Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.
Ülésnapok - 1901-446
22 H6. országos ülés Í90í június 23-án, csütörtökön. nak és egy nemzetnek pénzügyi ós gazdasági teljesítési képessége épen ugy átléphetlen korlátokat szab annak a katonai erőfeszítésnek, a melyre képes, mint az ő népességének száma. Vagyis egy nép, a melynek nemzeti jövedelme egy milliárd, ép ugy nem tarthat hasonló sereget egy oly nemzethez, a melynek nemzeti jövedelme két milliárd, a minthogy egy nemzet, a melynek tíz millió polgára van, nem tarthat akkora sereget, mint egy nemzet, a melynek húsz millió polgára van. Ennek az axiómának félreismerése nemcsak gazdasági és pénzügyi szempontból romlásos, hanem tönkreteszi magának a védelemnek alapjait. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélsöhalóldalon.) Mert a védelem nem pillanatnyilag felmerülő szükséglet. Lehetnek pillanatnyilag a védelemnek nagyobb igényei, háborús komjjlikácziók esetében; hanem az, hogy az állam vagy a nemzet védelmi állapotban legyen, olyan szükséglet, — és itt talán többet mondok, mint a miniszterelnök mondott — olyan szükséglet, a mely soha meg nem szűnik, soha ki nem rrmlik, soha nem szünetel, melynek folyton meg kell tudni felelni. Tehát nem szabad megtámadni, fenn kell tartani magának a védelemnek érdekében is azokat az alapokat, a melyeken ezen szükségletnek teljesítése egyedül épülhet fel: a pénzügyi rendezettséget és a polgároknak gazdasági erejét. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsöhalóldalon.) De hát az igen t. miniszterelnök ur meg akar minket gyó'zni a katonai kiadások relativ eltűrhető voltáról és egy összehasonlítással vonta magára a közfigyelmet, összehasonlítással a hadsereg, illetőleg a katonai kiadások növekedése között és a többi nem katonai kiadások növekedése között 1870 —1900-ig. Persze óriási perczentuális különbséget hozott ki. Ezzel az összehasonlítással már többen foglalkoztak az ellenzék részéről és annak bizonyitó erejét alaposan leszállították. Ráutaltak, a mire én nem akarok bővebben kiterjeszkedni, hogy a miniszterelnök ebből az összehasonlító számműveletből egyszerűen kifelejtette a honvédségséget, egyszerűen kifelejtette azt a tényt, hogy mindkét államnak közös vámbevételei fordíttatnak elsősorban a közös kiadások fedezésére. (Ugy van! hal felöl.) No de, t. ház, megengedem, hogy igy helyesbítve a miniszterelnök urnak ezt az összehasonlító számítását, még mindig jelentékeny perczentuális különbség fog kiderülni a katonai kiadások javára, a nem katonai kiadások terhére. De, t. képviselőház, lehet-e egyáltalában igy érvelni a mi viszonyaink között? Lehet-e igy érvelni, mikor 1870-ben, a mely év a miniszterelnök ur összehasonlításának kiinduló ideje, Magyarországon és Ausztriában egy dolog volt kiépítve, mert egy dolog kiépítésére rekonczentráltatott az abszolutizmus egész idején át a népek egész ereje és a kormányok összes gondossága, és ez volt a hadsereg, a véderő. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöhalóldalon.) Ott csak fejleszteni kellett, ott csak a részletekben kellett tatarozni. De hisz ez volt egyetlen gondja egész 1867-ig az állam hatalmasainak. (Ugy van! a hal- és a szélsöhalóldalon.) A magyar állam pedig akkor ébredt fel uj életre, akkor bontakozott ki egy oly rendszerből, mely nemcsak hogy elő nem akarta segíteni az ország gazdasági és kulturális fellendülését, nemcsak hogy nem akarta szervezni az országot, hanem ellenkezőleg, mind ezen a téren a magyarság, Magyarország elnyomására törekedett. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöhalóldalon.) Hát ezen a téren mindent újból kellett építeni. Lehet-e azután összehasonlítani azokat a kiadásokat, illetve azoknak megnövekedését, melyek egyfelől oly intézményekre fordíttattak, a melyek évtizedeken át az állami tényezők összes gondossága folytán felvirágoztak, megerősödtek, másfelől oly intézmények kiadásainak a szaporodását, a melyeknek ápolása, fejlesztése csak akkor kezdődött ? (Élénk helyeslés. Ugy van! a hal- és a szélsöhalóldalon.) T. képviselőház! Mondok én egy még frappánsabb összehasonlítást a miniszterelnök urnak. Tessék azt bebizonyítani, hogy a katonai kiadások terén is nem a közös hadsereg, — ha már igy nevezzük — hanem a honvédség okozta az ország pénzügyi romlását; mert 1867-ben a közös hadsereg költsége volt már ennyi és ennyi, a honvédség költsége pedig nulla volt. (Ugy van! a hal- és a szélsöhalóldalon.) Hát hány perczenttel emelkedett a honvédség költsége a nullától addig, a meddig most vagyunk ? (Derültség a haloldalon.) Ezen összehasonlítások csak oly játéknak tekinthetők, melyek sem az ügykör, sem annak a helynek méltóságához nem méltók, melyet a miniszterelnök betölt. {Helyeslés a hal- és a szélsöhalóldalon.) De, t. képviselőház, van a kiadásemelkedések közt egy, a melyre, ámbár tüzetesen nem akarok ezzel foglalkozni, ez alkalommal ki kell terjeszkednem, mert ez is ezen költségvetésnek egyik markáns vonását képezi: s ez az udvartartás költsége. (Sálijuk! Halljuk!) Hát t. képviselőház, az 1867. évi XIL t.-czikk, midőn az udvartartás költségeit nem akarta közösekké tenni, gondolom, ezzel kimondotta azt is, hogy az udvartartás nem közös. Évről-évre a magyar kir. udvartartásnak költségeit szavazzuk meg. Ámde ez csak a papiroson van. (Ugy van! Fájdalom, ugy van! a hal- és a szélsöhalóldalon.) Ez csak a papiroson van, és sajnos, a magyar nemzet azoknak a költségeknek, a melyeket a magyar királyi koronának fényétői nem sajnálna semmi körülmények között, (Ugy van! a hal- és a szélsöhalóldalon.), azoknak a költségeknek sem erkölcsi, sem
