Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-448
H8. országos ülés Í90í mely a szabadalmazott osztrák-magyar államTasuttársaságtől felvett 10 millió korona előleg törlesztetten részének visszafizetéséről szóló törvényjavaslatra (írom. 563, 594) vonatkozik. Kérem a t. házat, méltóztassék elrendelni, hogy a jelentés kinyomassák, szétosztassák és annak idején az osztályok mellőzésével napirendre tűzessék. Elnök: A szabadalmazott osztrák-magyar államvasuttársaságtól felvett 10 millió korona előleg törlesztetlen részének visszafizetéséről szóló pénzügyi bizottsági jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni ás az osztályok mellőzésével fog annak idején napirendre tűzetni. Ezen most beterjesztett jelentésre és törvényjavaslatra vonatkozólag van szerencsém a t. háznak azt a javaslatot tenni, hogy az a költségvetés I. fejezetében lévő államadósságok tételével együtt tárgyaltassék. Hozzájárul ehhez a t. ház ? (Helyeslés.) Ezt tehát a ház határozatakép mondom ki. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyv felolvasása. Szőts Pál jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy sem az indítvány-, sem az interpellácziós-könyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Tekintettelpedig arra, hogy a honvédelmi miniszter ur ma két interpelláczióra kivan válaszolni, ha a t. ház hozzájárul, az interpelláczióra adandó válaszokra 3 /é2-kor térünk át. (Zaj és ellenmondás a szélsőbaloldalon.) Javaslatot tettem, a javaslat ellen lehet ellenínditványt tenni. Pozsgay Miklós: Én tehát azt az ellenínditványt teszem, hogy az interpellácziókra adandó válaszokra térjünk át egy órakor. (Zaj.) Elnök: Azt gondolom, hogy a leghelyesebb lesz, ha félkettőkor térünk át a válaszok meghallgatására. (Helyeslés.) Ennélfogva a ház határozataként kimondom, hogy az interpellácziókra adandó válaszokra félkettőkor térünk át. Napirend szerint következik az 1904. évi állami költségvetés általános tárgyalásának folytatása. Rákosi Viktor jegyző: Szederkényi Nándor! Szederkényi Nándor: T. képviselőház! Két oldalról is adatott már be eddig határozati javaslat. Az egyik, a melyet Komjáthy Béla képviselőtársam adott be. odairányul, hogy a ház ne fogadja el még általánosságban sem a részletes tárgyalás alapjául a költségvetést. E határozati javaslathoz én is hozzájárulok, valamint ahhoz, mely végeredményében szintén ugyanaz, a melyet gr. Apponyi Albert képviselőtársam mutatott be. Ha azonban a. t. ház e két határozati javaslatot érdemileg nem fogadná el, a magam részéről a következő határozati javaslatot terjesztem elő (olvassa): »Határozati javaslat. A jelen kormánynak ugy közjogi, mint nemzeti és közgazdasági politikája olyan visszaesést mutat fel, mely magyar nemzeti létünket végveszedelemmel fenyegeti, a mennyiben mig egyrészről KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. június "25-én, szombaton. 49 az ország erejét túlhaladó hadügyi követeléseket tüntetően pártolja ás magáévá teszi, másrészről az 1867-es törvényekben is biztosított magyar hadsereget az osztrák közösségbe nemcsak beolvasztani, de ezen magyar hadseregünkben magyar nyelvünk, zászlónk, jelvényünk, mint állami szuverenitásunknak érvényesülését is gátolni törekszik. Sőt legújabban, tételes törvényeink daczára, Magyarország külügyi és kereskedelmi ügyei vitelével megbizott külügyi és konzulátusi hivatalok hivatalnokainak az ország hatóságaival történő érintkezési nyelvéül a magyar kizárásával a námetet kívánja felerőszakolni. Gazdasági politikája pedig gazdasági önállóságunk előfeltételét biztosító 1899. évi XXX. t.-cz. félretolásával minden áron a közös vámterület fentartását czélozza. Ezen okoknál fogva kimondja a ház, hogy a költségvetést a jelen kormány alatt még általánosságban sem veszi tárgyalás alá.« (Helyeslés a szélsöbaloldálon.) Három szempontból kérem, hogy a ház ne fogadja el a költségvetést a tárgyalás alapjául. E három szempont az, hogy a kormány politikája ugy közjogi, mint nemzeti és közgazdasági tekintetben az eddigi kormányokét felülmúló visszaesést mutat fel. (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) E visszaesés veszedelemmel fenyegeti az országot. Tartozom ezt a tételt bebizonyítani és ezt fogom most teljesíteni, A t. kormánynak legutóbbi tényei és nyilatkozatai nyilvánvalóan bizonyítanak ugyan mellettem, érvelései tényeit csak sötétítik, a tényeket csak veszedelmesebbekké teszik. Midőn a kormány elfoglalta helyét, már akkor nagy visszaesés mutatkozott ugy közjogi, mint nemzeti érdekeink védelme tekintetében, (Ugy van! a szélsöbaloldálon) Mielőtt tovább mennék, kötelességemnek ismerem a többségnek és a kormánynak figyelmét felhívni az 1867 : XII. t.-cz. 1. §-ára, a mely világosan megmondja, hogy a közös érdekű viszonyokról szóló XII. törvényt az országgyűlés azért kész megalkotni, mert az 1723. évi L, II. és III. törvényczikknek kíván eleget tenni, a mely törvényczikkekben az együttes és elválaszthatlan birtoklás van kimondva. De hozzáteszi, hogy másrészről Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét érinteni nem kívánja, mert ezen törvények azt is biztosítják. Midőn tehát a kormány politikáját és az intézményeket bíráljuk, ebből a szempontból kell kiindulnunk. Ez az alap. Innen kell kiindulnunk, hogy az intézmény, a mely azóta megalkottatott, a 67-es törvények keretében is miképen értelmeztetik. Nekem senki se hivatkozzék se Deák Ferenczre, se Andrássy Gyulára, mert ez a törvény az alap, és én ezt kezembe veszem mindig és azt mondom: hallották önök, itt csak az elválaszthatlan birtoklás kérdése forog fenn, egyéb semmi, tehát az elválaszthatlan birtoklás biztosítását czélzó intézményeknek olyanoknak kell lenniök, hogy 7
