Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-457
457. országos ülés 190b Julius 7-én, csütörtökön. 291 senkisem érezhette magát Tesztesnek, a ki részt vett a közdelemben. És ha ilyen alkalommal én azt látom, hogy hiba volt egy küzdelmet felidézni, nem az-e a kötelességem, hogy ezt az alkalmat felhasználjam a küzdelem befejezésére, felhasználjam arra, hogy ugyanezen hiba ismétlődésétől a nemzetet megóvjam és a haza érdekében cselekszem-e akkor, ha a helyett, hogy azt tenném, ide jövök és midőn helyreáll a nyugalom, üszköt dobok ismét a küzdőtérre, (TJgy van! a jobboldalon.) hogy felidézzem azt a küzdelmet, a mely majdnem vesztébe sodorta a nemzetet. Nem, t. ház, nem ez a nemzeti politika! (TJgy van! jobb felöl.) A nemzeti politika az, (Halljuk! Halljuk!) a mely egyetértésben a koronával, nemzet és korona karöltött, kölcsönös bizalomtól áthatott munkásságával kívánja lépésről lépésre előbbrevinni] a fejlődés, az erősödés, a nagyság utján a nemzetet. {Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Csak a korona bizna már egyszer! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek a politikának voltam minden körülmények között hű követője és párthíve, a körülmények játéka folytán ennek a politikának vagyok exponense ma és ezért én is azt állítom, a mit a képviselő ur: ha a korona s a nemzet bizalma megadja rá az eszközöket, meg fogjuk tudni mutatni, hogy ezen az utón lehet eredményes magyar nemzeti politikát követni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen politika számára kérem én az alkotmányos eszközöket és ezért ajánlom a költségvetést elfogadásra. (Hosszantartó elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: B. Bánffy Dezső képviselő vr személyes kérdésben kér szót. (Halljuk! Halljuk!) B. Bánffy Dezső: T. képviselőház! A házszabályok nem adják meg nekem a jogot arra, hogy a miniszterelnök ur által elmondottakra érdemében nyilatkozhassam. Gr. Zichy Aladár: Megadja a ház az engedélyt ! B. Bánffy Dezső: Köszönöm alásan, ez idő szerint nem kérem, mert nem akarom a miniszterelnök urat követni azon a személyes irányú utón, a melyen velem szemben a kérdéssel foglalkozott. Akármilyen élesen szólottam én itt a házban a múlt napokban, a legmesszebbmenő mérvben tartózkodtam minden személyeskedéstől (TJgy van! balfelöl.) és a legmesszebbmenő tárgyilagossággal szóltam a kérdéshez. Méltóztassanak tehát nekem megengedni, ha kerülöm az alkalmat, még ha mindjárt méltóztatnának is nekem az engedélyt megadni, hogy erre a térre menjek, mert ebben a pillanatban, ez alkalommal, ha szólnék, csakis a személyeskedés terére tudnék én is menni, a mit pedig tenni nem akarok. (Helyeslés balfelöl.) Egyet azonban el kell, hogy mondjak, hogy tisztázzunk egy kérdést, a mely állandóan homályban van. (Halljuk ! Halljuk !) A miniszterelnök ur ugyan nem nevezte meg, de én az ischli klauzuláról akarok szólani, a melyről azt mondotta, hogy ez olyan törekvése és terve volt a kormánynak, a mely az állandóságot sokkal erősebbé tette volna, mint egyáltalában szükséges és megengedhető s oly korlátokat szabott volna az országgyűlésnek ós a nemzet akaratának, a melyekkel szemben igen nehéz lett volna állást foglalni. Hát, t. képviselőház, ez részben igaz, részben pedig nem igaz. (Derültség a jobboldalon, Halljuk! Halljuk!) Az ischli klauzula egyáltalában nem létezett soha. Az a törvényjavaslat, a mely az 1899 : XXX. törvényczikkben vált törvénynyé, Ischlben soha nem tárgyaltathatott, arról Ischlben soha nem beszéltünk. Hanem igenis, a mikor a kormány látta azokat a nehézségeket, a melyekkel meg kell küzdenie az 1897 —1907-ig megkötendő vámszövetség tekintetében, a mikor látta azt, hogy az osztrák züllött viszonyok között ezt a vámszövetséget megkötni nem tudja, a mikor látta, hogy egyoldalúlag kell intézkedni az ország érdekében a gazdasági közösség fentartása czéljából, — mert azt senki se állítsa, hogy az önálló vámterületet cmk ugy egyszerre meg lehetett volna csinálni, — akkor szóba jött, hogy annak a törvényjavaslatnak a 4. §-a esetleg ugy szólt volna, hogy annak — hogy így fejez-.em ki magamat — bizonyos állandósítás jellegét is adhatnánk . . . (Felkiáltások a jobboldalon: Nohát! Mozgás és felkiáltások a szélsöbaloldalon: Önöknek ezért nincs joguk tiltakozni!) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl) B. Bánffy Dezső: ... az önálló vámterület jogiállapotból kiindulva, a mely 1903-ig fennállott volna. Ez egy tervezet volt, a melylyel a kormány foglalkozott. Lukács pénzügyminiszter urnak volt ez egy kombinácziója, egy tervezete; mondom, ez csak a kormánynak egy kombinácziója volt. egy gondolata. De méltóztassék nekem megmutatni azt az esetet, a mikor ez a javaslat az országgyűlés elé terjesztetett volna. Hogyan lehessen tehát egy kormányt felelőiégre vonni oly tényért, a mely ténynyé sohasem vált, a melyet a ház elé nem terjesztett, egy előadói javaslatért, mely végül aztán meg nem állapíttatott; ezt megtenni lehetetlenség, (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon és a középen.) Lukács pénzügyminiszter urnak igenis volt egy szövegezése azon törvényjavaslat negyedik szakaszára nézve, a mely szövegezés azonban soha, abban a formában, hogy arra nézve a ház elhatározása kéretett volna, létre nem jött. Ez a háznak elő nem terjesztetett; ez egy kormánykombináczió volt, Lukács miniszter kezdeményezésére. (Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) 37*
