Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-459

4-59. országos ülés 190í Julius 9-én, szombaton. 333 Kammerer Ernő előadó: Ez nem áll! Lengyel Zoltán: A jeruzsálemi királyság olcsóbb ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbról: Rendre '.') Elnök: Lengyel Zoltán képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Kammerer Ernő előadó: Egy további tény, a melyre hivatkozni akarok, az, hogy a székesfővárosi királyi várpalotában az állandó udvari szolgálat ellátására egy uj magyar királyi testőrség, a darabont-testőrség fog szerveztetni. A helyes mérték alkalmazása czéljából és analógia gyanánt legyen szabad itt is a legelső magyar testőrségnek Mária Terézia korában történt alapítására hivatkoznom. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Okolicsányi László: A mi germánizálás czéljából törtónt! Kammerer Ernő előadó: A legmerészebb reményeket is felülmulta hatásaiban és eredményeiben ezen fejedelmi tény. Ezt el is fogja ismerni mindenki, a ki az eseményeket ismeri, és semmi okunk sincs arra, hogy ezen uj alapítás elé kevesebb reménynyel és várakozással tekintsünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ilyen további tény a magyar székesfővárosi udvari hivatalnak a szervezése és hatáskörrel való ellátása. (Egy hang a szélsőbaloläalon: Nem tud magyarul az sem!) Örvendetes ielenség ez is, mert állandó udvari szolgálat ilyen szervezet nélkül el sem képzelhető (TJgy van! jobb felöl.) Minthogy az ilyen változások miatt a királyi udvartartást a régi keretek között és a régi czivillistával fentartani nem lehet, (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és minthogy az előadottak szerint a magyar szempontból különösen méltánylandó uj létesítmények is tetemes költségeket okoznak: a javaslatban tervezett emelés indokolt és azt elfogadni kérem. (Zaj a szélsöbalóldalon. Helyeslés jobb felöl.) Teszem ezt azon biztos reményben és azon erős meggyőződéssel, hogy a magyar székesfővárosban berendezett állandó udvari szolgálat közelebb hozza a nemzetet régi vágya és reménye megvalósulásához; (Zaj és ellenmondások a szélsöbalóldalon.) ahhoz, a mit régi törvényeink is hangoztatnak, hogy t. i. a magyar király, a mennyire más országainak gondjai engedik, minél gyakrabban, minél huzamosabban és minél szivesebben fog időzni magyar székvárosában, hű nemzete körében. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Felkiáltások a szélsöbalóldalon: Hoch! Nagy zaj.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani ! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Zaj a szélsöbalóldalon,) Endrey Gyula: Grazság az ilyen javaslat! (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Rendre! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Elnök: Endrey képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj.) Csendet kérek! (Nagy zaj és közbeszólások a szélsőbaloldalon.) Csendet kérek, Gabányi képviselő ur! (Gabányi Miklós képviselő ismétélten közbeszól.) Csendet kérek másodszor is Gabányi képviselő úrtól. (Nagy zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk ! jóbbfeM. Pozsgay Miklós képviselő többször közbeszól.) Pozsgay képviselő urat rendreutasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Lengyel Zoltán : Elbírja! (Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem, hogy kötelességet teljesítek akkor, a midőn be nem várva a javaslat elleni netaláni kritikát és támadásokat, felszólalok néhány teljesen objektív felvilágosítás adása czéljából. Érzem, hogy ez kötelességem két okból. Olay Lajos: Szomorú kötelesség ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Kötelességem először azért, mert ezt a javaslatot hivatalbeli elődeim nyújtották be és ezért szükséges kijelentenem, hogy a kormány megalakulása alkalmával megfontoltuk a kérdést és ragaszkodtunk ezen javaslat fentartásához azon, most elmondandó objektív indokok alapján, melyek folytán a javaslatot indokoltnak, helyesnek és szükségesnek találtuk. Ragaszkodtunk e javaslathoz, de egy változtatással, a mely azon körülményben találja magyarázatát, hogy a javaslat benyújtásától az uj kormány megalakulásáig egy teljes esztendő telt el a nélkül, hogy ez a javaslat tárgyalás alá vétetett volna. Ez a változtatás ugyanis az időpontra vonatkozik, mert a mig az eredeti javaslat 1902. január 1-étől kontemplálta a czivillistának felemelt összegben való megállapítását, addig a jelen kormány kérni fogja a részletes vita során a t. házat, hogy ezen határidő ne 1902, hanem 1903 január 1-ével állapíttassák meg, a mint hogy ezt az 1903. évi költségvetési javaslat . . . . (Nagy zaj balfelöl. Egy hang: Közösügy!) Rónay János: Nem közösügy ez, hanem magyar ügy! Még ezt sem tudja! (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mondom tehát, kérni fogjuk a házat, hogy a határidő egy évvel későbbre, vagyis 1903 január 1-ére tétessék, a mint ezt már az 1903. évre szóló költségvetési törvényjavaslat tárgyalása alkalmával volt szerencsém a t. háznak bejelenteni. A másik indok, a miért felszólalok, abban a körülményben rejlik, hogy ez a törvényjavaslat a dolog természeténél fogva tulajdonképen csak egy igen kivonatos rövid indokolással volt ellátható és czélszerünek, a kormány kötelességének tartom, hogy ezen rövid indokolást egy pár olyan felvilágosító megjegyzéssel egészítsem ki, a mely azután tisztább képet nyújt a t. háznak a kérdés valódi hordereje, a felemelés való ez áljai és szükségessége felől (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) és a mely, remélem, elejét fogja venni annak az alaptalan feltevésnek, mintha a czivillista felemelése azért volna szükséges, hogy akár ő Felségének, akár az uralkodóház többi tagjai-