Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-461

Í61. országos ülés Í904 Julius 12-én, kedden. 385 támaszkodik. (Ugy van\ Ugy van! a szélsSbaloldalon.) Ez is egyik hazugság a mi kendőzött közéletünkben és csak nálunk van szokásban, hogy a vallási szervezeteket az u. n. államférfiak hatalmi lépcsőül használják fel. Érzik, hogy a nagy tömeget csak eszményekkel lehet összetartani és vezetni, mert a léleknek ép ugy megvan a maga szomjúsága, mint a testnek; de miután sivár politikai rendszerükben nemzetfentartó eszmények nincsenek, tehát kölcsönveszik az ideákat és eszméket a vallástól, azért, hogy ezzel hassanak arra a hiszékeny népre. Őket ezzel összefogják, majd széttagolják és ez által megosztva őket, politikailag az ország felett uralkodnak. (Ugy van! ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig ha valaha, ugy most volna igazán szüksége ennek a nemzetnek arra, hogy félretegyen minden egyéb kicsinyes szempontot, félretegye a türelmetlenkedésnek és féltékenykedésnek indulatait, mert soha a nemzeti jövőt veszélyesebb kormányrendszer még alapjában nem fenyegette, mint a mai. Méltóztassék elhinni, hogy a kés már nemzeti életünk gyökerére tétetett. Itt az idő tehát, hogy a legádázabb küzdelemnek lobogóját kibontsa az ellenzék, és a küzdelemnek véres kardját végighurczolja ismét az országban. Ha pedig ezt a pillanatot most a nemzet törvényhozása elmulasztja, a mikor még útját állhatja a teljes romlásnak és pusztulásnak, méltóztassék elhinni, hogy ezt a hibát egy örökélet vezeklésével többé jóvá nem tehetik. A kiengesztelésnek is megvannak a maga erkölcsi törvényei, minden őszinte megbánásnak tehát a legelső feltétele hibáinknak nyilvános beismerése és azután azoknak nyilvános megbánása. A kiben pedig ez a bátorság nincsen meg, hogy hibáját nyilvánosan beismerje, annál a megtérés szándéka sem őszinte. Ezért én nem habozom az ország szine előtt nyiltan kijelenteni, hogy közéletünk rohamos pusztulásának oka nem annyira a kormányrendszerben, egy nemzetellenes irányzatú kormány erejében van, mint inkább az ellenzéknek megosztottságában és gyengeségében. Rakovszky István: És az örök leszerelésben. (Nagy zaj a szélsöbaloldalon) Endrey Gyula: A czivillista elől való leszerelésben ! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Bakonyi Samu: Mi itt vagyunk és beszélünk! Hát önök? Hock János: Olimpusi mulatság ez a túloldalra nézve, mert igazolják ezek az ellentétek az én szavaim igazságát, hogy egy pillanatnyi pártféltékenykedés szempontja előttünk döntő minden más magas szempont előtt és akkor, a midőn a nemzet nagy érdekei felett egyesülnünk kellene, akkor mi vitát kezdünk a homousion és homoiusion formai kérdéseiben. Endrey Gyula '• Nem arról, hanem a régi rágalmi rendszerről! KÉPVH, ITAPLÓ. 1901 1960 XXVI. KÖTET. Hock János; Épen azért ez a modern parlamentarizmus kezdi magát lejárni és hitelét elveszti mindenütt. Miért? Mert nem igazság, hanem eszményi tartalom nélküli hazugság. Egy modern czirkusz, a hol előre kiosztott szerepet játszanak és hólyagokkal verekednek és legfeljebb néha-néha felgyürkőzünk, nekibuzdulunk, mikor már az elevenbe vágó sérelmekre reagálnunk kell. De mikor azután az ellenzéki csoportoknak egy egységes harczvonalba kellene felállaniok, hogy egy nagyobb veszedelmet az országról elhárítsanak, akkor az egyszeri orvos okoskodásához fordulnak és azt mondják: inkább haljon meg az a beteg, hogysem ne az én reczeptem szerint gyógyuljon meg. Ez a gyengesége a mi parlamentarizmusunknak és ez az ereje jelenleg a kormánypártnak. Mert egy szervezett, egy kézbe összefogott erős csoport áll rendelkezésére minden hatalomnak; mig nálunk a széthúzás, a szétvonás azt az ellenzéki energiát is meggyengiti, a melynek erős és hatalmas táborban kellene együvé tömörülnie. (Ugy van! Ugy van! bal/elöl.) Az én meggyőződésem az, hogy az az államférfiú fogja most Magyarországnak a legnagyobb szolgálatot tenni, a ki erejével, határozottságával, semmi viszonyokkal meg nem alkuvó, konok hajthatatlanságával képviseli a nemzeti eszmének folytonosságát és következetességét, a ki félretéve minden hiu érzókenykedést, félretéve minden pártféltékenykedést, erős eszményi czélokra a nemzet ellenzéki erejét valahogyan egyesíteni és összehozni tudja. Ne méltóztassanak félreérteni. Nem irásos paktumokkal, nem szóbeli Ígéretekkel; mert ezek mindig gyanúsak, a mennyiben ismeretlenek a nagyközönség előtt. Hanem értem alatta a kötelességérzetnek, a lelkiismeretbeli hazafias önérzetnek feltámasztását a szivekben és a szunnyadó lelkiismeretekben. Az ilyen erkölcsi okokból fakadó egyesülés azután majd újra lángra fogja gyújtani a szivekben az ellenzéki tüzet, a harczoknak energiáját és visszaszerzi talán a nagy tömegek lelkében is azt a megingott bizalmat, a melyet az ellenzék tétovázó magatartásával az ország legnagyobb részében már-már elvesztett, (Ugy van

1 Ugy van! balfelöl.) T. ház! Egy gyanú fészkelte bele magát a nagy tömegek síivébe és én kimondom nyiltan, az a gyanú, hogy itt minden kapható hatalomért, összeköttetésekért, más érdekekért, a melyek a közönség előtt ismeretlenek. Lmétleni, ez a gyanú. Ha pedig ezt a gyanút nem sikerül a közvélemény szivéből kiirtani, ha ez ott tovább pusztítani fog, hogy ha az ellenzék, férfias ellenállásával, ezt a gyanút tönkre nem teszi, akkor a nemzeti jövő ránk nézve ebben a parlamentben már elveszett. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Endrey Gyula; Tessék ugy élni, hogy a gyanúra okot ne szolgáljanak! (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) 49