Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

Í30. országos ülés 1904 május 19-én, csütörtökön. 83 Ernszt Sándor; A jelen törvényjavaslat sorsa, ugy látom, előre is biztosítva van. A kormány annyi érdeket csomózott itt össze, hogy az ezt bírálók, bármennyire meg vannak győződve arról, hogy az ország teherviselési képessége teljesen ki van merítve, mégis azon helyzetbe jutottak, hogy a választás nekik ezen javaslattal szemben nem nehéz. Mi már régen azon az állásponton vagyunk, t. ház, hogy a teherviselési képesség teljes mértékben ki van merítve. A miniszter ur néha ugy tesz, mintha álláspontunkat teljesen osztaná, ismét más alkalmakkor a jókedvű adakozó szerepét játszsza. De talán nem jól használom ezt a kifejezést, mert ő legnagyobb ajándékainál is atyai intelmeket szokott adni, kesergésekben tör ki. s akárnyszor, mint az utolsó költségvetési expozéban — ugy rémlik előttem, akkor csendült meg ez az ő beszédében —• emfatikusan felszólított bennünket, hogy ezentúl takarékoskodjunk, mert ez a végső határ, s ezentúl menni nem lehet, de másrészt ugyanazon költségvetés előterjesztéséből azt veszem észre, hogy egy lappangó, nagy kiadás bejelentése foglaltatik ugyanazon költségvetésben, s most ismét nem voltam tisztában azzal, hogy mi fog ezután következni: a takarékoskodás, vagy pedig uj kiadás. Csak a hét története győzött meg arról, hogy mi fog ezután következni, mert a delegáczió rövid története megtanított erre bennünket. (Ugy van! a baloldalon.) Bármily pénzügyi helyzetben legyünk, bármennyit panaszolkodjunk is mi ebben a teremben, hogy azok a kategóriák, melyek az államteherrel meg vannak terhelve, többet már el nem birnak, mégis ezen törvényjavaslatnál — mert oly ritkán van alkalmunk ebben a teremben törvényjavaslatokkal foglalkozni, melyek produktív kiadásokat jeleznek — ennél a törvényjavaslatnál a merev tagadás álláspontjára helyezkednünk nem lehet. Két szempont áll mindenekelőtt előttem. Egyrészről biztosan tudjuk, hogy az ország hosszú és tetemes időkön keresztül beruházási javaslatok és beruházási kiadások nélkül nem lehet el; másrészről összefüggésbe tudjuk hozni az ipar pangásával ezt a javaslatot, Azonkívül látjuk, hogy kezdve a fczivdlistától, végig az egész vonalon, mily rendkívül mértékben emeltük volt a kiadásokat, s ezekben én logikai nexust látok, hogy t. i. ennyi improduktív kiadás után egyszer már produktív kiadást is teljesítünk. De vissza kell térnünk azokra, a miket már annyiszor hangoztattunk ebben a teremben, hogy azon teherviselő osztályok érdekében, a kik oly túlságos mértékben vannak már megterhelve, kell, hogy történjék valami, s azért ezen állandó, szakadatlan és folytonos teheremelés folyamán állandóan hangsúlyoztuk mi is és követeltük, hogy a szegény néposztály érdekében az adóreformra vonatkozó javaslat terjesztessék egyszer már elő, s a létminimum a legszegényebb néposztályok érdekében biztosíttassák. (Helyeslés a báloldalon.) Látom, hogy a pénzügyi kormány ezekre a kérdésekre nem érett meg, ezeket a limine elutasítja, s egyáltalában komoly megfontolás tárgyává sem tette. Ezen szűkkeblűség meg fogja magát bőszülni. Mert ha valaki azt gondolja, hogy az ipar azért pang ebben az országban, mert a beruházási javaslat hosszú ideig késett, azt hiszem, teljesen rosszul gondolkozik. Én azt hiszem, hogy az ipar pangása legelső sorban összefüggésbe hozandó a mi fogyasztó közönségünk teljes kiadásképtelenségével, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Kétségtelen, t. ház, hogy ezen javaslat elfogadása után egynehány iparág nyereségre fog dolgozni ; kétségtelen, hogy azok az urak, a kik az egész tárgyalás után a pénzügyi transakcziót fogják kezükbe venni, nyereséggel fognak dolgozni, kétségtelen tehát az is, hogy a sajtónak az a része, a mely legközelebbi rokonságban van ezekkel a bankokkal és bankcsoportokkal, most általában a publikumot preokkupálni akarja ezen javaslatok érdekében: de mikor látom, hogy egyrészről nagyon sokan lesznek ezen beruházási javaslatok elfogadása után is, s általában mindezen javaslatok után, a melyek ebben az esztendőben elfogadtattak, sokan fognak lenni olyanok, a kiknek egyáltalában üres marad a kezük ezentúl is, s épen ezen néposztályok vannak rettenetes mértékben megterhelve: az én örömem nem lehet egészen teljes ezen javaslat felett. A ház szíves engedelméből most röviden tekintetet vetek az iparnak jelenlegi helyzetére. Áz előadó ur, s a pénzügyi bizottság arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezen javaslatok tárgyalásánál elsősorban nem az ipar érdekét, hanem a befektetett összegeknek gyümölcsöztetését kivánja szem előtt tartani. Elismerem, hogy ez striktebb álláspont; azonban ha valaki ezt a javaslatot az ipar jelenlegi helyzetével hozza javaslatba, ez semmiképen nem kicsinylendő dolog. Azt látjuk, hogy az utolsó esztendőkben magában Budapesten 164 ipari részvénytársulat 366.555,180 korona tőkével dolgozik. Ezen ipari részvénytársulatokból 93 ipari részvénytársulat 148.109,680 korona nyereség nélkül dolgozik, vagyis a fővárosi iparrészvénytársulatok 57 százaléka semmi jövedelmet nem élvezett. Ha pedig kombináljuk a részvénytársaságokat a nem jövedelmezőkkel, azt találjuk, hogy az átlagos osztalék volt 1899-ben 6, 1900-ban 5*9, 1901-ben 5*2, 1902-ben 4'6 százalék, vagyis 1902-ben oly alacsony volt, hogy 30 esztendőre kell visszamenni Magyarországon, hogy ipari részvénytársulatoknál ilyen alacsony átlagos százalékot találjunk. 55 ipari részvény társulat öszszesen 150.657,820 korona tőkével pozitív veszteséggel dolgozott. A veszteség, nem számítva a csődokozta kiadásokat 8.759,682 koronát, az egész részvénytőke 8'3 százalékát teszi. 71 jövedelmező ipari vállalat kiosztott összesen