Képviselőházi napló, 1901. XXVII. kötet • 1904. julius 14–julius 27.

Ülésnapok - 1901-466

Í66. országos ülés 19()Í Julius 18-án, hétfőn. 95 tartása legyen, hogy abban a király tündöklően és ugy jelentkezzék, mint a magyar nemzeti hatalom, a magyar nemzeti erő, a magyar méltóság személyesitője, (Helyeslés szélsobaloldalon.) hogy igy abban az udvartartásban Magyarországnak Ausztriától elkülönített közjogi helyzete, külön magyar állami önállósága is teljes kifejezésre jusson. (Élénk helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ezen álláspontomból következik, hogy én a magyar királynak az eszközöket arra, hogy udvartartása fényes és a magyar nemzet méltóságának megfelelő legyen, az ország súlyos anyagi helyzete és a nehéz körülmények daczára is megadni hajlandó vagyok, de csakis a magyar királynak és csak a magyar udvartartás részére vagyok hajlandó ezeket megadni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ez a király mostani követelésével szemben az én feltételem. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a körülmény, hogy a magyar király egyúttal osztrák császár is, a külön magyar udvartartás felállithatásának semminemű gátjául, akadályául nem szolgálhat, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) valamint, talán az osztrák császárnak akaratát kivéve, semmisem szolgálhat semmiféle gátjául annak, és semmisem ellenezheti azt sem, hogy a két állam: Ausztria és Magyarország külön-külön követségek, különkülön konzulátusok által képviseltessék magukat a külföldön, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt egyenesen meg is követeli Magyarországnak Ausztriához való különleges közjogi helyzete és az, hogy a fejedelem testi személyében két fenségiség, két szuverén közjogi személy : Ausztriának császára és Magyarországnak királya találkozik össze. A fejedelmi személy ugyana^onossága nem zárja ki a külön magyar udvartartást, s azt, hogy azzal Magyarország állami önállósága kifejeztessék és képviseltessék. Hiszen történetünk mutatja, hogy akkor, a mikor olyan fejedelmek uralkodtak nálunk, a kik egyúttal más nemzetek fejedelmei voltak, azok a fejedelmek nemcsak az ő külföldi udvartartásukat, hanem Magyarországon az ő külön udvartartásukat is mindig fentartották. Mátyás királynak Magyarországon oly nagy, oly diszes udvartartása volt, hogy annak a magyar dicsőséget sugárzó fénye beragyogta az egész világot. És Mátyás, a mikor Bécset elfoglalta, ott felállította az ő külön osztrák-morva udvartartását. A Jagellókat, a mikor Magyarországba jöttek, az ország határán elhagyták az ő lengyel királyi udvartartásuknak méltóságai a hol aztán őket, mint magyar királyokat, kizárólag az ő külön magyar királyi udvartartásuknak méltóságai vették át. A mohácsi vész után a Habsburgok, a kiknek világuralmi politikája elsorvasztással fenyegette a magyar korona függetlenségét, a magyar királyi udvartartást tényleg iparkodtak beolvasztani az ausztriai fejedelmi, a római német császári, majd pedig 1804-től kezdve az ausztriai császári udvartartásba. Ámde a Habs- : burgok ezen törekvései daczára is a nemzet a magyar államnak a külön udvartartáshoz való jogát soha fel nem adta, sőt azt közjogilag mindig fen tartotta. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt bizonyítja az is, hogy a magyar királyi udvartartásnak méltóságai mindig fentartattak, mindig kineveztettek, azok ma is megvannak, bár méltóságaiknak megfelelő cselekvőségi kört csak ritkán, főleg koronázás alkalmával tölthettek be. De törvényhozói tisztségüket, mint a főrendiház tagjai, folyton teljesítették és még ma is gyakorolják. A midőn tehát az ország annyi idő óta, időtlen-időktől fogva a magyar királyi udvartartás méltóságait mindig fentartotta, ezt kétségkívül azért tette, mert magát az udvartartást is fenn kívánta tartani. A külön magyar udvartartás követeléséhez é3 fentartásához való jogunknak el nem homályosítható és félre nem magyarázható megnyilvánulását látjuk Deák Ferencz törvényében, az 1867 : XII. törvényczikk 7, §-ában is. Valóban kinos az rám és a függetlenségi pártra nézve és mi sem jellemzi jobban a közjog terén való folytonos és fokozatos hanyatlásunkat, mint az, hogy mi függetlenségiek, kik azért alakultunk párttá, hogy a 67-es kiegyezést megdöntsük, kénytelenek vagyunk lépten-nyomon azon törvények megvédelmezésóre kelni és azoknak megtartását ugy az uralkodótól, mint a kormánytól és ennek pártjától, önöktől követelni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az 1867 : XII. törvényczikk 7. §-a az udvartartás költségeit ós ezen költségek megállapítását nem tekinti közösügynek. E törvény ugyanis azt rendeli, hogy az udvartartás költségei külön, önállóan állapíttassanak meg, és pedig egyedül a magyar országgyűlés által, mert, a mint már itten többször is idéztetett és maga az emiitett törvény is mondja, Magyarország alkotmányos önállóságával és a magyar király fejedelmi magas tekintélyével inkább egyez az, hogy a magyar király udvartartásának költségeit maga a magyar országgyűlés önállóan szavazza meg. Ha tehát azon 67-es törvény szerint az udvartartás költsége nem közösügy, akkor maga &/. udvartartás nem lehet közös. Ha azon 67-es törvény szerint Magyarország alkotmányos önállóságával és a magyar király magas fejedelmi tekintélyével nem fér össze az, hogy az udvartartás költségei közösen állapíttassanak meg, akkor Magyarország állami önállóságával és a magyar király fejedelmi méltóságával még kevésbbé egyeztethető össze az, hogy a magyar királynak az osztrák császárral együttes, közös udvartartása legyen. (Igaz ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezekből következik, hogy még az 1867-es törvényhozás is olyan udvartartást követelt, a mely Magyarország alkotmányos önállóságával és a magyar király fejedelmi magas méltóságával összeegyeztethető, annak megfelel, ez pedig