Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-458
322 í58. országos ülés 190k Julius 8-án, pénteken. szélsőbaloldalon: Ma csütörtök van!) Nem, hanem péntek! (Derültség jobbfelöl.) Először is némi helyesbítéssel kell élnem t, barátom azon felfogásával és állításával szemben és sajnálom, de itt ismét egy illúzióját kell bántanom, mintha az ő fejlődése, az ő érvelése mindig, mint a nyílvessző ugyanazon irányban tört volna előre, mert engedje meg nekem, de épen azok a momentumok, a melyeket ma felhoztunk, tanúsítják azt, hogy az ő fejlődése bizony meglehetős iránytöréseket, irányváltoztatásokat mutat és az a nyílvessző nem mindig repült olyan egyenesen. Hogy többet ne említsek, t. barátom igen messzemenő követeléseket állított fel gyaliran, habár a világért sem olyan messzemenő követeléseket, mint a minők most megvalósíttattak a katonai nevelés ügyében. De azután jöttek 1896-ban azok a bizonyos katonai javaslatok a nevelésről, továbbá a honvéd- és közös iskolai alapítványi helyek számának felemelése tárgyában. Akkor a t. képviselő ur kijelentette, hogy ezzel a katonai nevelésre vonatkozó programmja ki van elégítve. Én tehát azt gondolom, hogy itt az a nyílvessző egy kicsit az ellenkező irányba szaladt. És engedje meg nekem a t. képviselőtársam azt, hogy ő más politikai nézeteinek kedvéért és más téren való politikai elvei érvényesülése végett belépett a szabadelvű pártba és akkor bizonyos konczessziókat tett a katonai kérdések szempontjából, a mennyiben nyíltan és világosan elfogadott egy programmot, a mely az 1867 : XII. t.-cz.-re nézve a legorthodoxabb konzervativizmus álláspontján állott, mert már Széll Kálmán egész politikai szereplése alatt az 1867 : XII. t.-cz. és a Deák-féle tradicziók leghűebb, legigazabb reprezentálója gyanánt állította oda magát és a leghatározottabban foglalt állást mindig az olyan törekvések ellen, a melyek az 1867 : XII, 1-cz. messzebb menő fejlesztését kívánták. Ehhez teljes joga volt. Itt azonban ismét lényegesen visszafelé fordult abból az irányból, a melyben elindult. Hogy azután ily körülmények közt, ily lelki állapotban öt esztendőn keresztül kellemetlenül érezte magát és hogy most ennek a kellemetlen érzésnek jelensége elementáris erővel tör ki t. képviselőtársamból: azon valóban csodálkozni ezután nem lehet. (Mozgás balfelöl) Végre meg kell védenem t. képviselőtársam szövegezését saját igaztalan támadásával szemben, mert az a szöveg, a melyet itt mind a ketten felolvastunk, csakugyan világos, precziz és szabatos szöveg és ha én akczeptálom is a t. képviselőtársamnak azt a nagyon is finom disztinkczióját, hogy ebben a szövegben nem az ő egyéni nézete, hanem általában a törvényhozás álláspontja van az 1867 : XII. t.-czikk 11. §-a alapján, ezt nagyon szívesen elfogadom. De bármely súlyt helyezek is t. barátom egyéni nézetére, rám nézve sokkal fontosabb, hogy mi itt a törvényhozás álláspontja és én konstatálhatom, hogy ezen állásponton állott Magyarország törvényhozása és nem most követünk el hazaárulást, mikor ezt védelmezzük, hanem azok a képviselő urak keresnek egy egészen uj mesterkélt támadási módot, a kik most ezt az álláspontot ugy akarják odaállítani, mintha mi akarnók meghamisítani az 1867-diki kiegyezést. (Ugy van! jobb felöl.) Ezt a törvényhozás akarta, az interpretálta így és mi csak ezt akarjuk. (Ugy van! jobbfelöl.) Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Molnár János képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Molnár János: Csak pár pillanatra veszem igénybe a t. ház türelmét. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A t. miniszterelnök ur azt volt szives kijelenteni, hogy a néppártnak programmja igen helyes, hanem a praxis a teóriával ellentétben van, mert különféle nyomtatványok jelentek meg, a melyek ellene szólnak a különben helyes prorammnak. Legyen szabad mindenekelőtt tiltakoznom azon felfogás ellen, mintha egy párt programmjának autentikus interpretálására bármi mást el lehetne fogadni, mint a mi az illető párt tagjai által itt a házban, tehát az országgyűlés színe előtt, vagy ezen kívül elmondott beszédekben foglaltatik. (Derültség jobbfelöl.) Hiába nevet a t. miniszterelnök ur, majd reflektálok azonnal arra^ a mire talán czéloz akkor, a midőn nevet. (Elénk derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Azt gondolom ugyanis, hogy azon nevet a t. miniszterelnök ur, hogy én azt mondom, hogy csak az országgyűlési képviselőknek az országházban és az országházon kívül elmondott beszédei valódi interpretálói egy párt programmjának. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A t. miniszterelnök ur holmi nyomtatványokra hivatkozik. Én azonban határozottan kijelentem, hogy azok a néppártnak nem hivatalos kiadványai. (Mozgás és derültség a jobboldalon. Félkiáltások a jobboldalon: Tehát félhivatalos kiadványai!) Semmiféle kiadványai azok a néppártnak, mert annak csak egy hivatalos lapja van, az az »Alkotmány«. Sőt még abban is sokszor jelennek meg olyan czikkek, és ezt akárhányszor kijelentettük már a házban, a melyekért a néppárt felelőséget nem vállal. (Elénk derültség a jobboldalon^) Hiába nevet ezen a t. túloldal, a vagy a t. miniszterelnök ur »Az Ujság«, vagy »Magyar Nemzet« minden czikkeért elvállalja a felelőséget? (Derültség a jobboldalon.) Bornemisza Lajos: Nem is laptulajdonos! Zboray Miklós: Nagyon kedélyes a szabadelvű párt! Molnár János: Bornemisza igen t. képviselőtársam azt mondja, hogy nem laptulajdonos a miniszterelnök. Még ha laptulajdonos volna is, akkor sem volna felelős minden czikkért, mert a törvény szerint elsősorban a szerkesztőt illeti a felelőség és nem a laptulajdonost, a ki sokszor nem is tudja, hogy mit írnak a lapban.
