Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-447

H7. országos ülés 190b június 2b-én, pénteken. 39 elbírálása annak a viszonynak, mely az állami költségvetés mérlege közt és a gazdasági erők teljesítő képessége közt fennáll. Ezen utóbbi szempont elbírálásánál döntésre kerül az a kérdés, vájjon az államháztartás mérlege szoros kapcsolatban áll-e azzal a teherviselési képességgel, a melyre az immár jóval több, mint egy milliárdos költségvetés súlyos igénye támaszkodik és az a tetemes áldozat, melyet ez a költségvetés a nemzet gazdasági erejétől a teherviselő társadalom minden osztályában ma már egyaránt megkövetel, helyes arányban áll-e gazdasági fejlődésünk, nemzeti vagyonosodásunk ama feltételeivel, melyeken a magyar állam megerősödésének, nemzeti kultúránk fejlődésének és megizmosodásának legfőbb biztonsága nyugszik ? (Helyeslés jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Mert kétségtelen, t. ház, hogyha az állam pénzügyeinek mérlege a gazdasági [erők teljesítő képességével összhangban nem volna és az adózó nemzet vállaira oly terhek nehezednének, melyek a fennálló gazdasági viszonyokkal és az általános teherviselési képességgel arányban nem állanak: ugy az államháztartásnak még az a politikája is csődöt mondana, a mely különben a legjogosabb igények teljesítését kívánná a nemzet adózó polgáraitól. (Helyeslés a jobboldalon.) A költségvetés elbírálásánál tehát főként előtérbe lép az a kötelesség, hogy az ország gazdasági erejének teljesítő képességét vizsgáljuk meg és boncztés alá véve a nemzetfentartó társadalom különböző osztályainak helyzetét, (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) megvizsgáljuk azon alapokat, a melyeken nemzeti fejlődésünk, gazdasági erőnk és jövőnk biztonsága nyugszik. Meg kell pedig vizsgálnunk elsősorban ama társadalmi osztályok helyzetét, a melyek csekélyebb erejüknél és tehetségüknél fogva a legsúlyosabb áldozatokkal járulnak a közterhekhez és habár nem szabad elzárkóznunk mindazon bajok elől sem, a melyek az államólet egész vonalán feltűnnek, mégis kötelességünk elsősorban azoknak a társadalmi osztályoknak segítségére sietnünk, a melyek csekélyebb teljesítőképességüknél fogva természetszerűleg is nehezebben viselik a rájuk rótt közterhek súlyát. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Nem szándékozván a t. ház szives türelmével hosszabb ideig visszaélni, (Halljuk ! Halljuk! •a jobboldalon.) ezúttal eltekintek attól, hogy a költségvetés keretében az általános gazdasági és pénzügyi helyzettel foglalkozzam, és a midőn csak hangsúlyozni óhajtom itt az egymásra utalt és czéltudatosan együttműködni hivatott gazdasági erők állandó istápolásának szükségét, ezúttal csak azon társadalmi osztálynak helyzetéről óhajtok szólani, a mely, szerény nézetem szerint, egyike azoknak, a mely a támogatásra •és segítségre komolyan és sürgősen rászorul. Szólni akarok pedig, t. ház, a magyar kisbirtokos osztály helyzetéről, (Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) és tenni óhajtom ezt azzal az őszinteséggel, azzal a tárgyilagossággal, mely az ily nagy horderejű kérdésekben elfoglalandó álláspontunk helyes megalkotásának legfőbb garancziája. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy fejtegetésem rugója nem más, mint az a nagy kötelesség, a mely a nemzet bizalma folytán mindnyájunk vállain nyugszik, a kik,"habár különböző utakon, de egy irányban törünk előre azon nagy czél felé, a mely szemeink előtt lebeg: a magyar nemzeti állam kiépítésének erős munkájában. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) A magyar kisbirtokos osztály helyzetéről szólva, elsősorban is szükséges, hogy megvilágítsuk a magyar földnek, mint a magyar nemzeti vagyon ma még legfőbb alkatrészének helyzetét és megállapítsuk azokat a terheket, a melyeknek összességében a magyar földbirtokos osztály eladósodottsága kifejezésre jut, mert a magyar föld terhének helyes megállapítása képezi itt azt a diagnózist, a melyből következtethetünk a helyzet súlyára és a mely nekünk itt a segítség, az orvoslás módjára az utat önként megmutatja. A magyar földbirtokokon nyugvó jelzálogterhek pontos megállapítása, megbízható statisztikai adatok hiányában meglehetősen nehéz feladat. Az abszolút rendszer kormánya 1858-ban összeiratta a magyar ingatlanokon nyugvó öszszes jelzálogterheket és ekkor kitűnt, hogy e szerint az összeírás szerint 120.566,958 pengő forint volt az akkori földbirtokokra és épületekre betáblázva. (Mozgás.) Az országos statisztikai hivatal azonban (Halljuk! Halljuk!) csak 1875 óta mutatja ki a telekkönyvi birtoktestek megterheltetésében előforduló változásokat és igy, sajnos, nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a bekebelezések és törlések közötti különbségekből a tényleges jelzálogteher-állományt a mai napig pontosan levezethetnők. Különben is tudjuk azt, hogy a telekkönyvi állapot a tényleges állapotnak meg nem felel, mert a törlesztéses adósságoknál az utolsó részlet lefizetéséig a zálogjog rendszerint az egész teher értékéig be van kebelezve, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) valamint előfordul az az eset is, hogy a teher már le van törlesztve, midőn a törlés még bekebelezve nincs. Pontos adatokért tehát ma inkább a jelzálogkölcsönt nyújtó pénzintézetekhez kell fordulnunk. Azonban ezek az adatok sem nyújthatnak kellő felvilágosítást az összes teherállományra nézve, mert ebből nem tudjuk meghatározni azt, hogy mennyit tesz a magánosok, káptalanok, árvatömegek és más egyéb jogi személyek által nyújtott, valamint a külföldi hitelintézetek által nyújtott jelzálogkölcsönök összege. Mindazonáltal a hitelintézetek adatainak megbízhatósága sokban hozzájárul ahhoz, hogy összevetve azt a telekkönyvileg bekebelezett adatokkal, kombinatív utón egy meglehetősen hű, mond-