Képviselőházi napló, 1901. XXVI. kötet • 1904. junius 23–julius 13.

Ülésnapok - 1901-451

124 451. országos ülés 1904 június 30-án, csütörtökön. mintegy a lélek kényszerítése utján ölelte fel lelkében; maga tudni fogja, hogy, bár francziául kell beszélnie vagy irnia, bár angolul kell beszélnie vagy irnia, mindig a természet törTényei szerint agyában az eredeti anyanyelvnek megfelelő magyar gondolat támad és azt kell azon átidomított agyvelő-rostszálakon keresztülszűrni, a mi azután kiemeli és nyilvánvalóvá teszi magát az idegen nyelvet. Azért, t. képviselőház, a nevelésnél nem elegendő általános frázisokat hangoztatni. Azért van, hogy a művelt nemzetek nagy sokasága, ezeknek sok nagy férfia gondolkodik századok óta azon, hogy miként kellene az egyedekben a műveltséget, a nevelést lehetőleg könnyű szerrel, lehetőleg módszerűleg kiemelni, s most is ott vagyunk, hogy egyik ember e mellé a rendszer mellé, másik ember a másik rendszer mellé csap. Ha tehát a katonai nevelés ügyét figyelemmel áttekintem, végső rezultátumban odajutok, hogy az abban a formában, a melyben a nemzet javára kieszközölt vívmánynak szokták elnevezni, aligha üdvös, hanem inkább hátrányos. Nem volnék magam iránt igazságos, ha eltitkolnám azt az érzületet, a melyet bennem ez a katonai nevelési rendszer úgyszólván kicsiráztat és talán növeszt is. Én a jelenlegi állapotot eltűröm, hiszen egyelőre valami nagy hátrány, vagy nagy előny ettől a vívmánytól nem várható. Az idők úgyis meg fogják mutatni, hogy ez nem jó, sőt nemcsak hogy nem jó, hanem a magyar nemzetre nézve egyenesen veszélyes. (Igaz! Ugy van! bal felöl.) T. képviselőház! Az ellenzék hosszú időn keresztül iparkodott érvekkel, még pedig súlyos érvekkel azt a nagy kőszikíadarabot, a mely a katonai nevelés és a magyar nyelv közé a hatalmi erő által odahelyeztetett, kettérepeszteni. És ebben a rettenetes fáradságos buzgalmában semmit sem ért el egyebet, mint azt, hogy a nagy ütlegelés közben a nagy szikla egy hajszálnyi repedést kapott. A sziklatömegre az ellenzék erős támadása folytán azonban a katonai hatalom a homlokáról egy verejtékcseppet ejtett, s ez a verejtékcsepp beszivárgott abba a hajszálnyi hasadékba. Ha majd a magyar nemzet érzülete a fagypontra ereszkedik le, ez a hajszálnyi hasadékba beszivárgott katonai verejtékcsepp megfagy, s a természet alaptörvényei szerint ezt a sziklát is nem maga az ember nagy erővel, tudománynyal és ostrommal, hanem maga a természet fogja kettévágni. T. képviselőház! Természetes, hogy az általam felölelt fogalmak ugy vannak egymás mellé sorakoztatva, hogy azok mint okok beszédem fonalán egymással ellentétben ne legyenek. így következik gondolatmenetemben a nemzetet közelről érintő eszmék társulása. Az országgyűlés tartama alatt az alkotmánynak ezen szintén dogmatikus alkatrészét képező kérdés a ház elé került; de épen azért, mert tudom, hogy nem fog — legalább is ugy vagyok lelkemben meggyőződve, közvetlen tudomással róla nem birok, hogy előterjesztetik-e vagy sem — megvalósulni, annál inkább jogosultnak érzem magam ebben a pillanatban erről a kérdésről is szólni pár szót. (Halljuk!) T. képviselőház! Nem mint képviselő, hanem mint közönséges, egyszerű munkás polgár saját lelki gyönyörűségemre máirég idő óta foglalkozom a néplélek megnyilatkozásának tanulmányozásával. (Halljuk! Halljuk!) Természetes, hogy a szinérzés sem egyéb, mint a léleknek egyik megnyilatkozása. A nemzeti színeknek megnyilatkozását is tanulmányom tárgyává tettem. Nem szükséges, t. képviselőház, hogy mindnyájan egytől-egyig alaposan ismerjük a természet legapróbb törvényeit is azért, hogy a nemzet szinérzékének forrását felkutassuk, elég, ha bármelyikünk önönmagára irányítja lelki megfigyelését, önönmagában keresi mindazt, a mit a külvilágban ezren és millióan sem találnak meg. Mindnyájan születtünk, a kik élünk — ez tény — és a kik élünk, mindnyájan folytonosan fejlődünk: ez is tény. A csecsemő születik, születése után az érzés, az érzés után a látás fejlődik ki testi szervezetében; a szinérzés, a látásérzés, a lélek egyik csirája. Már a gyermek, áttekintvén az élet legközelebbi viszonyait, kiválasztja magának a saját szinét és ezt egész életén át szakadatlanul meg is tartja. Igen ám, de hiszen a fajnemzet is csak ugy születik, mint az élet más egyede, arra is csak azok a természeti törvények hatnak, a melyek az egyedre, tehát a nemzetnél is a világ külbehatása folytán a szinérzék ugyanazon lelki érzület alkatrészének tekinthető, mint az egyednél. így fejlődött ki már kezdetben a magyar nemzetnél a piros, fehér és zöld szin, az a nagy emberi tömegbe megszületése alkalmával már saját lelkének alkatrészeként magával hozta tudatában, tehát attól a nemzetet elválasztani vagy a nemzet kebeléből szinérzékét kitépni, egyenlő a nemzet életének megsemmisítésével. (Ugy van! Helyeslés.) T. képviselőház! Eddigi tudásunk szerint a legrégibb emberiség a színeket nemcsak mint lelkének külön elválasztott érzékét ismerte, hanem ismerte, mint a vallási érzületnek szintén egyik alkatrészét; épen azért vallásában is megtalálható. A legrégibb adatok szerint a következő szinek azok: — értvén az alapszíneket, a melyekből azután a többi keverék-szinek keletkeztek, — a fehér, sárga, zöld, piros és fekete. Bocsánatot kérek, t. ház, hogy ilyen tárgyra térek át, de igénybe kell vennem szives figyelmüket, mert nézetem szerint a legfinomabb angol aczél-fejszének mivoltát csak az ismerheti meg, a ki a kőbaltát ismeri és mert a ki a kőbaltának minőségét, alakulásának történetét nem tudja, az a leghíresebb aczélfejsze történetét sem fogja ismerni; annak szeme előtt csak egy objektum ^og feküdni, a melynek lényegét nem ismeri. Épen azért olyan részletekbe kell