Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

42 <H7. országos ülés Í90k Nem kell messze mennünk, t. ház, tekintsünk át legközelebbi szomszédságunkba, Ausztriába, melynek kormánya körülbelül egy évvel ezelőtt adott ki egy félhivatalos jelentést, a mely szerint az osztrák földmivelésügyi miniszter a mezőgazdasági viszonyoknak alapos rendezését és a földbirtok fokozatos tehermentesitését tervezi. Ezen nagyszabású akcziónak előmunkálatai tudomásom szerint befejezést is nyertek, a mennyiben az előmunkálatokkal megbizott mezőgazdasági tanács már rendelkezésére bocsátotta az osztrák földmivelésügyi miniszternek azt a nagyszabású anyagot, a mely a reformtervezet magvát, alapját fogja képezni. Itt fekszik, t, ház, előttem bárom vaskos kötetben az osztrák mezőgazdasági tanácsnak ama nagyszabású munkálata, és ebbe rövid betekintést nyerve, mondhatom, hogy csak a legnagyobb elismeréssel lehet szólni arról a komolyságról és alaposságról, a melylyel ezen anyag összeállittatott, és arról a lelkiismeretességről, a melylyel ezen nagy horderejű szakkérdést odaát Ausztriában az illetékes szakkörök tárgyalják és kezelik. T. ház! így cselekszik a tőkegazdag Ausztria, a mely hatalmas iparában, nemzeti vagyonosodásában, a gazdasági fejlettségnek azt az erőforrását bírja, a melylyel mi megközelítőleg sem rendelkezünk, és igy cselekszik az az Ausztria, a melynek földbirtok viszonyaiban, néhány lokális bajtól eltekintve, mint pl. Tirolnak tagadhatatlanul súlyos eladósodottsága, megközelítőleg sem tapasztalhatók oly nehézségek, mint a minőkkel mi állunk szemben. (Helyeslések.) És, t. ház, ha e mozgalmakat észleljük mindenfelé, a hol a földbirtok terheinek, eladósodottságának mérve és jelentősége sokkal csekélyebb, mint nálunk, mennyire elérkezett tehát számunkra az idő, a midőn minden percznyi késedelem egy lépéssel visz bennünket közelebb azon örvény felé, a mely állami létünknek egyik fentartó oszlopát, a magyar kisbirtokos osztályt elnyeléssel fenyegeti. Ha pedig beáll az a helyzet, hogy a magyar kisbirtokos osztály elszegényedik és nem lesz többé képes megfelelni az állammal szemben rá váró nagy kötelességeknek, ugy félő, hogy meginog az a nagy erkölcsi alap is, a melyen ezen társadalmi osztálynak hagyományai felépültek. Ezekben a hagyományokban van képviselve a haza iránti kötelességeknek az az odaadó, hű teljesítése, mely nehéz időkben vérét és életét viszi a haza oltárára, a békés korszak napjaiban pedig a munka, takarékosság és a romlatlan ősi erkölcsöknek tőkéjében az egészséges nemzeti fejlődés legfőbb biztositékát képezi. (Igás! ügy van!) A minő erős, hatalmas támasza a nemzeti állam épületének egy fajilag, gazdaságilag erős, fejlődőképes társadalmi osztály, a mely a közterheket minden rázkódás nélkül viselni képes, ép oly veszedelmeket rejt magában egy elszegényedésnek induló kisbirtokos június 2^-én, pénteken. osztály, a melynek gazdasági pusztulásában a nemzeti erkölcs kötelékei is meglazulnak. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldaloH. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Egy ilyen társadalmi osztály megszűnik a nemzeti állam létfentartó oszlopa lenni, mert bármely pillanatban martalékává válhatik a legveszedelmesebb nemzetellenes, felforgató politikának. (Ugy vän! jobbfelöl.) A túlságosan eladósodott kisbirtok megmentése tehát szerény nézetem szerint egyik legelső feladata annak a nemzeti politikának, a mely a magyar állam erős kiépítését tűzi ki feladatául. Megkívánja ezt tőlünk nemcsak a méltányosságnak a politikája, a melynek feladata az államélet egész vonalán szembeszállni és megküzdeni a felmerülő bajokkal, hanem megkívánja ezt tőlünk az előrelátásnak, az óvatosságnak az a politikája is, a mely csakis egy gazdaságilag erős, adózóképes társadalom erejében bir garancziát (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) ama, megengedem, teljesen jogos, de sokszor felette súlyos igények teljesítésére, a melyeket egy immár majdnem túlterhelt államgépezet akadálytalan működése az adózó társadalom minden osztályától ma már egyaránt megkövetel. (Helyeslés jobbfelöl.} Ne feledjük el azt, t. ház, hogy ennek az akcziónak gyökérszálai visszanyúlnak a nagy szabadelvű reformoknak abba a hatalmas korszakába, a melynek alkotó ereje, párosulva a magyar nemességnek ritka áldozatkészségével, a középkori hűbériségben tespedő jobbágyságot nemcsak politikai jogokkal ruházta fel, hanem a nemzeti vagyon egy részének, a földnek is urává tette. A nemzetnek ezen áldozatkészségével szemben a politikai jogaiban újjászületett kisbirtokos osztály nem volt hálátlan, mert még mielőtt egy békés korszak munkája e nagy reformokat tényleg megvalósíthatta volna, a rövid időre bekövetkezett önvédelmi harczban becsülettel együtt küzdött és vérzett azzal a középosztállyal, a mely számára ezen jogokat megszerezte. A haza iránt lerótt nagy kötelességek teljesítése után nem volt többé adós és hitelező. A tartozás ki volt egyenlítve abban a közös szenvedésben, mely az elbukott haza romjain az egész gyászoló nemzetre ráborult. A történelmi fejlődésnek ez az útja levezet hozzánk, a mai napig és az a kötelesség, melyet egy nagy korszak politikai bölcsesége és áldozatkészsége oly hiven betöltött, más alakban, de él ma is. Ezt a kötelesség parancsolja nekünk, a jelen korszak munkásainak azt, hogy azt a társadalmi osztályt, mely a történelmi szabadelvüség hatalmas jegyében született, megvédelmezzük és a létfentartás nehéz küzdelmében elbukni ne engedjük. (Helyeslés.) S ha megvalósította e nagy reformkorszak, tisztán politikai okokból, súlyos áldozatokkal azt a földtehermentesitést, mely betetőzése volt ama vívmányoknak, a melyekért évtizedeken át fáradhatatlan kitartással küzdött e nemzet, ugy