Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-458

314 i58. országos ülés 190i Julius 8-án, pénteken. »itt a magyar nemzet csak addig marad, a mig tagja marad egy olyan nagyhatalomnak, melyben vagyunk." Ennek a nézetnek ellentmond Magyar­ország múltja, jelene és jövője. (Igaz! TJgy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Darányi Ferencz: És minden magyar ember! Molnár János: íme, már ezer esztendő előtt megküzdött a magyar nemzet a némettel, sőt annak réme ló'n; megküzdött a tatár hordákkal is, a melyek mint sáskarajok özönlötték el az országot; és megküzdött hosszas véres csaták árán a török hegemóniával már akkor, a mikor még hire-hamva sem volt annak, hogy Magyar­ország felajánlja koronáját Ausztria császárjának és Ausztriával közösségre lépjen. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Mivel pedig az én meggyőződé­sem szerint annál a török és tatár inváziónál — azon kort tekintve — nagyobb áramlatok nem zúdulhatnak hazánkra, meg vagyok győ­ződve, hogy a magyar nemzet most is, a jövőben is megállaná helyét akármilyen politikai, állam­területi konstellácziók és káoszok közepette. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Épen ezért nagyon melegen üdvözlöm gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamat, a ki tegnap stante pede, azon melegében retorqueálta a t, miniszterelnök ur nyilatkozatát és odaállí­totta a valóságot, vagyis kimondotta, hogy Ausztria mint »nagyhatalom csak addig áll fenn, mig magyar nemzeti erőre támaszkodik^, {Helyeslés halfelöl.) a mit a t. miniszterelnök ur is kénytelen volt igazolni, helyeselni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogyne! Molnár János: Ha a külföld tudomást akar szerezni valamely nemzet életrevalóságáról, erejé­ről, hova forduljon inkább, mint az illető nem­zet miniszterelnökének nyilatkozatához? Mert ha valaki, bizonyára azon nemzet saját miniszter­elnöke lesz leginkább képes és hivatott appre­cziálni annak a nemzetnek értékét. Midőn tehát a t. miniszterelnök ur a helyett, hogy odaállí­totta volna ország-világ elé a valót, t. i. a magyar nemzetnek szívós, kitartó, félvilággal szembeszállni biró képességét; a helyett, hogyha csakugyan olyan volna is az állapot, mint a milyennek- ő festette, inkább takarná azt, (Helyeslés halfelöl.) mert az utolsó sánta ember is igyekszik elpalástolni sántaságát; midőn — mondom — e helyett inkább mankót füg­geszt nyilatkozatával az ország falára, hogy minden átmenő gunynyal vagy szánalommal mutathasson iránk, hogy íme, itt egy megrok­kant nemzet lakik, mely mint a penziónált ember, csak múlt dicsőségének emlékein rágó­dik. Mindezzel mélyen kompromittálta az egész világ előtt a magyar nemzetet, Ausztriával szemben pedig azt érte el ily nyilatkozatokkal, hogy az vérszemet kapva, még nagyobb áldoza­tokat fog követelni Magyarországtól pénz- és véradóban. (Igaz! TJgy van! balfelölj Darányi Ferencz: Kompromittálta párt­ját is! Molnár János: A másik indok, a mely miatt felszólaltam, az, hogy kimutassam, hogy mindennap jobban és jobban beigazolást nyer a néppárt nemzetiségi politikája. Midőn a néppártot megalkottuk, programmjába ezt vet­tük fel a nemzetiségeket illetőleg: »Pártunk a nemzetiségek iránt teljes előzékenységgel kivan viseltetni és igényeiket, a mennyiben azok a magyar állam egységével és nemzeti jellegével megegyeztethetők, méltányolni fogja és őket igaz­ságos és méltányos elbánásban kívánja részesit­tetni.« Midőn mi ezt hirdettük a parlamentben, akkor hazaárulók voltunk a t. túloldal véle­ménye szerint. Éveken keresztül nemcsak gyanú­sítottak minket, hanem egyenesen vádoltak és folytonosan belekiabáltak a beszédeinkbe, hogy »hazaárulók!« Azután jött Széll Kálmán miniszter­elnök, a ki a nemzetiségeket illetőleg majdnem szóról-szóra ugyanazt mondotta^ az akkori kor­mány programmja gyanánt. És midőn én a házban idéztem, s a mi programmunk ezen sza­mellé helyeztem Szélinek a miénkkel majdnem szószerint azonos nemzetiségi programm­ját: akkor Széll miniszterelnök ur nem volt hazaáruló; senki sem kifogásolta ugyanazt a programmot, a mely miatt, a mikor azt mi val­lottuk, hazaárulók voltunk. (Zaj a haloldalon.) S ime, a jelenlegi miniszterelnök urnak mi a nemzetiségi programmja? A miniszterelnök ur azt mondja (olvassa): »Abból a tényből, hogy a magyar nemzet nyomta rá ez államra jellegét, folyik az is, hogy a jogtisztelet és a testvéri szeretet álláspontjára helyezkedik ez állam az országnak idegenajku polgáraival szem­ben,* S igy fejezi be (olvassa): »Egyenesen a magyar nemzet legjellemzőbb egyéni tulajdon­ságához maradunk hivek és egyúttal a magyar nemzet jól felfogott érdekét szolgáljuk, ha ma­gunktartását a nemzetiségekkel szemben a jö­vőre is a jogtisztelet és az igaz rokonszenvtől áthatott testvéri érzület fogja vezetni.« Ha ez nem rokon, ha ez nem azonos a mi program­munkkal, akkor a tojás sem hasonlít a másik tojáshoz. (TJgy van! a néppárton. Derültség jobbfelöl.) Sőt gróf Apponyi Albert t. képviselő­társam is, a ki pedig katexochen a magyar nemzeti politikát tűzte ki, irta fel zászlajára, azt mondja, hogy (olvassa): »A nemzetiségi kérdés bajainak ellensúlyozására elsősorban a magyar nemzetnek és a magyar államnak egy­felől jótékonysága, igazságszeretete, másfelől pedig megtámadhatatlan presztízse, mindenkivel szemben megóvott és érvényesített erejére van szükség.« Azt hiszem, t. ház, hogy nagyon iga­zolva van tehát a mi nemzeti politikánk, midőn mi is egyrészről folyton a magyar államnak jjresztizsét, önállóságát, hegemóniáját hangoztat­juk, de másrészről előzékenységet és testvéri szeretetet hirdetünk a nemzetiségekkel Bzemben. (Helyeslés a haloldalon.) Felszólalásom harmadik indoka az, hogy kijelentsem a magam nevében, és azt hiszem:

Next

/
Thumbnails
Contents