Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.
Ülésnapok - 1901-466
98 Í(J6, országos ülés 1904 fogadom el, hanem Rákosi Viktor határozati javaslatát pártolom. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Mielőtt a vitát folytatnék, egy kötelességet kell teljesítenem. Endrey képviselő ur ugyanis a beszéde folyamán egy kifejezést használt, a mely figyelmemet elkerülte. A képviselő urnak (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk l a jobboldalon.) beszéde folyamán egy kifejezése elkerülte figyelmemet, illetőleg azt nem ugy fogtam fel, a mint ő mondta, mert ha ugy fogtam volna fel, akkor rögtön intézkedtem volna (olvassa) : » Sajnálatos, hogy napról-napra jobban foszladozik a nemzet szeméről az a hályog, a melylyel a királyt a legalkotmányosabb magyar király epitetonjával diszitették. Sajnálom kimondani, de az a jelző, hogy a legalkotmányosabb király az utóbbi években történtek után nem illetheti meg a magyar királyi korona mostani viselőjét*. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Igaza van! Chlopy mutatja. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A képviselő ur sok mindent mondhat, de a királyról ily módon nem nyilatkozhatik és ezért rendreutasítom._ (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Felkiáltások: Éljen Endrey!) Rákosi Viktor jegyző: B. Bánffy Dezső! B. Bánffy Dezső: T. képviselőház! »Oarthaginem delendam esse censeo«, mondta Gato, a nagy római, legtöbb beszédének kezdetén; ezzel azt akarván kifejezni, hogy minden egyébtől eltekintve, minden kérdés eldöntésénél arra kell a súlyt fektetni, hogy Carthagó hatalma megtöressék, hogyha Róma felvirágoztatását akarják, hogyha Róma nagysága a czól. És a mint kétségtelen ez a czélja volt Rómának, ugy kétségtelenül jogunk van nekünk ahhoz, hogy mi ebben az" államban az egységes nmgyar nemzeti állam létrejöttére törekedjünk. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És ha egyes kérdések tárgyalásánál én minden körülmények között visszatérek arra, hogy ugy ítéljem meg a kérdések eldöntését, hogy az egységes magyar nemzeti állam szempontjából milyen jelentőséggel bir, akkor méltóztassanak nekem megengedni, hogy ez alkalommal is, midőn az udvartartás költségeinek felemeléséről van szó, ebből a szempontból nyilatkozzam ós kijelentsem, hogy az egységes magyar nemzeti állam érdekeire tekintettel, az erre való törekvés szempontjából a tárgyalás alatt lévő javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azonban nem azért nem fogadom el, mintha osztanám sok vonatkozásban azon kifogásokat, a melyek itt elhangzottak a korona magatartásával, a dinasztiával szemben, hanem azért nem fogadom el, mert ezt az alkal'<• július Í8-án, hétfőn. mat is fel akarom használni arra, hogy az egységes magyar nemzeti állam létrejötte szempontjából foglalkozzam ezzel a kérdéssel. Természetes, hogy ujat most a vita tizenkettedik napján a kérdésre vonatkozólag mondanom nem lehet; természetes, hogy ismétlésekbe esem, illetőleg, hogy csak ismételhetek sok olyat, a mi már egyes képviselő urak által elmondva lett. De hát szólok, t. ház, azért, hogy álláspontomat képviseljem és szólok még akkor is, ha mindjárt az igen t. miniszterelnök ur engem talán megint a következetlenség vádjával fog illetni. Ez engem nem feszélyez és nem feszélyez azon erős támadó hang sem, a melylyel a múlt alkalommal hozzám szólott, mert utoljára nem az a kérdés, hogy tetszik-e az, a mit én mondok, a miniszterelnök urnak vagy másoknak, hanem a kérdés az, hogy azt mondom-e, a mi meggyőződésem és a mi meggyőződésem szerint az ország érdekében áll. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hiába mondta a miniszterelnök ur, hogy hozzám, mint a legfiatalabb képviselőhöz szól; hiába akart tehát velem, mint gyermekkel elbánni; (Mozgás jobbfelöl.) hiába is jelezte ezzel talán azt, hogy csikófogaim sincsenek még kinőve, (Derültség a baloldalon.) hogy tehát fogjam be a számat: ez nem feszélyez engem, hanem megyek a magam utján a nélkül, hogy talán a kifejezésekben megtorlást keressek. Kubik Béla: Majd visszaszijja azt is! (Derültség balfelöl.) B. Bánffy Dezső: Nem feszélyez engem az sem, hogy azon nézetnek ad kifejezést, hogy a mérges illúziók által okozott részegség betegségében sínylődöm én is, (Élénk derültség és taps a baloldalon.) mert azt hiszem, hogy lehet egyeseknek felfogása jó vagy rossz, lehet valamely kérdésben helytelen nézete is valakinek, de midőn meggyőződése szerint nemzeti érdeket képvisel, akkor vádolni azzal nem lehet, hogy illúziója részegség. (Helyeslés a baloldalon.) Nem leszek talán következetlenséggel vádolható akkor, mikor az udvartartás kérdéséhez szólva a javaslatot el nem fogadom, mert általában és komolyan szólva a kérdéshez, a következetesség szempontjából nagyon sok fér ahhoz, hogy az a rideg következetesség a politikai életben is czélszerű dolog-e? (Zaj.) és vájjon nincs-e Bismarcknak igaza, a ki azt állította, hogy ridegen következetes csak az ökör, a mely nem törekszik egyébre, mint hogy mindennapi szénáját megegye. Voltak más emberek is következetlenek látszólag a politikában. A miniszterelnök fiatal ember, még zsenge korban lévő gyermek volt, midőn Magyarország egyik legnagyobb államférfia, a kinek én követője voltam hosszú éveken keresztül, fiatal gyermekkoromtól kezdve tisztelője, becsülője, bámulója halála pillanatáig, szintén következetlenségbe esett akkor, mikor balközépi álláspontját 1875-ben feladva, az u, n. bihari pontokat szegre akasztotta és ráállott a
