Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-456

264 i-56. országos ülés iQOk Julius 6-án, szerdán. Visszatérve az 1899: XXX. t.-czikkre, nagyon csodálkozom a miniszterelnök ur azon felhívásán, a melyet annyi czinizmussal intézett hozzánk, s a melyben azt mondja, hogy a menynyiben két-három nap alatt az 1899: XXX. t.-ezikk módosításába beleegyezünk, hajlandó volna az erre vonatkozó javaslatot a ház elé terjeszteni. Ez kelepcze akar lenni reánk nézve. De az igen t. miniszterelnök ur megfeledkezett arról, hogy az 1899: XXX. t.-czikk egy pártkozi megállapodásnak volt kifolyása, a melyhez a pártok hozzá voltak kötve, (Mozgás jobb felől.) ez a párt ép ugy, mint a másik, és megfeledkezett arról, hogy Kossuth Ferencz az egész ellenzék tapsai közt jelentette ki . . . (Folytonos zaj a jobboldalon. Malijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Nessi Pál . . . hogy az 1899: XXX. t.-cz. módosításába beleegyezni nem fog s azt a kormányelnököt, a ki ezt megkísérli, az ellenzék a törvény betűjéhez fogja szegezni. B. Bánffy Dezső igen helyesen mutatott rá arra a hézagra, a melyet a t. miniszterelnök ur azon beszédében hagyott, a melyben azt mondotta, hogy nem engedi az ország kezét megkötni a tekintetben, hogy a 14. §-al is meg akarja-e csinálni a kiegyezést. B. Bánffy Dezső rámutatott arra, hogy az az ut azonban, a melyet a kormány most követ, hogy t. i. a szerződést meg akarja kötni, nem egyéb, mint a nemzet kezének megkötése, mert ha a nemzet már egyszer megkötötte a külföldi államokkal a szerződést, akkor az önálló vámterület állapotára többé át nem térhet. Mi pedig, a kik nem akarunk megmaradni az önálló vámterület jogi állapotában, hanem át akarunk menni annak tényleges állapotára, mert azt valljuk és hirdetjük lelkünk egész meggyőződésével, hogy csak az önálló vámterület alapján lehet ipart teremteni, annak alapján lehet megakadályozni a kivándorlást és a nagy munkáshiányt s annak alapján lehet ennek a népnek kenyeret adni, a melyre leginkább szüksége van: mi mindent el fogunk követni arra nézve, hogy a miniszterelnök urnak ebbeli szándékát teljes erőnkkel meghiúsítsuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy a napi munkában annyira ki van fáradva, hogy nem volt még ideje arra, hogy azokat az igereteket, a melyeket akkor, a mikor ezen párt nevében Kossuth Ferencz kijelentette, hogy a párt a rendkívüli fegyverek használatától ezúttal eláll, a függetlenségi pártnak tett, teljesíthesse. Én azt hiszem, hogy 8, vagy már közel 9 hónap elég idő lett volna arra, hogy legalább Ígéreteinek beváltására a komoly szándékot mutassa. Én nem vonom kétségbe a miniszterelnök ur azon kijelentését, hogy Ígéreteit komolyan állja, és hogy politikai reputácziója hozzájuk van kötve, de a miniszterelnök ur megfeledkezik róla, hogy mi az Ígéretek beváltását nem 10—20 vagy 30 esztendőre kötöttük ki, hanem azt vártuk, hogy azokat jóhiszemüleg, mihelyt lehetséges, teljesíteni fogja. Ha a miniszterelnök ur békés időket óhajtott, hát a maiaknál békésebbeket ugyan nem kívánhat. Elérkezett tehát az a perez, a melyben a miniszterelnök urat ígéreteinek beváltására komolyan figyelmeztetjük, a midőn a miniszterelnök urnak ideje és alkalma van, hogy szavának ura legyen, hogy az Ígéreteket tényekben mutassa be. Mindezek után én pártállásomnál fogva, de különösen azért, mert látom, hogy a kormányzatból hiányzik a liberalizmus, hogy az egész kormányzat nem czéloz egyebet, mint egy rendőrállamot, a mely a szabadságot, a hol lehet, korlátozza, a kormány iránt határtalan bizalmatlansággal viseltetem és a költségvetést még általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A midőn ezt kijelentem, azt hiszem, kifejezést adhatok egyúttal azon reményemnek is, hogy a miniszterelnök ur már most elő fogja venni azokat a reformokat, a melyek oly égetőn szükségesek. Felhívom figyelmét az adóreformra, felhívom figyelmét a polgári perrendtartásra, a mely az ország ügyvédségének helyzetén lendíteni van hivatva és a melyet már a bizottság is régen letárgyalt, de a melyről a miniszterelnök ur meg sem emlékezik. Hangokat hallok itt, mintha ez a törvényjavaslat nem lendítene az ügyvédség helyzetén. Hát igenis lendítene, mert most a fiatal ügyvédek ugy, mint a fiatal orvosok a fővárosban konczentrálódnak, de ezen javaslat törvényerőre emelkedése után nagy részük szétmenne a vidékre, növelné ott az intelligenczia számát és lehetővé tenné a budapestieknek is a megélhetést. Ezeken kivül van még számos szerves javaslat, a melyeket várunk, az uzsoráról és a káros hitelügyletekről szóló, a részletfizetési visszaélések megszüntetését czélzó és egyéb javaslatok, számos szocziális intézkedés, a mely meg volna teendő, mindezekkel elő kell állnia a miniszterelnök urnak. A mikor a miniszterelnök ur ezen javaslatok egy részét már a ház elé is terjesztette, nem szabad feltételeznünk, hogy szándéka nem volt komoly. Felkérem tehát, tüzessé ki azokat tárgyalásra, és legyen meggyőződve, hogy az ellenzék a legnagyobb lojalitással igyekezni fog azokat az ország érdekében mihamarább leletárgyalni. Azon bizalmatlanságnál fogva tehát, melylyel a kormány iránt viseltetem, a költségvetést az^ általános tárgyalás alapjául sem fogadom el. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szőts Pál jegyző: Pap Zoltán. (Felkiáltások: Nincs itt!) Rákosi Viktor: Molnár Jenő következik! Molnár Jenő: T. ház! Tekintettel arra, hogy az idő előrehaladt és álláspontomat bőveb-