Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-457

280 457. országos ülés 190í Julius 7-én, csütörtökön. tekintem a múlt évi adóhátralékokat és az idei sanyarú termést, már ezek látásának behatása alatt sem szavazhatnám meg ezen horribilis költségvetést. (Helyeslés balfelöl.) Annál kevésbbé szavazhatom meg, mert látok benne oly tételeket, a melyeket még akkor sem szavaznék meg, ha az ország sokkal boldogabb állapotban volna. Mert egy magyar királyi udvartartásra, a mely nem létezik, a melyre évenkint amugyis 9.600,000 koronát költünk, még ujabbig 2 millió koronát éa soha meg nem szavazok. (Elénk helyeslés balfelöl.) Az olyan hadseregre, a mely idegen testet képez a mi nemzettestünkben, a mely külső megjelenésében tőlünk teljesen idegen, az olyan hadseregre, a mely nem hordozója nemzeti eszméinknek, bár megszavaznám a legszükségesebbeket, de több költséget megszavazni nem fogok mindaddig, mig a magyar hadsereg létre nem jön, vagy mig ez a hadsereg a_ magyar czélokat és érdekeket nem szolgálja, (Elérik helyeslés balfelöl.) De nem szavazom meg ezt a költségvetést a miniszterelnök urnak még azért sem, mert azon sérelem után, mely a galaczi esetben a magyar nyelven ejtetett, én neki a további kormányzásra eszközöket adni nem akarok, (Elénk helyeslés halfelöl.) hanem elfogadom a gr. Apponyi Albert képviselőtársam határozati javaslatát. (Elénk helyeslés bal felöl.) Elnök : Ki következik ? Rákosi Viktor jegyző : Veszelovszky Ferencz ! Veszelovszky Ferencz: T. képviselőház ! Alkotmányos országokban a költségvetés elbírálásánál elsősorban a kormány iránti bizalomnak avagy bizalmatlanságnak kérdése szokott felvettetni és pedig egészen jogosan és helyesen, mert valamikóp a magánháztartásban a gazdálkodásért g. páter f'amilias felelős, ugy felelős az államháztartás vezetése körüli ügyekben az országos kormány. Én a kormány iránt bizalommal nem viseltetem és j^edig azért nem viseltetem, (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) mert a jelenlegi kormányt az 1867 óta létező kormányok egyszerű követőjének, egyszerű utánzójának és folytatásának tekintem. nem pedig egy uj és önálló politikai elvekkel és egy uj és önálló kormányzati rendszerrel biró kormánynak. Hogy ezen nézetem igazolt, bizonyítják a kormánynak eddigi magaviselete, eddigi cselekedetei és eddigi nyilatko zatai. Hogy miért nem viseltetem én a nálunk majdnem 40 év óta létező politikai és kormányzati rendszerrel szemben bizalommal, ennek oka a természetben feks-zik elsősorban és pedig a természet azon törvényében, miszerint a világon az Istenen, a Teremtőn kivül misem tökéletes, s a világon misem örökké tartó. Nézetem szerint úgyis mind az, a mi a világon van, a folytonos fejlődésnek, tökéletesbedésnek, átváltozásnak és átalakulásnak alá van rendelve és nincs ok arra sem, hogy miért legyen az a politikában és a kormányzatban másképen, miért ne legyen a politikában és a kormányzatban fejlődés, tökéletesbedés, váltakozás és átalakulás, vagyis miért legyen a politikában és a kormányzatban az örökös stagnáczió? Köztudomású dolog, hogy nálunk az utóbbi 50 év alatt a közművelődési, a társadalmi, a gazdasági, az ipari és közlekedési viszonyok jelentékenyen változtak. Az is áll, hogy a mi közjogi állásunk a nagy világban 1867 óta jelentékenyen változott, és mégis azt tapasztaljuk, azt látjuk, hogy azon 40 év alatt majdnem egy ós ugyanazon kormányzati elvek és ugyanazon pártok állottak a kormányzat élén. Ilyen viszonyok mellett az országos közállapotok nem mennek a fejlődésnek elébe, hanem hátramaradnak, nem fejlődnek és quasi petrifikálódnak. A politikai felfogások, a politikai pártok és a kormányok időtartamát nem a fejedelmek akarata, nem a törvények ereje, hanem csak az időváltozás, az életviszonyok fejlődése határozza meg. Én azt gondolom, hogy 40 év körülbelül elég hosszú időszak arra, hogy abban és az alatt valamelyes politikai nézet, felfogás, irány, avagy rendszer kellőképen érvényesíttessék, kipróbáltassák és végleg elbiráltassék, még pedig akkép, hogy az az uj fejlődésnek, uj haladásnak akadályul ne szolgáljon. Történt ugyan, hogy nálunk akkor, a mikor egy politikai párt és egy kormány elgyengült, kimerült és a mikor egy másik politikai pártnak és az abból alakulandó kormánynak helyet adói kénytelen lett volna, létrejött egy politikai és kormányzati fúzió, azonban ez a fúzió nem képezett sem pártpolitikai, sem pedig kormányzati változást. Ezen első fúzió alkalmával egy nagy párt elveit felfüggesztette, megváltoztatta, érvényen kivül helyezte és egy másik pártba olvadt bele. Ez a fúzióknak természetes következménye, mert politikai fúzióknak ritkán van természetes alapja és még ritkábban sikere. A változás, az evoluczió mindenhol a magáét megköveteli. A fúzió az önálló, független fejlődésnek és a politikai erkölcsök fejlődésének rendszerint akadályát képezi és azért nálunk nemcsak az első fúzió, hanem a második sem járt jó eredménynyel, pedig ez utóbbi annyiban még haladásnak tekintendő, hogy nem sokáig tartott, hanem ismét visszafejlődött. A politikai pártok rendszerint csak nagy, nehéz, kitartó és következetes harczok és tusák, sőt politikai szenvedések folytán szoktak többséghez és kormányhoz jutni. A fúziónál ennek nincsen helye. A fúzió egyszerű megbarátkozás, megállapodás, megegyezé.<\ a mely meghozza ugyan a gyümölcsöt, de természetesen nem egészséges gyümölcsöt, mert korán érik meg. Tagadhatatlanok azon tények, hogy Európa népeinél a múlt század közepén érvényesült liberális irány általános közhely esiéssel és tet• széssel találkozott. Az is igaz, hogy ezen liberális irány az európai népekkel sok jót is tett, főleg az által, hogy a népeket a szolgaságból, a