Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

kS9. országos ülés 1904elnöksége korszakában tényleg beállott, az meg fogja érteni, hogy akkor élhetett bennünk és élhetett mindenkiben az a remény, hogy csakugyan a gyakorlat, csakugyan a társadalmi érintkezés bensősége tényleg meghozza azt, a mit majd később formába kell önteni. De mi azon visszaesés után, a melyet e téren tapasztalunk, ezt a reményt, ezt az illúziót többé nem táplálhatjuk. De bármiből eredtek légyen a hiányok, mint minden emberi mű tökéletlen, azoknak a nagy férfiaknak alkotása, azoknak a nagy férfiaknak politikája sem tökéletes. Hézagokat, megoldatlan feladatokat hagytak ránk, szóval, emlékük óriási aktívumával szemben egy bizonyos politikai passzívumot is hagytak ránk. Hát, t. képviselőház, micsoda politikai aberráczió az, kegyeletünket odavezetni, hogy valóságos khinai formalizmussal csüngjön azon nagy férfiak hagyatékának passzívumán; azt tekintsük szentségnek és az aktivum kiegészitését,_a passzívum törlesztését ne vegyük munkába. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) T. ház! Nem akarok tovább vissj-aélni a t. ház türelmével. (Halljuk! Halljak!) Én úgysem tehetnék egyebet, mint hogy más-más szempontok alapján mutassam be azokat a gondolatokat, a melyeket elmondtam. Én ezen gondolatoknak győzedelmes erejében feltétlenül bizom, de csak ugy, ha a nemzet azokat magáévá teszi és hogyha a nemzeti képviselet ebben előljár. De ha most, a midőn az udvartartási költségek felemelését kívánják tőlünk, mi mindezen állapotoknak érintetlenülhagyása mellett megszavaznék ezt a felemelést; akkor ezzel azt fejeznők ki, hogy mi a létező állapotokkal meg vagyunk elégedve, (Ugy van ! bálfelöl.) hogy mi ezekbe belenyugszunk; ezeket fentartani, sőt ezeket uj erővel ellátni akarjuk. Ha ezt nem érezzük, ha ezfc nem akarjuk t. ház, akkor nekünk ilyent kifejeznünk, szavazatunk által ilyent kijelentenünk az igazmondásnak azon kötelességénél fogva, a mely, ha valakivel szemben, ugy ez ország királyával szemben legelsősorban áll fenn, (Igaz! balfelöl.) nem szabad! (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha pedig azt érezzük, hogy az udvartartásban jelenlegi létező állapotok helyesek, jók, a maradandóságra tarthatnak igényt; hogy azokat megerősíteni és ezzel impliczite azokkal szemben jóváhagyásunkat kifejezni helyes dolog: akkor ez a nemzeti képviselet, a mely erre az álláspontra helyezkedik, akadálya és nem ereje, hanem gyengesége a nemzetnek, (Ugy van! balfelöl.) és akkor ezen képviselőház talajából sem a nemzeti megerősödés, sem a nemzeti felvirágzás nem fog nőni, hanem akkor appellálnunk kell a magyar nemzet ó'serejére. a mely kellő higgadtsággal, kellő alkotmányos érzéssel, de egyszersmind a nyugodt elhatározás törhetetlen erejével ki fogja vivni az igazságait, akármenynyien is iparkodnak azoknak útjába állani, jójuHus 9-én, szombaton. 351 hiszemü, jóindulatú — elismerem, de épen jóhiszeműsége és jóindulatusága folytán legveszedelmesebb, mert a nemzet félrevezetésére legalkalmasabb •— passzivitással. (Elérik helyeslés. Éljenzés és taps a baloldalon.) Én tehát azt az indítványt nyújtom be, hogy a képviselőház vegye le a napirendről ezt a törvényjavaslatot (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbal-oldalon.) és a miről a királynak tanácsosai őt kellőképen felvilágosítani nem tudták, hódolatteljes bizalommal és egyszersmind férfias nyiltsággal világosítsa fel; intézzen feliratot Ő Felségéhez, (Helyeslés balfelöl.) a melyben kifejti mindazokat a kérdéseket, a melyeknek helyes nemzeti értelemben való megoldása feltétele a trón és a nemzet közti együttérzés, bizalom és szolidaritás megerősödésének. Ajánlom elfogadásra ezt az indítványomat. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal és a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Kérjük felolvastatni az indítványt!) Elnök: Csendet kérek! Az indítvány fel fog olvastatni. Szőts Pál jegyző (olvassa): »Elleninditvány a kir, udvartartás költségeinek megállapításira vonatkozó törvényjavaslattal szemben. Minthogy az udvartartás költségeinek felemelése megnyugvást jelentene az udvartartás jelenlegi állapotában és az ezzel kapcsolatos jelenségekben, melyek pedig közjogi, közgazdasági érzelmi és politikai szempontokból sérelmesek, a ház az erre vonatkozó javaslatot a napirendről leveszi és elhatározza, hogy feliratot intéz király ő Felségéhez, melyben kifejti a magyar királyi méltóság közjogi önállóságának követelményeit, és a nemzet törvényes kívánságait az udvartartás és azzal összefüggő viszonyok tekintetében, hódolatteljes bizalommal és köteles nyiltsággal kérve a követelmények teljesítését. B felirat szerkesztésére a ház tizenöt tagú bizottságot választ.« Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. (Halljak! Halljuk! jobb felöl) Gr. Tisza István miniszterelnök; T. képviselőház ! Tudom, hogy az idő letelt, és egyáltalában nem kérem a t. ház figyelmét másra, mint egykét olyan rövid megjegyzés megtételére, a mely szavaim értelmének helyreállítása és talán a személyes kérdésnek keretébe teljesen beleillik, a mihez tehát a ház bármely tagjának joga van, (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelä.) A mi szavaim értelmének helyreállítását illeti, az előttem felszólalt t. barátom kifogásolta azt, a mit én a magyar társadalmi élet és a magyar közélet által gyakorlandó vonzó erőre nézve mondottam. De itt azután konstatálnom kell azt. hogy szavaimnak egészen világos értelmét t. barátom alaposan félreértette. És hogy ez így áll, arra nézve szabad legyen egypár szóval a mai beszédemben erre vonat-