Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-448

448. országos ülés 190% pontjából eddigi kormányaink mit tettek, annak részletezésébe azért nem bocsátkozom, (Felkiáltások a szélsöbaloldalon • Csak tessék belebocsátkozni ! Semmit sem tettek t) mert ezek közismeretű tények. Hogy azonban mindazzal, a mi a nemzeti konszolidáczió érdekében eddig történt, nemcsak hogy távolról sem értük el a legnagyobb rekordot, hanem hogy a Felvidéken a nép gondolkodása és érzelemvilága tekintetében a leghatározottabban visszafejlődtünk, az több, mint bizonyos, mert ha voltak is kormányaink, a melyek a nemzetiségi ügyek kezelésénél szorosabbra fogták a gyeplőt, ez belellenségeink térfoglalásában bizonyos ideiglenes stagnácziót idézett is elő, de, épen mert állandó nem volt, állandó eredményt azért nem idézhetett elő, mert valamint minden kormányakcziónak, ugy kiváltképen ezen a téren a kormány minden ténykedésének azon jeligék alapjára kell helyezkednie, a melyekkel a múlt kormány a hatalom polczára lépett, a melyeket a jelenlegi kormány is magáénak vall, ha nem is kifejezetten e szavakkal, de szerintem ugy értelmezve, hogy törvényeket kell létesiteni, melyek a magyar nemzeti állam és az egységes és osztatlan magyar nemzeti jogos követeléseket szolgálni nemcsak hivatvák, hanem alkalmasak is. És ezen szabatos, félreérthetetlen és félremagyarázhatatlan törvények betűszerinti értelmében, de soha politikai végczélunkat szem előtt nem tévesztve igazságot kell szolgáltatnunk az ország bármely anyanyelvű polgárának. Én elismerem, hogy a helyzet nehéz, de nem leküzdhetlen. Nehéz a helyzet azért, mert a szabadságot mindnyájan egyaránt szeretjük. Itt eleve kérem a t. képviselő urakat, miszerint szavaimban semminemű agresszivitást keresni ne méltóztassanak, hiszen felszólalásom czélja nemcsak az, hogy a pánszláv izgatás veszedelmét ismertessem, de a magam csekély és szerény tehetségéhez képest ezen agitáczió megszüntetésére, megsemmisítésére és megtörésére alkalmas eszközök tekintetében a lehető összhangot a házban is létesítsem. Ezt a törekvésemet pedig akkor szolgálnám kétségtelenül a legkevésbbé jól, ha bárkivel szemben vagy bármely irányban is agresszív akarnék lenni. Hanem az ügy sikere biztosításának tartozom azzal a leplezetlen kijelentéssel, hogy azért is tartom nehéznek a helyzetet, mert e háznak számos, de igen számos oly tagja van, a ki ezzel a kérdéssel nem abban a mértékben foglalkozott, a melyben minden magyarországi képviselőnek és törvényhozónak azzal foglalkoznia kellene. És ezért ebben nem is azt a veszedelmet látják, a melyet mi látunk, a kik már önkéntelenül is, kényszerhelyzetben is arra voltunk utalva, hogy ezen viszonyokkal közelebbről megismerkedjünk, de nehéz a helyzet azért is, mert tudjuk, hogy az elnyomás néha veszedelmes lehet még arra is, a kinek érdekében az történik. De ha voltakép arról van szó, hogy néhány arra ugy sem június 25-én, szombaton. 59 érdemes egyén szabadságát korlátozzuk-e, vagy az állam létét koczkáztassuk-e ? Biztos vagyok abban, hogy minden igaz és hazafias ember készséggel hozzá fog járulni azok szabadságának szűkebb határok közé szorításához, a kik a magyar "nemzeti államtól nyert jogokat a magyar nemzeti állam ellen használják fel. (Igazi Ugy van! a jobboldalon.) Köztudomás szerint a politikában, mely az exigencziák tudománya, változatlan dogmák nem léteznek és igy a sajtószabadság és a gyülekezési jog is, a mely magyar vidékeken bajt nem okoz, vészthozó lehet ott, a hol az állam integritásának kárára élnek azzal vissza. Nem szabad tehát visszariadnunk oly eszközöktől, melyek valamely egynyelvű nemzetnél a liberalizmus tanai szerint nem lennének alkalmazhatók. Meg kell már egyszer az agitátoroknak mutatni, hogy izgatásaik ellen akarunk is, bírunk is, tudunk is hathatósan védekezni. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) És mert az a politika, a mely nem ezt az irányt követné, nem a liberalizmusnak, hanem egészen másvalaminek a kifejezésre juttatását képezné. Én nem is érzem magamat indíttatva keresni, vájjon ilyen szempontból megfelelők-e, vájjon a liberalizmus elméletének, tanainak ezen a téren is lehető alkalmazása mellett czélra vezetők-e azok az eszközök, a melyeket ajánlani szerencsém lesz ? (Halljuk ! Sálijuk!) Ma a biró, a közigazgatási tisztviselő az izgatóval szemben úgyszólván tehetetlen, mert igen ritka az az eset, hogy a mi viszonyainkhoz mérten túlliberális büntetőtörvénykönyvbe az agitátor annyira beleütköznék, hogy ezért felelőségre vonható is legyen. Büntetőtörvényünk 172. §-ának 2. kikezdését tehát szigorítani kell ugy a büntetés mértókét tekintve, valamint a fogalommeghatározás tágítása tekintetében is, hogy a biró keze utolérhesse azokat az óvatosabb bűnösöket, a kik máma büntetlenül gyűlöletet szitnak. Gajáry Géza: Ez a magyar liberalizmus! Nem frázis! Zboray Miklós: Más kell oda! B. Kaas Ivor: Nyitrán mind elitélték, tehát a törvény elég szigorú. Jó adminisztráczió kell! Vietoris Miklós: De ha az agitátor büntetőtörvénykönyvünk 172. és 173. § ában körülirt izgatás és lázítás vétségét legritkább esetben is követi el oly mértékben, hogy ezért felelőségre vonható is legyen, de eljut annak a legszélsőbb határáig, czélját eléri, a baj bekövetkezett, mielőtt mi magunk azt észrevennénk. Mert hisz ma a tömeg sem oly nehéz felfogású, mint hajdanában, de legkevésbbé a nemzetiségi kérdés terén, melyben évtizedek óta sajtó utján ós élőszóval preparáltatott. Mondom, nem oly nehéz felfogású, hogy mindent apróra kelljen megmagyarázni. És ha mégis oly nehéz felfogású tömeg találkozik, találkozik viszont elég sok jóakaratú tolmács, ki a hatósági közeg előtt fenhangon el nem mondottakat alattomban tovább