Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

372 Í60. országos ülés 1904- Julius 11-én, hétfőn. vagy akár Ottó, vagy akárki is, egy szóval, fiatal király jön, akkor az 'gyszerüen — a mint már bánnak Magyarországgal — azt fogja mondám: Hé, Magyarország, ha te annak az agg királynak adtál 11,300.000 korona fizetést, én fiatal vagyok, adj nekem 24 milliót! (Nagy derültség a baloldalon.) És a bölcs túloldal erre azt mondja, hogy igazsága van, meg kell neki adni. (Derültség.) Azt mondják, hogy nem annyira ő Felségének kell ez. Hát tudjuk, kinek megy ez a rengeteg apanázs. Hát mi vagyunk-e az oka annak, hogy a királyi berezegek és herczegnők ötvenötre szaporodtak, a kiknek mindegyikének 100.000 korona az apanázsuk évenkint ? (Derültség balfelöl.) Ebből csak kettő érdemli meg ezt az apanázst

v t. i. József főherczeg ő Fensége és József Ágost főherczeg ő Fensége, a kik itt laknak és legalább Magyarországon költik el. No meg a kis Mátyás főherczeg; de ez még el sem költheti és azért mégis húzza. (Derültség.) Én egyszerűen azt mondanám, hogy a kik nem laknak Magyarországon, azoknak nem kell apanázst adni. (ügy van! hal felöl.) A Habsburg-uralkodóháznak a legnagyobb birtoka van az összes királyok közt és ő Felsége a harmadik a királyok közt, a kinek rengeteg vagyona van; még a ^Rotnschild-csoportnál is több milliói vannak. És most azzal indokolja Tisza István miniszterelnök ur ezt a czivillistafelemelést, hogy krónikus deíiczitbe jutott a királyi háztartás, mert ő Felsége saját rengeteg, megmérhetlen vagyonának jövedelméből kellett, hogy zusetzoljon. (Derültség.) Hát ha nem akar abból az udvartartására költeni, adjon legalább belőle a királyi herczegeknek és herczegnőknek Akkor elég lesz a czivillista, (Derültség.) De különben szerintem a legbölcsebb lesz, hogy ne szaporodjanak ezek a királyi herczegek és herczegnők, a kik ugy sincsenek valami nagy hasznára az országnak, neveljenek a férfiakból papokat, hiszen úgyis római katholikusok, a herezegnó'kből pedig apáczákat és csináljanak belőlük püspököket és apáczafejedelemnőket. (Derültség. Zaj. Mozgás jobbfelöl.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, méltóztassék több tisztelettel nyilatkozni az uralkodóház tagjairól. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nem mondott semmi tiszteletlent!) Hock János: A papi állás nem megbecstelenítő ! Tiltakozom az ellen! Micsoda beszéd az, hogy több tisztelettel ? (Ugy van a szélsőbaloldalon. Zaj. Felkiáltások: Nagyon okosan beszélt! Zaj.) Gr. Károlyi György: Komiszul beszélt! Hock János: Hát a szász király fia nem pap? Mi van abban? így megbecsteleniteni akarni a papi állást! Gr. Károlyi György: Ne tessék ilyeneket mondani! (Zaj. Elnök csenget.) Gabányi Miklós: Neveljenek belőlük papokat és apáczákat, legyenek fejedelemasszonyok, | apátok stb. Mert igy az ország zsírjából élnek. Egészen más, ha a saját maguk vagyonából élnének. Akkor érteném. De igy a szegény, nyomorult Magyarországnak véres verejtékéből élnek, itt az országban nem költenek el semmit, a magyar nyelvet nem is ismerik, sőt gyűlölik a magyarokat és mégis elfogadják az apanaget (ügy van! bal felöl.) Áttérve most már arra, hogy honnan szármázik a czivillista, a királyi fizetés, kezdem egészen 1848/49-től, a magyar szabadságharcztól. Mikor Magyarország azt a szabadságharezot vivta, tudjuk, hogy az osztrákok annak daczára, hogy 16, 17, 18 éves tapasztalatlan, gyakorlatlan, fiatal emberek küzdöttek a szabadságért, de meg a régi rendes katonák is a hosszú harezok alatt lerongyolódtak és nem eléggé voltak fegyelmezettek, mondom, mégis az osztrákok nem tudták ezeket legyőzni. Mit kellett tenniök ? Elmentek Oroszországba az orosz czárhoz segítségért könyörögni. Az orosz czár azt mondta nekik: »Nem szégyenlitek magatokat, ti gyávák. Ilyen nagy, szervezett, tanított, jól táplált hadsereg azt a maroknyi, lerongyolódott, elkényszeredett magyar hadsereget nem tudja tönkretenni ? Nem adok segítséget!« Ezek majdnem sírva fakadtak: »Felség, akkor végünk van, mert Bécsbe jön a magyar sereg és elfoglalja egész Bécset, sőt az a magyar népség olyan kuruez népség, hogy ha megharagszik, az egész orosz birodalmat elfoglalja. Ha most nem ad hadsereget, akkor tönkre megyünk.« Az orosz kormány komolyan vette a dolgot s küldött 200,000 embert a hős osztrák kormánynak a magyar szabadságharcz letiprására. De ott volt az Isten ujja, a mely most is itt lesz. Mikor elindult a 200,000 főnyi orosz katonaság, akkor dögvészt, pestist hozott rájuk. Ugy hullott az ember, mint a felállított búzakéve, ha a szél fuj. Elhullott valami 40,000 ember, de azért mégis 100,000 csak idejutott. Akkor az a rengeteg erő megtámadta a magyarokat. De még akkor sem győzött volna^ szerintem, ha Görgey el nem árul minket. Én előttem nem rehabilitálja Görgeyt senki. Nem győzött volna az orosz, ha Világosnál a fegyvert Görgey le nem téteti és a vezéreket nem kérleli folytonosan, hogy egyenkint jöjjenek és tegyék le a fegyvert. És milyen feltételek alatt tették le Világosnál a fegyvert? Ki volt kötve többek közt, hogy amnesztia lesz adva mindekinek: a kik el vannak íogva, azokat szabadon bocsátják és hőseinket, a félisteneket megkímélik. És mi történt? Lerakták a fegyvert, Paskievics jelenthette, hogy: »Felség, lábainál nyugszik az ország.« Áz orosz hadsereg aztán kivonult és jött a Bachkorszak, jött Haynau s a mi nagyjainkat legyilkolták, felakasztották, agyonlőtték, rengeteg sokat a mi 13 vértanunkon kívülNessi Pál: Ezért kell czivillistát adni! Gabányi Miklós: Ezt tudta az orosz, és