Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-446

20 • H6. országos ülés 190k kellő időben való beterjesztését számon kéri. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) 3. Az 1899 : XXX. t.-cz. alapján és ehhez képest követeli az autonóm vámtarifa megalkotását és már most tiltakozik minden olyan ténykedés és annak következménye ellen, mely az 1899 : XXX. t.-ez.-et megkerülné. 4. Telhető erélylyel felveszi a küzdelmet a czivillista felemelése ellen és nyomatékosan követeli a m. kir. udvartartás létesítését.* (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ajánlom ezt a határozati javaslatot elfogadásra. A mit elmondottam: érzi az országban mindenki; a mit ezen határozati javaslat követel: a nemzet követelése; a mire én kérem önöket: az a nemzet jövője. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Rákosi Viktor jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! Eredeti szándékom az volt, hogy a költségvetés általánosságban való elfogadása vagy el nem fogadásából bizalmi kérdést ne csináljak. Eredeti szándékom az volt, hogy visszatérjek ahhoz a szerintem helyesebb parlamenti eljáráshoz, a mely a törvényen alapuló tételekből, legalább nagyrészt ilyenekből összealkotott költségvetést politikai okokból vissza nem utasítja, hanem a politikai bizalmatlanság kifejezésére más alkalmat keres. De a legutóbbi napok benyomása alatt és különösen azon tény benyomása alatt, a mely felett ma szavaztunk, ezt a szándékomat megváltoztattam, (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) mert ilyen tényekkel szemben kerülni akarok minden olyan eljárást, a mely — habár elvileg helyesebbnek és indokoltabbnak tartom — megtéveszthetné a közönséget arra nézve, hogy a legerősebb, legfokozottabb ellenállásra van szükség (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) azokkal a tendencziákkal szemben, a melyek előttem titkot nem képeztek már régebb idő óta, a melyek azonban nyilvánvalókká különösen az utóbbi napokban lettek. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ebből folyólag tehát én is követem előttem szólott t. képviselőtársamnak azt az eljárását, hogy a költségvetés tárgyalásának már ebben az első stádiumában, midőn az előirányzatot általánosságban tárgyaljuk, nem-mel adom be szavazatomat és a kormányzás eszközei megadásának meggátlását már az első stádiumnál is megkísértem. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Annak különben, hogy ilyen térre lépjünk, magában a költségvetésben, magában a pénzügyi politikában rejlő indoka is van. Az előttem szóló t. képviselő ur igen részletesen és nagyrészt az én véleményem szerint is alaposan, kifejtette azokat az aggodalmakat, a melyeket tisztán pénzügyi szempontból kell támasztani, íme látjuk a visszaesést pénzügyi multunknak azon időszakaiba, midőn a deficzitet azzal iparkodtunk leplezgetni, hogy a költségvetést katejunius 23-án, csütörtökön. góriákba osztottuk, mindent, a mit beruházás nevével fel lehet ruházni, a rendes költségvetésből, illetőleg abból a keretből, a melyet az országnak folyó bevételeiből kell fedeznie, kivettük és kölcsönökre utaltunk. Ennek a gondolatnak bővebb kifejtését én is a jövő költségvetésre halasztóm, midőn a kormánynak pénzügyi politikája még jobban ki fog domborodni, ha ugyan addig ehhez a kormányhoz lesz szerencsénk, (Derültség balfelöl.) ós a midőn mind alaposabban és czáfolhatatlanabbul lehet majd kimutatni azt, a mi ma csak impresszió, ámbár igen határozott impresszió. Hiszen az igen t. kormány támogatói közül is néhányan dicséret alakjában igen szépen fejtették ki, hogy az u. n. beruházási kölcsönmüvelet nagyrészt — nem mondom egészen, de nagyrészt — csak költségvetési müvelet. En hivatkozom p. o. arra a czikkre, a melyet egy szaktekintély ezen a téren, Matlekovics Sándor »Az Ujság« czimü hírlapban irt, a hol dicsérőleg kiemelte, hogy a kormány a költségvetésnek a deüczit felé való visszasülyedésót azzal előzi meg, hogy a beruházási tételek legnagyobb részét a költségvetési rendes kezelésből kiveszi és külön kölcsönműveletre utalja. T. képviselőház! Az ilyen térre lépés már magában véve gyanús szimptoma, a melyre annál aggodalmasabban kell reagálni, mert hiszen nem régmúlt időknek szomorú emlékét idézi fel előttünk, olyan nem régmúlt időkét, a melyeknek bajaiból csak óriási áldozatok árán tudott ez a nemzet kilábolni, a mely áldozatokhoz hasonlókat a nemzetnek közgazdasági ereje többé meg nem bir, (TJgy van! Ugy van! a baloldalon.) mert hiszen a Tisza Kálmán-félé kormányzat alatt végbevitt pénzügyi rendezésnél még olyan pénzügyi segédforrások állottak a nemzetnek rendelkezésére, a melyek épen akkor kímerittettek és ennek folytán azokhoz hasonlókat, hacsak a nemzeti tőkevagyont nem akarjuk megtámadni, többé nem találunk. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, a második aggasztó jellemvonás a kormány pénzügyi politikájában az improduktív kiadásoknak aránytalan és gyors duzzadása. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ezek az improduktív kiadások legfőképen két fejezetből állanak: a tisztviselői fizetésemelésből — latissimo sensu szólva — és a katonai kiadások fokozásából. Az elsőről szólva, t. ház, ón bizonyára nem irigylem az állami, t. í. vagy egyenesen az állami közigazgatás szervezetében, vagy a törvényhatósági és községi szervezetben működő közegektől sorsuknak azt a javítását, a melyre méltányos igényük volt. De egy előrelátó pénzügyi politikától elvártam volna, hogy ezt a műveletet kapcsolatosan viszi keresztül azzal, a.mit épen a jelenlegi miniszterelnök ur egyszerű képviselő korában oly gyakran és helyesen hangoztatott,