Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-449

H9. országos ülés 19 igen t. ellenzék Khuen-Héderváry miniszterelnököt nem tisztelte meg bizalmával, nem lehet senkinek kifogása, de igenis kifogásom van az ellen, hogy a t. ellenzék ezt a bizalmatlanságot összeköttetésbe hozta a horvát nemzettel, a mi pedig a magyar állam megszilárdítására nem a legalkalmasabb. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn itt a képviselőházban közöltetett az az átirat, a mely gróf Khuen-Héderváry miniszterelnöknek a báni méltóság alól való felmentését tartalmazta, az igen t. ellenzék részéről azt a megjegyzést hallottuk, hogy mi közünk nekünk ahhoz! Az államvizsgán szekimdát kapna az ember az ilyen állításért. (Igaz! Ugy van! jobb/elöl.) Hát Horvátország a magyar állammal nincsen összeköttetésben ? Hogy egyeztethető össze a magyar közjoggal azt kérdezni, hogyan lehet a horvát bánt magyar miniszterelnökké megtenni ? Ha 1700-ban Batthyány Ádám bánból nádor lett volna, kifogásolták volna azt? Sehol sem olvastam, hogy mikor 1646-ban Draskovich János bán magyar nádorrá választatott, horvátságát akkor vagy később valaki kifogásolta volna? Olay Lajos: Jő magyar ember volt! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kovácsevics István: Midőn önök a volt miniszterelnök horvátságát kifogásolják, Horvátországban a magyar államellenes elemek tele nevetik a markukat, mondván: a magyarok a legilletékesebb helyen, a magyar országgyűlésen is azt mondják, hogy Horvátország külön állam, mert a horvát ott idegen, (Zaj.) Hát a t. ellenzék előtt idegen az, a ki a magyar állam területén mint magyar honpolgár született és nagykorúságától kezdve szakadatlanul a magyar törvényhozás tagja, a ki húsz éven át magyar zászlós ur volt? Hogyan követelheti a t. ellenzék akkor tőlünk, horvát képviselőktől azt, hogy a magyar állam egysége érdekében ott harczoljunk, hogyha önök ezen magyar állami egységet itten ilyen ferdén magyarázzák? (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) Az igen t. ellenzék az utóbbi időben a »granicsár« elnevezést gúnyszónak használta, ugy ebben a házban, mint a sajtóban is. A t. ellenzék nem gondolta meg, hogy mily nevetségessé teszi magát az által a horvátok előtt, hogy a granicsár szót gúnyszónak használja. A granicsárok évszázadokon keresztül a magyar állam határait a külellenség ellen őrizték. Míg a .magyar polgárok békében művelhették földjüket, addig a graniesárok egész életükön át kezükben tartották a fegyvert a magyar állam védelmére, A granicsár húszéves korától kezdve haláláig katona volt, s a puska mindig az ágya felett lógott. És önök most ezen évszázadokon át teljesített szolgálatot ugy honorálják, hogy a granicsár elnevezést gúnyszónak használják ? (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Khuen-Héderváry nem volt granicsár, hanem igenis volt két granicsár az aradi vértanuk közt: Damjanics ós Knezics. Ezek iránti kegyeletből nem volt ez illő dolog. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXVI. KÖTET. június 27-én, hétfőn. 81 Olay Lajos: Sohasem volt Damjanich granicsár! Azok 1848-ban mind ellenünk harczoltak. (Folytonos nagy zaj a bal- és szélsobaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Kovácsevics István: Kölcsönös viszonyunk megszilárdítására nem igen szolgál a kiegyezési törvénynek azon nézetem szerint nem czólszerü intézkedése, hogy az autonómiai költségek kiszámítását minden tiz évben meg kell ismételni. Ilyen számitgatás a legjobb barátok és testvérek közt is képes az egyetértést megingatni.. . Lovászy Márton: Ugy mint Ausztriában! Kovácsevics István: ... különösen ha olyanok akadnak, a kik mindig áskálódnak. (Igaz! Ugy van !} Legjobb volna az ilyen számitgatást valami másképen, állandóan elintézni, hogy ne kelljen minden tiz évben veszekednünk. A beruházásokat is másképen kellene intézni, mert a hogy ez eddig történt, mindig okot szolgáltatott az ellenzékeskedésre,mert eddig a beruházásokból csakugyan nagyon kevés hasznunk volt. Olay Lajos: Szóval: adjunk mindent a horvátoknak ! Kovácsevics István: És ezekben kifejtettem, (Zaj a bál- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy a magyar államban mihez van jogunk, kész vagyok azonban elismerni azt is, hogy a magyar államnak viszont velünk szemben milyen követelései vannak. Nevezetesen a magyar államnak joga van tőlünk követelni: hogy a magyarokkal együtt az egységes és oszthatatlan magár államnak hű és őszinte tagjai legyünk; (Helyeslés jobbfelöl.) hogy autonómiai életünk ezen egységes eszmétől át legyen hatva ; (Helyeslés a jobboldalon.) hogy autonómiánk teréről mindazt eltávolítsuk, a mi ennek az állami egységnek hátrányára van; hogy Horvátországban mindenkitől megköveteljük a legszigorúbban, hogy a magyar állam egységét elismerje; végül a magyar államnak joga van tőlünk követelni, hogy olyan nemzedéket iparkodjunk felnevelni, a mely a mostanit a magyar állam iránti hűségben felülmúlja. (Helyeslés.) Ha ez irányban a kormány és különösen a sajtó kötelességüket megteszik, van remény arra, hogy idővel olyan nemzedéket lehet felnevelni, a melyet nem zsandárokkal és szuronyok kai kell együtt tartani. Minekutána a sajtóról említést tettem, legyen szabad kijelentenem, hogy a magyar ellenzéki sajtó épen ugy, mint a horvátországi magyarellenes sajtó elsősorban az okai annak, hogy köztünk a viszony annyira elmérgesedett. A magyar ellenzéki sajtónak hazafiúi kötelessége működését odairányitani, hogy a kölcsönös közeledés lehetővé legyen, nem pedig folytonos szidalmazással ós szemrehányásokkal a helyzetet még tűrhetetlenebbé tenni, (Helyeslés a jobboldalon.) a mi által a magyar állam érdekében folytatott munkálkodásunk Horvátországban megbénittatik. A mostani nemzedékre Horvátii