Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

&61. országos ülés i90'i Julius 12-én, kedden. 393 tásának fentartására. De hát kérdem, t, ház, hol van az a magyar királyi udvartartás ? Hogy lehet heleállitani a költségvetésbe tételt egy olyan intézmény fentartására, a mely nálunk tényleg nem létezik? A magyar királyi udvartartás másban nem nyilatkozik meg, csak az úgynevezett udvari méltóságokban, a melyek inkább csak üres czimek hatáskör nélkül. Tessék végignézni törvényeinket, ott találunk intézkedéseket a magyar udvartartásra, de olyan törvényt nekem a mi törvénygyűjteményünkben senki sem tud felmutatni, a mely ezt a nemzetet arra kötelezné, hogy a saját pénzén tartson ki egy idegen, osztrák udvart, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Milyen sülyedés ez a múlthoz képest, mikor a magyar királyi udvar a humanizmusnak és az európai műveltségnek központja volt! Nem mutatok az Anjouk udvarára, a melyben még olasz szellem, műveltség uralkodik, de rámutatok a mi dicsőséges Mátyás királyunk udvarára. Ezen udvartartás még emlékében is megdobogtatja a magyar sziveket, sőt mikor olyan fejedelmek ültek a magyar királyi trónon, a kik egy időben kétféle nemzetnek, kétféle országnak voltak királyai, kettős udvartartásuk volt. Zsigmond császár, a mikor átjött Magyarországba, átvették a magyar főurak, sőt mikor a konstanzi gyűlésen megjelent, két udvara volt: a magyar udvartartása és külön az osztrák udvartartása. Tessék megnézni Mátyást: mikor Bécset elfoglalta, mit csinált? Rendezett egy külön udvartartást, az osztrák és morva udvartartást a bécsi udvar részére. Nézzük meg a Jagellókat! Valabányszor bejöttek, a lengyel kiséretet és udvartartást magukkal hozták, s a mellett a magyar határon a magyar udvartartás azt a fejedelmet átvette. Sőt a legújabb időben, mikor 1722-ben Károly ide bejött, hogy Magyarországon újra biztosítsa és kiterjeszsze a dinasztia örökösödését, akkor az a császári hatalom szépen megalkudott a magyar nemzet érzékenységével, a határon magyar urak kísérete vette át, az országgyűlésen magyar udvartartás környezte a fejedelmet. De hiszen ez természetes, mert az a király is csak ember, az a király is csak befolyásolható lélek és kell, hogy olyan környezetben éljen, a mely együtt érez, együtt gondolkodik magával a nemzetnek zömével. Az a királyi udvar mindig a nemzet testének idegrendszere. Kell, hogy a tömeg érzése, öröme azon az idegrendszeren végigsajogjon, de kell, hogy az idegrendszer megérezze a nemzetnek fájdalmát is. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Király és nemzet között csak igy lehet összhang, különben megrontják az együttérzést az udvari légkörben amúgy is buján tenyésző cselszövények, a melyek mesterségesen teremtik meg, nagyon gyakran hizelgések által is, a félreértéseket. (Ugy van a szélsöbaloldalon.) Ezek a félreértések voltak okai a mi évszázados viszályainknak is. A bizalmas tanácsadók mindig legnagyobb ellenségei voltak magának a nemzeti gondolatnak. így van ma is, mert, sajnos, a magyar király udvartartásának levegőjét magyar szellem nem hatja át. A.trón zsámolyának legmagasabb lépcsőjén ma is azok a bizalmas tanácsadók ülnek, a kik a mi nyelvünket nem értik, a kik a mi nemzeti érzéseinket lenézik, a kik a mi történelmünket megvetik, mert a mi nekünk abban a történelemben dicsőség, az nekik gyalázat. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek osztogatnak azután felelőség nélkül tanácsot és félrevezethetik még azt a jószándéku koronát is, mert felelőség nélkül osztogatott tanácsaikat a felelőséggel osztogató miniszterelnök ur nem iparkodik ellensúlyozni és nem iparkodik a koronánál befolyásukat megbénítani. (Igaz! Ugy van! bálfelöl.) Minő rövidlátás az, t. ház, mikor egy monarchikus érzésű nemzetnek, mint a minő a magyar, magyar udvartartási kívánságait sem elégítik ki! Hiszen talán mi vagyunk még az egyetlen nemzet Európában, a mely küzd királyi udvarának fényeért. A nemzet szivében lojális dinasztikus érzések élnek itt még, és mig a többi nemzetek, az érett népek küzdenek az államformának és a kormányformának megváltoztatásáért, addig mi osztozkodni akarunk az udvartartás terheinek viselésében is, és csak azt kötjük ki, hogy közelebb hozzák szivünkhöz és nemzetünkhöz a magyar királyt. (Helyeslés a középen és a szélsöbaloldalon.) És ehhez nekünk nemcsak értelmi okaink, de törvény bi/.tositotta jogaink is vannak, mert az 1867 : XII. t.-cz. 7. §-ában a magyar királyi udvartartás alapelvei le vannak rakva. Igazán, t. képviselőház, nálunk minden a feje tetejére van állítva. Nekünk van a világon a legczifrább parlamentünk és nekünk van a legrongyosabb parlamentarizmusunk. (Igaz! Ugy van! a középen és a szélsöbaloldalon.) Nekünk van aranynyal bemeszelt palotánk és szegény kunyhókban, viskókban éhező szerencsétlen tömegünk és népünk. (Igaz! Ugy van! a középen és a néppárton.) Nekünk van a legdrágább udvartartásunk, a melyben van fény, pompa, ragyogás, minden, csak magyar királyi udvar nincsen. (Igaz! Ugy van ! a középen és a szélsőbaloldalon.) Többen összehasonlították már, t. ház, az európai udvarok czivillistáját a mienkkel és annyi bizonyos, hogy nincsen egy alkotmányos nemzet, még a legvagyonosabb sem, a mely oly nagy összeget adna az ő királyi háztartásának költségeire, mint ez a szegény, nyomorult magyar nemzet. Az a dúsgazdag Anglia, a hol a pénz vásárló értéke is kisebb, mint nálunk, a melynek óriási területei, gyarmatai, 400 millió lakossága van, maga nem ad annyit a királyi ház udvartartásának költségeire, mint a mennyit ád Magyarország. Pedig az angol czivillistánál több tételt fedeznek a király magánpénztárából: a királyi KEPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXVI. KÖTET. M