Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

100 466. országos ülés 190í jiüius 18-án, hétfőn. adata volt, hogy megczáfolja a védvámosok be­adványát. Ekkor ő abból a czélból tanulmá­nyozta a beadványt, bogy megczáfolja, de mi­alatt ő ezt tette, arról győzó'dött meg, a mi eddigi politikájával ellentétes volt. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez igaz, ez nem kérdés tárgya. És ha én is következetlenségbe esem akkor, midőn a gazdasági közösséget védtem a múltban és ez idő szerint a gazdasági különállás állás­pontjára helyezkedtem, talán nem jutottam abba a következetlenségbe, hogy akkor vádoltassam azért, mert tanulmányaim rendjén arról győ­ződtem meg, hogy az ut, a melylyel a magyar állam érdekeit a legjobban képviseljük, az ön­álló gazdasági berendezkedés felé vezet. (He­lyeslés a szélsobaloldalon.) Természetes, hogy midőn nem hiteles szö­vegű kortesbeszédből, nem igazolható adatok alapján lehetett idézni, én magamat a dologhoz nem értőnek jelentettem ki, hanem mások taná­csával élőnek. Azonban a miniszterelnök urnak fejéből sem ugrott ki a közgazdasági tudomány, hanem tanulmányozta azt és a szakemberek vé­leményét vette igénybe. (Derültség a szélsőbal­oldalon.) Hozzá vagyok én ahhoz szokva, hogy enge­met kicsinyeljenek. Tizenkét esztendeje múlt már annak, hogy a képviselőházban legelőször megjelenni szerencsém volt. Ezen az oldalon is, amazon az oldalon is jónak látták engem min­dig kicsinyelni és a kicsinylés ama mértékével támadni, a melylyel most a miniszterelnök ur látta jónak velem szemben nyilatkozni. Nem akarok erről nyilatkozni, t. ház. (Halljuk! Hall­juk!) Nem sértett az akkori támadás, nem sért a mostani támadás sem. Tudom becsülni a ma­gam értékét azzal a szerény mértékkel, a mely­lyel azt becsülni, mérni kell, de ezzel a szerény mértékkel mérve, még sem fogadom el azt jogo­sultnak, hogyha én nemzetgazdasági, hogyha én közgazdasági kérdésekről szólok: akkor én mint vak vezetem a világtalant, hogy én a gazdasági kérdésekben tájékozatlan és járatlan magyar közvéleményt mint a közgazdasági kérdésekben járatlan és tájékozatlan férfiú vezetem. A múlt évben az angol kincstárnok és pe­dig ugyanaz a kincstárnok, a ki 1880-ban a védvámoknak egyik vezérférfia volt, megszün­tette a gabonavámakat. Ez is ellentétnek lát­szik, de ez az ellentét azért állott elő, mert az ország gazdasági érdekei fejlesztésének igényei ezt mutatják szükségesnek. (Ugy van! balfelöl.) Azt mondja az igen t. miniszterelnök ur, hogy a vámterület kérdésében való állásfoglalá­som nem is olyan régen volt a közösség mellett, mint most az önállóság mellett. Igaza van a miniszterelnök urnak, mert a gazdasági közös­ség akkor, mikor én ezzel foglalkoztam, még feltétlenül fentartandó volt. Miniszterelnökségem első évében, 1895-ben és a reá következő 1896-ik évben elé kellett készíteni a vámszövetség kér­dését 1907-re, mert senki sem fogja elhinni,-hogy egy vagy két év alatt az önállóságra való át­menet lehetősége meg volt. Ebből természetesen következett, hogy a gazdasági közösség fentartá­sában a legmesszebb menő előnyöket kellett keresni a gazdasági közösség fentartása mellett. Hogyha azután időközben, mikor már az ügyek intézésével foglalkozni nem állott módomban, a tanulmány terére léptem és tanulva könyvből és szakemberektől, arra az álláspontra helyez­kedtem, hogy eljött az ideje a gazdasági ön­állóságra való berendezkedésnek, akkor nemcsak a tanulmányok alapján, hanem az ország köz­véleményére és az illetékes tényezők állásfogla­lására tekintettel, volt jogosultságom arról győ­ződni meg, hogy eljött az ideje a gazdasági ön­állóságunk felállításának. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) A gazdasági életnek Magyarországon három főfaktora van: ipar, mezőgazdaság és kereske­delem. Különös, hogy a gazdasági életnek ezen három főtényezője ma, lehet mondani, kivétel nélkül a gazdasági önállóság mellett foglal állást és az ország nagy többsége — megengedik, hogy azt mondjam: talán nem ennek a háznak több­sége — (Ugy van! balfelöl.) a gazdasági önálló­ság mellett foglal állást, (HelyesVs balfelől.) És én, a ki ezt a meggyőződést nyertem, maradjak továbbra is következetlen, daczára annak, hogy az illetékes tényezők a gazdasági önállóság állás­pontjára helyezkedtek. Tudjuk, hogy az Országos Iparegyesület és a Gyáriparosok Szövetsége a kérdéssel már ré­gebben foglalkozott és a gazdasági önállóság mellett már 1873-ban kezdett állást foglalni. Méltóztatnak talán ismerni, hogy már abban az időben a Mudrony által kiadott tanulmány a gazdasági önállóságot ajánlja. Ebben az időben az Országos Iparegyesület kijelenti, hogy ipari érdekeinknek megfelelően csak önálló és Ausz­triától különvált vámterület lehetne hasznos. Ezek az emberek talán értenek hozzá és tudják, hogy az ipari érdekeknek mi felel meg! Tehát jogom van nekem is erre az álláspontra helyez­kedni, jogom van nekem is velük egyetértőleg a gazdasági önállóságot tartani helyesnek! (He­lyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon,) A magyar gyáriparosok túlnyomó része hasonlóképen az önálló vámterületben látja sa­ját érdekeinek és fejlődésének biztosítását. Ezt jelenti ki, midőn azt mondja, hogy vámközösség következtében meg van fosztva ama hathatós védelmi eszközöktől, a melyekre feltétlen szük­ség van abban az esetben, ha az önálló gazda­sági berendezkedés iparunk fejlesztését kívánja. A második faktor gazdasági életünkben a mezőgazdaság. Már 1895 ben foglalkoztak az önálló vámterület ügyével, s akkor, a midőn ál­lást kívántak foglalni ebben a kérdésben, — mert a mezőgazdáknak túlnyomó többsége helyeselte azon állásfoglalást, hogy a mező­gazdaságnak egészséges fejlődése az önálló vám­1 terület mellett is feltétlenül képzelhető — gróf

Next

/
Thumbnails
Contents