Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-451

45í. országos ülés 190k június 30-án, csütörtökön. 139 a szélsöbaloldalon.) Nem szeretek bizonyos dolgokat a falra festeni, t. képviselőtársaim, (Halljuk ! Halljuk!) beszélhetünk erről még jobban. De biztosíthatom a t. képviselő urakat, hogy a múlt év őszén nemzetiségi vidékeken és a szocziálisztikus és anarchisztikus izgatásoknak kitett vidékeken a rendbontásnak, az anarchiának oly aggasztó tüneteivel találkoztunk, . . . Lengye! Zoltán: Megint megmenti a hazát! Gr. Tisza István miniszterelnök:.. ."a melyek ellen hála Istennek zajtalanul és feltűnés nélkül, ugy, hogy egy újság sem dicsért meg érte, de csak odaadó, kemény munkával lehetett némi eredményt elérni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mindezekhez a munkákhoz tessék hozzávenni mindazt, a mit a kormánynak kormányzati és törvényalkotási téren ez alatt az aránylag rövid idő alatt tennie kellett és akkor talán érthetőnek fogják tartani azt, hogy ez a kormány még az általa vállalt feladatok kezdeten van, még fele utján sem, de az ut elején érzi magát, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) és teljes mértékben további odaadó erős munkára van szükség, hogy csakugyan eredményre tudjon rámutatni, hogy elmondhassa: teljesítette, a mire vállalkozott; és hogy a teljesített kötelesség érzetével mehessen nyugalomba. (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) De méltóztassék megengedni, az az egész tevékenységen, a melyet a kormány kifejtett, azon a minden sokoldalúságában mégis összhangzó és rendszeres munkán, a melyet kis és nagy dolgokban igyekeztünk teljesiteni akként, hogy a nemzetnek konszolidáczióját, a magyar nemzet erejének konczentrálását, összefoglalását és munkára fordítását érhessük el, hogy ezen az egész munkán vörös fonálként végighúzódik az a gondolat, hogy a közel jövőben, mikor az ország nagy horderejű közgazdasági és egyéb kérdései kerülnek a ház döntése alá: a legelső és legnagyobb érdeke e nemzetnek és legelső, legkardinálisabb kötelessége az országnak gondoskodni arról, hogy e nagy érdekek megoldása konszolidált, szervezett, a nemzeti politika czéljaira egyesitett állapotban találják a magyar nemzetet. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Ez az a törekvés, a melyet soha pillanatra a legkisebb teendők közt sem szabad és nem is fogunk szem elől téveszteni. Lengyel Zoltán: Most jön a hatás! (Felkiáltások a jobboldalon : Igenis !) Gr. Tisza István miniszterelnök: És kérem a t. képviselő urakat, hasonlítsák össze az ország helyzetét, a minő a múlt év szeptember vagy október havában volt, a mostani helyzettel, és mondják meg, hogy mutatkozik-e haladás, vájjon az a poziczió, a melyben ma áll a magyar nemzet és állam, mutat-e javulást, előhaladást az akkori viszonyokhoz képest? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ez nem kész munka, a kezdet kezdete ez, legfeljebb buzdításul szolgálhat a további munkára, de mégis olyan valami, a mire appellálva, nyugodtan kérhetjük a ház és a nemzet ítéletét. (Helyeslés a jobboldalon) Ajánlom a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) E(nök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Tekintettel azonban az idő előrehaladottságára, a vitát most félbeszakítjuk. Mielőtt a sürgős interpelláczióra áttérnénk, javaslatot óhajtok tenni a ház legközelebbi ülésére vonatkozólag. (Halljuk! Halljuk!) Indítványozom, hogy a ház legközelebbi ülését holnap, vagyis Julius hó 1-én délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére a most félbeszakított 1904. évi állami költségvetés folytatólagos tárgyalását tűzze ki. • Hozzájárul ehhez a ház? (Igen!) Ha tehát a ház hozzájárul, (Helyeslés.) akkor ezt határozatképen kimondom. Következik Polónyi Gréza sürgős interpellácziója a földmivelésügyi miniszter úrhoz: a häromszéki erdei legeltetés tárgyában. Polónyi Géza: T. képviselőház! Hogy az intencziók felől tájékoztassam a t. képviselőházat, interpellácziómnak az a czélja, hogy nyilvános utón és módon megnyugtatást szerezzek messze vidékeknek jó magyar hazafiai számára, hogy jövendőjükről a kormány gondoskodni szándékozik. Nem is kételkedem rajta, hogy teljesen megnyugtató felvilágosítást fogok kapni. Fájdalom, szinte köztudomású, hogy az arányosítás és tagosítás következtében Erdélyben, különösen a székelység kebelében és körében mélyreható bajok keletkeztek és hogy gazdasági válság fenyegeti ott a magyarságot. Nem szándékozom ezzel foglalkozni, mert a többszörös Ígéret folytán reménységem van, hogy a tagosításra vonatkozó törvénymódosítás a legrövidebb idő alstt a ház asztalára kerül. Csak annyit jegyzek meg most, hogy az a tagosításra vonatkozó javaslat, ha nem öleli fel egyúttal az erdei törvénynek módosítását és a legeltetésre vonatkozó kérdést, aligha fog gyümölcsöket teremni. Most konkrét kérdésben és azért szólalok fel, mert köztudomású, és igy a t. miniszter ur is tudomással bír róla, hogy az idén előállott nagymérvű szárazság valójában kivételes helyzetet teremtett mindenütt, de különösen a Székelyföldön ugy, hogy az a nép, a mely főleg marhatenyésztésből él, az idén a nyomornak és ínségnek van kitéve, és hogy oly mértékben fogy az állatállomány a legelők hiánya miatt, hogy legtöbb község és birtokosság kénytelen eladni marhaállományát, mert azt legeltetni nem képes. Ehhez járul az, hogy a székely nép őseire való emlékezés jogán és nyomán hozzá volt szokva 18*