Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-460

358 460. országos ülés 190í pedig észrevétel nem lévén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Bemutatom Zboray Miklós képviselő levelét, melylyel egészségi okokból Julius 11-étől kezdődőleg háromheti szabadsagot kér. A ház a kért szabadságot nevezett képviselőnek megadja. (Zaj.) Bemutatom Szeged város közönségének feliratát, a vasárnapi munkaszünet kiterjesztése és a csavargás megfékezése tárgyában; Nyitra vármegye közönségének feliratát, a nemzetiségi izgatások ellen; Debreczen város közönségének feliratát, külképviseletben a magyar nyelv és jelvények jogainak érvényesítése iránt. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatnak a kérvényi bizottságnak. Egyéb előterjesztés nem lévén, következik a napirend: az ő császári és királyi apostoli Felsége legmagasabb udvartatása költségeiről szóló törvényjavaslat (írom. 223, 334) folytatólagos tárgyalása. Sturman György jegyző: Lovászy Márton! Lovászy Márton: T. képviselőház! Ha igaz az, hogy a képviselőre nézve, a mikor egy törvényjavaslat felett adandó szavazatát mérlegeli, az egyetlen irányadó szempont csakis a javaslat mellett vagy a javaslat ellen felhozott érveknek súlya lehet: akkor ennek a törvényjavaslatnak sorsa, a melyet most tárgyalunk, már is el van döntve. Mert hisz ez alatt a rövid vita alatt, a mely eddig lezajlott, a javaslat ellen felszólalók az érveknek és pedig súlyos, mondhatnám : mázsás érveknek akkora sorozatát, akkora tömegét vitték a harczba, hogy ha azzal szemben a mérlegnek másik serpenyőjébe vetjük azokat a sovány, kényszeredett, erőltetett, sok tekintetben egymásnak ellentmondó érveket, a melyeket az igen t. előadó ur ós az igen t. miniszterelnök ur a javaslat mellett felhoztak, akkor nyugodt lélekkel állithatom azt, hogy még arra a képviselőre nézve is, a ki szavazatát a legrigorózusabban, a legnagyobb lelki vizsgálódások között szokta leadni, az elhatározás igen könnyű és pedig abban az irányban, hogy hozzájárulását ettől a javaslattól megtagadja. (Ugy mn! balfelöl.) Csak röviden akarok utalni azokra az érvekre, a melyek itt a javaslat ellen felhozattak. Elmondották előttem szólott t. képviselőtársaim, hogy a mi uralkodónknak czivillistája az összes alkotmányos uralkodók között a legmagasabb ós igy nem áll arányban a uralkodása alatti országok gazdagságával, anyagi jólétével és anyagi erejével, (Ugy van! balfelöl.) Elmondották előttem szóló t. képviselőtársaim, hogy az a czim, a melyen tőlünk ez a költségfelemelés kéretik, csak üres fikczió, mert hiszen magyar udvartartás egyáltalában nincs és igy tulajdonképen olyan dologra kér a kormány a törvényhozástól költséget, a mely nem létezik és igy az a költség, a melyet mi erre megszavazunk, tulaj donképen fikczióra költetik el. július lí-én, héttőn. Elmondották előttem szóló képviselőtársaim, hogy az udvartartás költségei a nemzetre nézve nagy és állandó anyagi veszteséget jelentenek, (ügy van! balfelöl.) mert hiszen, habár e tekintetben kézzelfogható számok és adatok a mi rendelkezésünkre nem is állanak, de csak hozzávetőleges számítás szerint is be lehet bizonyítani, hogy azoknak a költségeknek csak igen csekély része költetik itt el, csak igen csekély része az, a mely Magyarország gazdasági életének medenczéjébe visszafoly. Elmondották t. képviselőtársaim azt a nagyfontosságú politikai momentumot, hogy az udvartartás egységesítése folytán a magyar koronának fénye elhomályosodik, sőt egészen el is tűnik és teljesen beleolvad az osztrák császári koronába, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) és igy, a mikor a nemzet áldozatot hoz azért, hogy a magyar korona fényét, dicsőségét, tekintélyét emelje, ezen áldozatok épen az ellenkező czélt szolgálják, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon!) a mennyiben hozzájárulnak a magyar korona fényének, dicsőségének és tekintélyének lerontására. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ráutalt erre különösen gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, hogy mily veszedelmes dolog az, hogy az udvartartás egységesítése folytán ugy az uralkodó, mint a dinasztiának tagjai is állandóan egy veszedelmes, velünk szemben idegen, sőt ellenséges légkörben élnek, a mely folytonos hatással lévén az ő gondolatvilágukra, e folytonos hatás a nemzet és az uralkodó közötti viszonyra nézve állandó összeütközéseknek és állandó eltéréseknek forrása. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) Különösen rámutatott Apponyi t. képviselőtársam arra a főfontosságu érvre, hogy ha mi hozzájárulunk nemcsak ahhoz, hogy az udvartartás költségei az eddigi arányban és mértékben megszavattassanak, de hogy fel is emeltessenek, akkor ország-világ előtt dokumentáljuk megnyugvásunkat az eddigi állapotok felett (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon) és ezáltal mimagunk a nemzet pénzével, a nemzet áldozataival járulunk hozzá az eddigi állapotok megerősitéséhez és magunk vágjuk útját annak, hogy az eddigi fejlődés ellenkező, a nemzetre nézve kedvező irányba csapjon át. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mondom, t. ház, egész sorozatát látjuk a súlyos érveknek, melyek arra indíthatják a képviselőket, hogy szavazatukat és hozzájárulásukat ezen törvényjavaslattól megtagadják. És ha mérlegeljük azokat az érveket, a melyeket a javaslat mellett felszólalók felhoztak, azt látjuk, hogy azok annyira gyengék és roszszak, hogy már magukban véve nem a javaslat mellett, hanem inkább a javaslat ellen szólanak, (Helyeslés a szélsöbaloldalon) és hogy a felhozott érvek nem a javaslat védelmére szolgálnak, hanem tulajdonképen ellenérvet képeznek a javaslattal szemben. Mert érvnek tekintsük-e azt a czivillista felemelése mellett, hogy ugy az