Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

U8. országos ülés 190í június 25-én, szombaton. 60. először is nincs tisztában egy legelemibb jogi kérdéssel, magával a szokásjognak lényegével. Nem én öntöttem a t. miniszterelnök úrba ezt a szellemet, hanem más. De örömem telt benne akkor, a mikor az egyetemen hallgatóm volt és előttem vizsgázott. (Derültség.) Kitüntetéssel tette le a szigorlatokat a legszigorúbb tanárok előtt. Épen dókán voltam akkor, mikor szigorlatait tette. Egyhangú kitüntetéssel vizsgázott, ós mégis most mit tapasztalunk? Azt, hogy azok a jogi ismeretek, a melyeket akkor magába szívott, talán közgazdasági tevékenysége folyamán és azzal kapcsolatban szétfoszlottak és azokból alig maradt valami. Mert hogy a t. miniszterelnök ur mennyire nincs tisztában ezekkel a dolgokkal, és mennyire nincs jogi érzéke a legelemibb dolgok iránt, azt egy más eset is mutatja. Utóbb majd visszatérek a szokásjog kérdésére, de állitásom illusztrálására közbevetőleg felhozom, hogy a miniszterelnök ur azt sem tudja, a miért ma minden rigorozumon meg kellene buktatni az illető hallgatót a büntetőjogból. Nemrégiben ugyanis azt vitatta, hogy a rendőrségnek joga lett volna vizsgálati fogságot elrendelni a vasutasok ellen. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ez pedig a legelemibb kérdés. Méltóztassanak csak elolvasni a naplóból. Sajnálom, hogy nem hoztam el, különben mindjárt felolvasnám. De akkor nagyon megjegyeztem magamnak. Azt mondta, hogy joga lett volna vizsgálati fogságba is helyezni őket. Már pedig mindenki tudja, hogy vizsgálati fogságot csak a vizsgálóbíró, csak a bíróság, nem pedig a rendőrség rendelhet el, a mely csak előzetes letartóztatást teljesíthet. Ugy látszik, épen igy vagyunk a szokásjog lényegének felfogásával is. Hiszen a szokásjog a népnek, a nemzetnek közös jogi meggyőződése; tehát csak a nemzetnek egésze vagy arra hivatott képviseletének egy közös jogi meggyőződésből folytatott egyforma cselekvősége az, a mely megállapíthat egy szokásjogi tételt, de nem egyes hatóságoknak az intézkedése, a kiknél a jogalkotás tényezője és illetékessége egyáltalában nincs meg, és legkevésbbé a közös hatóságoknak, a közös külügyminiszter urnak a közegei, a kiknek egy nagy része nem is magyar állampolgár. Hogy lehetnek ezek hivatott képviselői a nemzetnek és hogy állapithatnak meg szokásjogot? (Helyeslés bal felől.) Azonkívül a szokásjog kérdésétől eltekintve, a melyről, azt hiszem, bebizonyítottam, hogy szokásjogra hivatkozni ezen gyakorlat érvényessége, törvényessége vagy hatályossága mellett abszolúte nem lehet, lényeges különbség van abban is, hogy a német nyelv a közös hatóságok által mint belkezelósi nyelv használtatik-e vagy egyszersmind a magyar hatóságokkal való hivatalos érintkezésben is. Ez irányban feltétlenül alá vannak vetve a közös hatóságok közegei a hazai jogszabály okKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. nak, a melyek a magyar nyelvnek használatát elrendelik. A miniszterelnök ur a paritást ott akarja végrehajtani, a hol legkönnyebben esik, de a hol az nehézségekbe ütközik, ott már a paritásról nem akar hallani, azt kicsiségnek tartja. No hát, az állam nyelve nem lehet sohasem kicsiség. És hogy még az ilyen abuziv gyakorlat sem egységes, igazolja, hogy maga is elismerte, hogy egyes konzulok magyar átiratokat is küldtek a magyar hatóságokhoz. A t. miniszterelnök ur itt is nagyon szeret idegen köpönyegekkel takarózni. Ha már azt el is tűrtük, hogy szereti mások fáinak gyümölcseit a saját kosarába lerázni, azt talán még sem tűrhetjük el, hogy köpönyegünket is elvigye és azzal takarózzék. Mikor a nemzeti párt magatartására hivatkozik, hogy sobasem protestált ezen felfogás ellen és mikor hivatkozik — nagyon sajnálom, hogy tette — Deák és Andrássy nagy szellemére, a kik sírjukban fordulnának meg, ha azt hallanák, hogy az ő felfogásuk a miniszterelnökével konformis. Ha nem tiltakoztunk volna, ez azért történt, mert arra nem volt alkalmunk, s mert ilyen esetek a ház elé nem hozattak, és különösen mert nem találkoztunk olyan nyilatkozatokkal, a milyeneket a miniszterelnök ur első alkalommal és az interpelláczióra adott feleletében is tett. Programmunk egészében, mely a paritást az egész vonalon követelte, ez benfoglaltatik és igy azzalnem takarózhat, hogy a 67-es alapon álló ellenzéki pártok, hogy a nemzeti párt az ő felfogását valaha akczeptálta, valaha követte volna. De Andrássy és Deák sem követték. Deák Ferencz, mikor a kiegyezést csinálta, nagyon sokat eltűrt a létező állapotokból, a mi a jogi álláspontokkal nem volt összhangban, egyrészt azért, mert a kiegyezés létesítését nem akarta megakadályozni, másrészt, mert remélte, hogy idők folyamán ezek a jogok önmaguktól érvényesülni fognak. De soha olyan nyilatkozatot, a mely ezen állapotokat törvényeseknek, vagy csak törvényes akadályokba nem ütközőknek deklarálta volna, nem tett. Ezek az ő felfogása szerint ép ugy, mint Andrássy Gyula felfogása szerint, a ki vele teljesen azonos szellemben működött, csak tűrt állapotok voltak. Andrássy Gyulánál hiába keresünk olyan nyilatkozatot és olyan intézkedést, és nem találunk Deák Eerencznél sem olyan nyilatkozatot, a mely szerint jogositvák. még pedig törvényes akadály nélkül vagy épenséggel törvényesen, a mint nyilatkozatában vitatta a t. miniszterelnök ur, a közös hatóságok, a közös konzulok, a közös minisztériumok a magyar hatóságokkal németül levelezni. Azért nézetem szerint jól mondották előttem többen és vezérem, gróf Apponyi Albert is, hogy a törvények őrét nem képezheti egyedül a kormány. Minden hazafinak, minden honpolgárnak is a törvény őrének kell lennie minden körülmények között. De a törvények őrzésére, 9