Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

336 k-59. országos ülés 190Í- Julius 9-én, szombaton. mely egyenlő sulylyal bir mindnyájunkra nézve. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezeket a szempontokat kívántam kiemelni, t. ház, és ezek _ alapján kérem a törvényjavaslat elfogadását. (Elénk helyeslés johbfelöl) Sturman György jegyző: Rákosi Viktor! Rákosi Viktor: T. képviselőház! (Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Nagyon csodálkozom, hogy a t. miniszterelnök ur nem bizván Kammerer Ernő képviselő ur szónoki tehetségében és rábeszélő képességében, azonnal az előadói beszéd után, szükségesnek látta kilépni a porondra és felvenni a harezot a még fel nem vonult csatasorokkal szemben. Csodálkozom pedig azért, mert a t. miniszterelnök ur harezos és agreszsziv természetét ismerve, eddig mindig azt szokta tenni, hogy megvárja, mig az ellenség felvonul és akkor azt megrohanva, letiporta és a szabadelvű párt zajos tapsai mellett megmenti a dinasztiát, a melyet abszolúte semmi veszedelem sem fenyeget. Ezen eljárásából azt következtetem, hogy a miniszterelnök ur maga is meg van győződve álláspontjának nehéz voltáról, hogy ugy mondjam, a nemzettel szemben való teljes lehetetlenségéről. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Lengyel Zoltán: Ma nagyon gyenge volt! Rákosi Viktor: Mindketten, ugy a t. előadó ur, mint a t. miniszterelnök ur, hangsúlyozták beszédeikben, hogy teljes objektivitással fognak e kérdésről nyilatkozni. Én a magam részéről szintén teljes objektivitással fogok nyilatkozni, de nem a pártembernek objektivitásával, annál kevésbbé a hatalmát erősíteni akaró miniszterelnök objektivitásával, hanem a fotografáló masina objektivitásával és csak azt látom meg, a mi van! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Csak azt látom meg és arra szavazok meg pénzt, a mi tényleg megvan. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) Magyar királyi udvartartás nincsen és azért sem én, sem pártunk erre egy krajezárt megszavazni nem fogunk. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Valamennyi fizetésemelési javaslat közül, a mely a legutóbb a ház asztalán megfordult, mindenesetre a legérdekesebb, a legpikánsabb és a legkevésbbó sürgős az, a melyet e pillanatban tárgyalunk és a melyben a miniszterelnök ur Magyarország apostoli királya számára fizetésfelemelést kér. Azt kérdezem: van-e oka a miniszterelnök urnak ilyen kéréssel idejárulni és van-e oka a képviselőháznak ezt a kérést teljesíteni ? Fájdalom, mind a két kérdésre határozottan nem-mel kell válaszolnom. (Helyeslés a szélsöbalolalon.) De engedjék meg, hogy mielőtt tovább megyek, a pap eljárását kövessem, a ki felmegy a szószékre és választ magának egy textust a bibliából. Én is ezt fogom tenni. Választok magamnak egy textust, de nem a bibiiából, hanem a legközelebbi időkben történtekből' (Halljuk! Halljuk!) Egy ismerősöm utazott egy viczinális vasúton, a melynek személyzete nem sztrájkolt és azt kérdezte a vasúti emberektől, hogy: maguk talán megvannak elégedve a fizetésükkel ? A mire azok azt felelték: ugyan hogy volnánk megelégedve, mikor még a király sincs megelégedve. Odakünn ilyen hatása van az ilyen jogtalan czivillista-felemelésnek. Azt mondottam, hogy fájdalommal tagadom meg az udvartartás költségeit, Kammerer Ernő azonban ezzel ellentétben ugy fejezte ki magát, hogy^an szerencsém a czivillistaemelést bejelenteni. Én azt mondom erre, hogy fájdalommal tagadom meg. Mert a mily jogosnak ismerném el, hogyha egy szegény dinasztia kérné egy gazdag nemzettől, (Ugy van! a szélsöbaloldahn.) ha a magyar király kérné a magyar nemzettől, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) ha a Budán fényeskedő és ott székelő magyar királyi udvartartás pompájának és hatalmának emelésére kérné: ép oly fájdalommal tagadom meg, mikor egy gazdag dinasztia kéri egy szegény nemzettől, az osztrák császár kéri a magyar nemzettől, a Bécsben székelő dinasztia dicsőségének és hatalmának emelésére. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mielőtt a kérdésre áttérnék, engedjék meg, hogy egy pár szót szóljak e kérdéssel kapcsolatban Rákóczi Ferencz hamvairól. Gr. Tisza István miniszterelnök: Semmi kapcsolat nincs köztük! Rákosi Viktor: Dicső dolog volt a királyi elhatározás és mélyen belenyulú a nemzet egész érzelmi világába. Valóban köszönettel és meghatottsággal vettük tudomásul, hogy a király maga is arra az álláspontra helyezkedik, a melyre mások már rég helyezkedtek és elismerte érdemeit annak az embernek, a ki mint bölcs ember, mint vitéz ember, mint jó ember, mint vallásos ember, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Magyar ember!) a világ minden uralkodójának mintaképe lehetne, a kit Önfeláldozó karaktere egyenesen a csodaemberek közé sorozott. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Csakis ostoba és hazug viszonyaink között volt lehetséges, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) hogy Rákóczi Ferencz hamvainak hazaszállításáról és az őt megbélyegző törvényezikk eltörléséről századokon keresztül soha még csak szó sem lehetett. (Zaj.) Végre jött egy királyi szó és ezért hálásak vagyunk. De közönséges gondolkodásra vall ezt a dolgot üzletileg fogni fel. (Ugy van! a szélsobaloldalon. Nagy zaj jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez rágalom! Ez nem igaz! (Ugy van! jobb felöl.) Rákosi Viktor: On nem értette meg, hogy mit mondtam! Nemcsak a magam és a nemzet, de az ön nevében is tiltakozom ez ellen. Én is megtagadom a kapcsolatot a kettő közt, mert lehetetlennek tartom. Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor bocsánat; akkor egyetértünk!