Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

38 426'. országos ülés lyuí kedvezményes, gondolom fél adótételt a szőlőbirtokosoknak öt hektoliterig; tehát azoknak adja meg, a kiknek mégis van valami vagyonuk, mert a kinek van szőlője, bizonyára vágj ónosabb, mint a kinek semmije sincs. Tehát a vagyonosabb osztálynak megadja ezt a kedvezményt, annak a kisembernek, a szegény napszámosnak pedig már az első félliternél meg kell fizetni az egész adótételt. Engedelmet kérek, én megengedem és meg is vagyok győződve, hogy ennek az országnak minden polgára ültetne szőlőt, csak volna hova, volna mivel, de annak a kisembernek, annak a kis existencziának azért, mert szegény, el kell szenvednie azt, bogy az állam üssön rajta még nagyobbat. Engedelmet kérek, ez a mai felvilágosodott korban, a felvilágosodottsa'got olyan nagyon hirdető XX. században legalább is méltánytalanság. Ezekből kifolyólag kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, lenne kegyes már egyszer csakugyan bevezetni az adózó közönséget, az adózó polgárokat az ígéret földjére és lenne szives azoknak az Ígéreteknek megfelelő konkrét javaslatokat a ház asztalára letenni. Én azt hiszem, helyesen cselekszem, ha akkor, a midőn benne vagyunk a nagy fizetésfelemelésekben, a midőn benne vagyunk a költségvetésnek milliókkal való megszaporitásában, egy határozati javaslatot terjesztek be, a mely határozati javaslat szól a m. kir. pénzügyminiszter úrhoz, kérve, hogy az ezen adóreformra vonatkozó törvényjavaslatokat mielőbb lenne kegyes beterjeszteni. Kérem a t. házat, kegyeskedjék határozati javaslatomat megszívlelni és azt elfogadni. Határozati javaslatom igy szól (olvassa): »Utasittatik a m. kir. pénzügyminiszter, hogy adózási viszonyaink rendezésére vonatkozó törvényjavaslatait még az év folytán a törvényhozás elé terjeszsze és pedig oly irányban, hogy abban az igazság és méltányosságnak megfelelőleg fokozatos adózási kötelezettség, a fogyasztási adók leszállítása, igazságosabb elosztása, bizonyos hányadnak a városok és községek részérei átengedése és végül a létminimum adómentessége biztosittassék.« (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ajánlom határozati javaslatomat elfogadásra. A törvényjavaslatot magát pedig a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sturman György jegyző: Darányi Ferencz! Daráriyi Ferencz: T. képviselőház! (Halljuk!) A szóban forgó törvényjavaslatot elfogadom, mert el kell ismernem, hogy a közigazgatási gépezetben a községi jegyzők fontos szerepet töltenek be, és mert a közigazgatás az állami, a társadalmi rendnek egyik erős sarkkövét képezi. Jó közigazgatás nélkül sem állam, sem társadalom fenn nem állhat. Azonban az is kétségtelen, hogy ugy az államnak, mint a május 11-én, szerdán. társadalomnak alapját az iskola és templom képezi. Ha tehát a t. kormány arra az üdvös útra lépett, hogy a községi és állami alkalmazottakon, hivatalnokokon segíteni iparkodik és azoknak anyagi viszonyait rendezni óhajtja, én kérem a t. kormányt, hogy becses figyelmét és kegyét terjeszsze ki az iskolának ós a templomnak napszámosaira, a felekezeti tanítóknak és különösen a segédlelkészek viszonyainak rendezésére is, mert a mai állapot mellett az már csakugyan szomorú, a mit ezen felekezeti tanítók és lelkészek javadalmazása tekintetében tapasztalunk. Vannak segédlelkészek, a kik egyetemi képzettséggel birva teljesitik magasztos hivatásukat és valóban középszerű cselédi fizetést élveznek. Vannak egyházmegyék, a hol a segédlelkészek fizetése nem megy túl a havi tiz forinton, vannak viszont felekezeti tanítók, a kik azt a fontos állami és társadalmi hivatási kört töltik be az iskolában, a kik egész életüket annak kénytelenek szentelni és ezért mindössze 3 - 400 frt jövedelemben részesülnek évente. Ez a mai forgalmi értékviszonyok mellett már semmi körülmények, között meg nem felelhet. Ebből az összegből a legszerényebb igények mellett egy ember meg nem élhet, ha csak nem vállalkozik e mellett valami más, napszámos keresetre, a mi egyrészt lehetetlen, nagymérvű elfoglaltságánál fogva, de másrészt ellenkezik azzal a bizonyos piedesztállal, a melyet a tanítónak a község lakosai között el kell foglalnia. Kérem tehát a t. kormányt, hogy becses figyelmét erre is méltóztassék kiterjeszteni. (Az elnöki széket báró Feilitzsch Arthur foglalja él.) A mi a részleteket illeti, erre nézve lesz alkalmunk a részletes tárgyalásnál nyilatkozni. Mégis már ez alkalommal bátor vagyok a t. kormány figyelmét felhívni arra, a mire már deputácziók is felhívták és felkérték a kormányt, hogy a 12. szakasz szerfelett sérelmes, igazságtalan az eddigi törvényekben és törvényes gyakorlatba ütköző állapotot iparkodik megteremteni. Nevezetesen a 12. szakasznak legalább az a színezete, mintha törvényesíteni akarna egy eddig csak tűrt jogállapotot, azt, t. i., hogy a községi jegyzők igazságszolgáltatási ügyekben is bíróságokhoz és hatóságokhoz beadványokat intéztek. Igaz, hogy megvolt eddig is, hogy perenkivüli ügyekben ilyen beadványokat intéztek. De ezt mindeddig törvénytelennek és csakis a szükségesség által tűrt módon teljesíthető eljárásnak ismertük el, vagyis mintegy szemet hunytunk a felett, de senki sem helyeselte, hogy a községi jegyzők ebben az eljárásukban jogos hatáskörben teljesitik feladatukat. A 12. szakasz most oly színezettel bir, mintha ezt a tűrt állapotot szankczionálni, törvényesíteni czélozná. De megengedem, hogy ez nem volt a kormány czélzata, a mikor ezt törvénybe iktatta. Mert akkor mi sem áll útjában annak a kérésemnek, hogy