Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

426'. országos ülés 1904- május 11-én, szerdán. 45 Gyula, Lukács Antal, őrgróf Pallavicini Ede, báró Rudnyánszky József, dr. Samassa József érsek, gróf Szapáry Gyula, gróf Széchenyi Imre, gróf Széchenyi Manó, gróf Zichy Ágoston, póttagokul pedig: Firczák Gyula püspök, gróf Csáky Vidor, báró Ambrózy István, gróf Esterházy János, gróf Keglevich Oszkár, horvátszlavon-dalmátországi képviselő és BurchardBélavári Konrád főrendeket választotta meg. A legközelebbi ülést illetőleg javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését pénteken délelőtt tiz órakor tartsa; annak napirendjére tűzze ki a már a mai ülés folyamán hozott határozatának megfelelőleg a b, Podmaniczky Frigyes, Thaly Kálmán, Szentiványi Árpád, Rakovszky István és Szederkényi Nándor képviselők által beadott indítvány indokolását, ennek megtörténte után pedig a községi és körjegyzők, valamint a segédjegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat ma megszakított tárgyalásának folytatását. (Helyeslés.) Hozzájárul a t. ház javaslatomhoz? (Igen! FelMáltások jóbbfe'ől: Hát az eskületétel?) Bocsánatot kérek, az eskületétel olyan, mintáz elnöki bejelentés, azt nem kell napirendre kitűzni, hanem hí az illető képviselő urak jelen lesznek, akkor leteszik az esküt. Én csak azért emiitettem a dolgot, hogy az illletők hirt nyerjenek róla és megjelenjenek, mert ha nincsenek jelen, akkor a napirendre kitűzés daczára sem tehetik le az esküt. Ha a ház hozzájárul javaslatomhoz, (Helyeslés.) ugy határozatilag kimondom, hogy a ház javaslatomat elfogadta. Áttérünk most az interpellácziók előterjesztésére. Rákosi Viktor jegyző: Lovászy Márton! (Felkiáltások a szélsÖbaloldalon: Nincs itt!) Elnök: Akkor Molnár János képviselő ur fogja előterjeszteni interpelláczióját. Molnár János: T. képviselőház! Igen sajnálom, hogy épen a földmivelésügyi miniszter ur, a kihez elsősorban óhajtottam interpellácziómat intézni, nincs jelen (Mozgás. Halljuk! balfelöl. Elnök csenget.) Van Magyarországnak egy tengeri kígyója, a melyre már tiz esztendő óta nagyon sokan vadásznak, halásznak, hogy a fejét leszeljék, de az még senkinek sem sikerült. A dologban az a legsajnosabb, hogy mig a tengeri kígyók rendszerint csak mesebeli szörnyetegek, addig ez a tengeri kigyó nagyon is rémes valóság, és évről-évre mindig gorombább és gorombább módon szedi saját szemeink előtt az áldozatokat. Ez a tengeri kigyó a Bábaszabályozás. Tisztelet, becsület ezen intézmény ez idő szerinti elnökségének és vezető férfiainak, mert azok egész lelkesedéssel óhajtják feladatukat megoldani. Nem is őket szándékom korholni, mert ők teljesen ártatlanok. Majd ki fog tűnni, hogy ki tulajdonképen a hibás. T. ház! Ez a Rábaszabályozás igen-igen üdvös intézmény lett volna és lenne, ha megfelelt volna a múltban és megfelelne a jelenben és a jövőben a czéljának. Azon sok jő mellett, melyet eredményezett, kiszámíthatatlan károkat is okozott különösen azon a vidéken, a melynek országgyűlési képviselője lenni szerencsés én vagyok. Épen azért, mert oly sok és kiszámíthatatlan károkat okozott ez a Rábaszabályozás, már tiz évvel ezelőtt emelt szót ebben az ügyben egy akkori ellenzéki képviselő, t. i. Reíter volt nemzeti párti képviselő. Később Rakovszky és Szabó t. néppárti képviselőtársaim is sürgették a javítást, majd ismét csekélységem, talán nem is egyszer, kért-könyörgött itt a házban az illető kormányoknál, hogy segítsenek a dolgon, de mindnyájan siket fülekre találtunk azon kormányoknál. Hogy mivé fejlődött, vagyis inkább hanyatlott ez a dolog, ezt a legfényesebben igazolja az, hogy legújabban egy kormányközeg, t. i. a soproni főispán ur is szükségesnek tartotta egy nagy deputáczió élén feljönni Budapestre és sürgetni a kormányt, hogy tegyen már végrevalahára valamit, mert a mentésnek eszköze a romlásnak eszközévé változott. Én ezt a nagy deputácziót igen melegen üdvözöltem volna és nagyon há'ás volnék iránta, ha magát ezt a dolgot is nem használták volna fel kortes esz-közül; mert hogy ez a monstredeputáczió nagyon is magán hordozta a korteskedem jellegét, azt minden kétségen kívül bizonyítja az, hogy erről a deputáczióról értesítettek, sőt be is választottak abba mindenkit, a ki csak élénkebben érdeklődik a Rábaszabályozás iránt, de épen azokat, a kik évtizedeken keresztül, állandóan, folytonosan szóvá tették ezt az ügyet a t. házban, t. i. az ellenzéki képviselőket teljesen mellőzték, hogy azután mellükre verve azt mondhassák, a népnek, hogy íme, mi mindent megteszünk érdekedben, de azok, a kik legelső sorban volnának hivatva érdeketekben valamit tenni, t. i. a saját képviselőitek, nem is törődtek veletek. No, de sebaj! mi nem törődünk ilyes dolgokkal, hanem megyünk a magunk utján, a mely a népmentés nemes útja, s igy én is elmondom azt az interpellácztómat, a melyet már régen, még ezen említettem monstre-deputáczió előtt, vagyis április 21-én jegyeztem be az interpellácziós-könyvbe, de a mely interpellácziót részint a vasutasok sztrájkja miatt, részint az országgyűlési ülésszak bezárása folytán el nem mondhattam. T. ház! Nem akarok most a Rábaszabályozás összes mizériáira kiterjeszkedni, hanem tisztán annak a vidéknek nyomorúságát ajánlom nagyon melegen a t. kormány figyelmébe, a mely vidéknek a képviselője vagyok és a mely vidék az idén már harmadszor áll jelenleg is viz alatt. A Répcze tudniillik az alatt, mig ez a monstredeputáczió a miniszterelnök urnái tisztelgett, nem törődve a szép beszédekkel és a még szebb Ígéretekkel, vagy talán épen boszankodva azok