakodik, a szegény néptől a vánkosait vinnék el, hogy a czivillistát fedez­hessék. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A következő interpellácziót nyújtom be (ol­vassa) : »Azon tiszteletteljes kérdést intézem az igen -t,. pénzügyminiszter úrhoz, hogy tekintettel az idei rossz termésre, hajlandó-e a szegény nép sorsán azáltal segíteni, miszerint a foly ó évben elengedné a kisüstön főzött saját termésű gyü­mölcsczefre és törkölyváltság dijait ?« (Helyeslés a szélsobaloldalon) Elnök: Az interpelláczíó kiadatik a pénz­ügyminiszter urnak. Következik a második in­terpelláczíó. Pozsgay Miklós: T. ház! Nagyjából ugyan­ezen okokból a földmivelésügyi miniszter úrhoz vagyok bátor egy másik interpellácziót beter­jeszteni és ugyanakkor ezzel kapcsolatosan a közlekedésügyi miniszter úrhoz . . . Ballagi Géza: Ilyen nincsen! Pozsgay Miklós: Sajnálom, hogy nincs ide benn. (Felkiáltások a jobboldalon: De ilyen mi­niszter nincs!) Hát a kereskedelemügyi mi­niszterhez, azt hiszem, Ballagi ur megérti, akár­hogy mondom, legalább feltételezek róla annyi értelmet. (Zaj. Elnök csenget.) Tudvalévő dolog, hogy az idei rossz termés következtében a jószágállomány nagyon meg fogyatkozott, de még ez a kis jószágállomáoy is a télen nagy takarmányszükségletnek néz elébe. Itt volna az ideje gondoskodni arról, hogy a jószág télen szükséget ne szenvedjen, mert a múlt évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a volt földmivelésügyi miniszter ur csak későn, novemberben vagy deczemberben jutott arra a gondolatra, hogy Magyarországon takar­mányhiány van, akkor pedig, mint mondom, már későn volt, mert a kereskedők összeszedték az eladható takarmány- és szalinaneműeket, s kivitték a külföldre. Hogy ezt meggátoljuk, felhívom a föld­mivelésügyi miniszter ur figyelmét arra, hogy már most intézkedjék és tiltsa meg a meglevő takarmányok kivitelét, mert méltóztassék el­hinni, a kereskedelem minden patriotizmus nél­kül van, a hazafiságot nem tekinti, nem nézi, hogy hogyan boldogul a nemzet, hanem csak azt, hogy honnan jön a pénz. Ha tehát a ki­vitelt azonnal el nem tiltja, akkor a kereskedők összeszedik a takarmányt, kiviszik a külföldre és későn veszszük észre, hogy nincs takarmány. Én tehát arra kérem a miniszter urat, hogy sürgősen, legsürgősebben, de nem is tudom ezt a szót annyira fokozni, hogy ki tudjam fejezni azt, hogy milyen sürgős a takarmánykiviteli tilalom kibocsátása, A kereskedelemügyi miniszter úrhoz ugyan­ebben a tárgyban azt a kérdést intézem, hogy: hajlandó-e elrendelni, hogy a magyar kir. államvasutak a gazdaságok részére szükséges takarmányt, a hol az, hogy a takarmány tényleg a gazdaság részére szükséges, kellőkép igazoltatik, önköltségen szállítsák. T. ház ! Mondhatom azt, hogy a földmivelés­ügyi miniszter ur most ugyan hozzáfogott ahhoz, hogy megnézze ezen ország gazdasági helyzetét, de azt ugy megnézni, a hogy a lapokból olvas­tuk, hogy egy gyorsvonat ablakából tekintette meg, nagyon bajos. A hol csak megállt, küldött­ségek fogadták, elmondták a beszédeket, azokra válaszolt a t. miniszter ur, azután megint fel­ült a hintóra és elrobogott, Már pedig, t. ház, igy nem lehet megnézni, hogy Magyarországnak milyen súlyos a gazdasági helyzete. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Na­gyon csalódik, ha azt hiszi, hogy igy volt! Nem igy volt! Pozsgay Miklós: Hát lehet, hogy a lapok tévesen hozták, de nem czáfolták meg, hogy a miniszter ur napokat töltött egyes helyeken, a nélkül, hogy megnézte volna a vidéket. Pedig a miniszter ur meggyőződhetett volna, hogy ott a fogarasi ménesnél micsoda helytelen gazdál­kodás folyik, a midőn a hires lipiczai fajlovakat pusztulni hagyjuk azért, hogy egy bizonytalan legelőt, a melyet az Olt vize gyakran elmos, megtartsunk. ínségben hagyjuk a drága lova­kat és ugyanakkor a bábolnai, mezőhegyesi és a többi ménesbe 6 — 8000 mm, erőtakarmányt küldünk, a fogarasiba pedig egy szálat sem. Ha ezt teszik, tessék elhinni t. ,miniszter ur, hogy nagyon gyakran nem nézik meg ugy a jelentéseket, a mint szükséges volna. De ezt csak mellékesen jegyzem meg. Én csak a t. miniszter ur jóindulatát kérem, mert nagyon sürgősnek tartom az intézkedést abban az irányban, hogy a takarmány itt az országban maradhasson, mert, ha meg tudtak szavazni 430 milliót katonai czélokra, ha meg tudják szavazni

Next

/
Thumbnails
Contents