Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-451

h51. országos ülés 1904- június 30-án, csütörtökön. 143 toztatásával a felmerült nehézségeket, a hol t. i, a minimumok oly magasak, hogy szerintem sem helyesek és jogosak, tekintetbe venni, vagy azokat olyan minimális összegre szállítani le, hogy szekatúra jellegével ne bírjanak. (Helyeslés.) Ezek után van szerencsém a t. házat arra kérni, hogy tekintettel arra, miszerint részemről a szárazság által előidézhető katasztrofális viszonyokra vonatkozó intézkedéseket megtettem, sőt hajlandó vagyok azokat, a mennyiben annak szükségéről a beérkező jelentésekből meg fogok győződni, még szélesebb alapokon is megtenni, adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Polónyi Géza: T. képviselőház! A magam részéről tudomásul veszem a t. miniszter ur válaszát. A mint jeleztem, nem is aggodalmaskodtam egy perczig sem a lelett, hogy a t. miniszter ur a legnagyobb jóindulattal fogja az ügyet kezelni, csak sajnálattal látom, hogy a t miniszter ur is hozzájárul ahhoz a nem indokolt súlyos büntetéshez. De mivel a miniszter ur a jövendőre nézve mégis kilátásba helyezi saját meggyőződése alapján is az enyhébb intézkedéseket, válaszát egyéb részeiben köszönettel veszem tudomásul. Elnök: Kérdem a t. házat: tudomásul veszi-e a földmivelésügyi miniszter ur válaszát, igen vagy nem ? (Igen!) Ha nincs ellenvetés, ugy kijelenthetem, hogy a ház a földmivelésügyi miniszter ur válaszát tudomásul veszi. Következik Polónyi Géza képviselő ur interpellácziója a miniszterelnök úrhoz, mint belügyminiszterhez a romániai határon gyakorlatba vett orvosi vizsgálat tárgyában. Polónyi Géza : T. képviselőház ! (Halljulc!) Azt az értesülést nyertem, hogy a román határszélen különösen a munkásokat nemi különbség nélkül olyan orvosi vizsgálatnak vetik alá, a mely orvosi vizsgálatról bővebben megemlékezni nem szándékozom. Én ezt az ügyet hivatalos eljárás tárgyává tétettem és bár hivatalos utón nem nyert megerősítést különösen az, hogy ott mezítelenre vetkőztetik az embereket, de az mégis hivatalos utón állapíttatott meg, hogy a román határszélen a munkásokat az orvosi vizsgálat czéljából feltartóztatják és miután speczialiter a háromszéki határ mellett lévő román vámnál orvos egyáltalán nincs, s a legközelebbi város kocsin 6 órányira van, majdnem naponkint előfordul az az eset, hogy a Romániába munkakeresés végett menő munkások két-hárem naphosszat kénytelenek ott a határon a vámnál vesztegelni. Miután tudtommal semmiféle epidémia nem uralkodik, a mely a kivételes intézkedéseket a nemzetközi forgalomban indokolná, és miután az, hogy Románia orvosrendőri vizsgálat czimén munkásainkat veszteglésre kényszeríti, semmi körülmények közt el nem tűrhető, a magam részéről legföljebb azzal toldom ezt meg, hogyha a t. miniszterelnök ur esetleg indokoltnak vagy jogosnak tartaná az e fajta nemzetközi intézkedését, ugy legalább a recziproczitás tekintetében kérnék felvilágosítást, mert nincs tudomásom róla, hogy a magyar kormány olyan intézkedéseket tett volna, hogy egészségügyi ürügyek alatt napokon át tartó orvosi vizsgálatnak tegyék ki az embereket. Megjegyzem, t. miniszter ur, hogyha kívántatik, a főszolgabíró hivatalos értesítését is leszek bátor átnyújtani, mert kötelességemnek tartottam, mielőtt ezen kérdésben felszólalok, hivatalos utón is felvilágosítást szerezni. Interpelláczióm igy szól (olvassa): »Van-e tudomása a t. belügyminiszter urnak arról, hogy a romániai belügyminiszternek legújabban kiadott rendelete folytán a Magyarországból Romániába átmenő munkások a határszélen orvosi vizsgálatnak lesznek alávetve, és van-e tudomása arról, hogy ezen vizsgálat mily módon foganatosittatik?« Én, t. ház, nem állítom azt, hogy az oly módon foganatosittatik, hogy levetkőztetik ott az embereket, mert erre nézve hivatalos megerősítést nem nyertem, de privát informáczióm ez iránt is van, tehát óhajtandó volna, hogy a t, miniszterelnök ur ez irányban is tájékozást szerezzen. (olvassa): »2. Van-e tudomása arról, hogy ezen orvosi vizsgálat okából a román vasútnál, a hol orvos nincs — és ilyen csak a kocsin hat órai járásra fekvő Tirzen-akna legközelebbi városban található — a magyar munkások gyakran két-három napi veszteglésnek vannak kitéve ? 3. Megegyeztethetőnek tartja-e a miniszter ur ezen vizsgálatnak foganatositási módját a Romániával fennálló nemzetközi viszonyunkkal, s ha igen: történtek-e intézkedések a Romániából Magyarországba jövőkkel szemben hasonló vizsgálatnak foganatosítására ? 4. Szándékozik-e a miniszter ur lépéseket tenni az iránt, hogy a munkások az orvosi vizsgálatnak okából veszteglésnek kitéve ne legyenek ? Tisztelettel ajánlom ezen interpellácziómat a t. miniszterelnök ur mint belügyminiszter figyelmébe. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni ! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Én az itt elmondott esetről tudomással nem birok. Hozzám semmiféle panasz vagy jelentés ebben a tekintetben eddig nem érkezett. Ha a képviselő ur szíves lesz átadni nekem azon főszolgabírói iratot, azt mindenesetre köszönettel fogadom, mert az módot fog nyújtani arra, hogy a dologról mentül előbb tudomást szerezzek. Természetesen csak az ügy teljes felderítése után fogom látni, hogy forog-e fenn szükség és van-e jogczimem a beavatkozásra, és akkor határozhatok e tekintetben. Azt mindenesetre jelezni kívánom, •— és e tekintetben a román kormánynál bizonyára elő-