Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-426
34 tó6. országos ülés 1904 őket egyúttal képessé a rájuk rótt nagy feladatok lelkiismeretes megoldására és nyújt másfelől biztosítékot a közönségnek is az iránt, hogy a jegyző csak abban a hatáskörben, a melyet a törvények rá ruháznak, fogja teljesíteni és pedig lelkiismeretesen a maga kötelességét és nem fogja azt, hogy az országgyűlés minden pártja támogatta jogosult igényeiket, a kormány érdekében levő kortes-szolgálatokkal viszonozni, hanem kizárólag a közönség és a közügyek érdekét tartva szem előtt, fog hivatásának élni. Ezek megjegyzése után a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a baloldalon,) Rákosi Viktor jegyző: Hellebronth G-éza! Hellebronth Géza: T. ház! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a magyar jegyzői kar helyzetének javítását czélozza, biztosítani igyekszik az állami gépezet által legsúlyosabban megterhelt és legmostohábban ellátott osztálynak a tisztességes megélhetést. E szempontoktól vezéreltetve a törvényjavaslatot úgy magam, mint azon párt nevében, a melyhez tartozni szerencsém van, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Azonban kijelentem, hogy ezzel a törvényjavaslattal a jegyzői állást szervezettnek nem tekinthetem, hanem megvan a reményem, hogy a t. kormány és a t. ház bölcsesége rövidesen meg fogja találni az utat, hogy megfelelően azon súlyos és sokoldalú munkásságnak, a mely az állami gépezetnek ez a legjobban igénybe vett közegeire nehezedik, azok jogkörét, felsőbb hatóságaikhoz való jogviszonyát, egyszersmind a néppel szemben való jogait és kötelességeit törvényileg körülírja. T. ház! Ha elfogulatlanul tekintjük a jegyzői állást ugy, a mint az ma van, egy csodálatos körülményt fogunk tapasztalni: a középkori ósdi és a modern fogalmak összekavarodását. Hivatalos állását tekintve, a községi jegyző az állami gépezet egyik legnéikülözhetetlenebb tagja. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy végső fokon tulajdonkép az összes állami törvények, miniszteri rendeletek, törvényhatósági, községi szabályrendeletek végrehajtója a jegyző. Tehát munkával a törvényhozás bőven ellátta, különösen az utolsó évtizedekben, és háládatosságképen azután megfeledkezett ezen állás erkölcsi tekintélyének megállapításáról. Sőt tovább megyek. Minden polgárnak meg van adva a jog törvényeinkben, hogy az elsőfokú, sőt sokszor a másodfokú marasztaló határozat ellen is jogorvoslattal éljen. Törvényeink ezt a jegyzőtől elvonják, mert hiszen, a mint a miniszteri indokolásban is megvan, tényleg ugy áll a dolog, hogy a községi jegyzőt megbírságolhatja minden felettes hatóság, megbírságolhatja az alispán, a főszolgabíró, a járásbiró, a pénzügyigazgató, egyszóval: minden felettes hatósága, a nélkül, hogy annak a szegény jegyzőnek jogorvoslata, felebbezési joga megvolna. május 11-én, szerdán. De még tovább megyek. Velük szemben a jognak még azon princzipiális elve sem nyer alkalmazást, hogy senkit kihallgatás nélkül elitélni nem szabad. A községi jegyzőkre nézve ez nem áll, mert hiszen a felfüggesztés, a rendbírság, a vizsgálatok, valósággal mint felhőtlen égből a villám, váratlanul csapnak le rá a nélkül, hogy annak a szerencsétlen embernek alkalma és ideje volna arra, hogy védekezését előkészítse. Ennek oka azután az a mélységes alárendeltség, a melyben a községi jegyzői kar ma felettes hatóságával szemben áll. És ennek tulajdonítom azt a szomorú körülményt is, a mit előttem szóló Sághy Gyula t. képviselőtársam is felemlített, hogy t. i. az embervadászatok, a képviselőválasztások (Derültség balfelbí.) idején a felettes hatóság oly elviselhetetlen sulylyal nehezedik ezen szerencsétlen médiumokra, olyan erkölcsi és anyagi pressziót gyakorol reájuk, hogy a községi jegyző, hacsak önmagát és családját végveszélybe, koldustarisznyához nem akarja juttatni, kénytelen meghajolni azon elviselhetetlen nyomás előtt, és kénytelen sokszor jobb meggyőződése ellenére a mindenkori kormányok korteseszközévé lealacsonyítani magát. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Beteljesedik rajta a közmondás: vagy megszökik, vagy megszokik; ellenkező esetben jön a felfüggesztés, jönnek a vizsgálatok, a rendbírságok, szóval kiteszi magát a legnagyobb zaklatásnak. Ha pedig, t. ház, a községi jegyzőknek társadalmi állását tekintjük, e tekintetben ismét a legnagyobb fogalomzavarra akadunk. A törvény ma elég magas kvalifikácziót köt a községi jegyzői álláshoz. E tudományos kvalifikáczió megszerzése közben alkalma nyílik annak a községi jegyzőjelöltnek megszerezni a társadalmi műveltséget is. Meg is szerzi, mert hiszen elmondhatjuk, hogy Magyarországnak jegyzői kara társadalmi műveltség tekintetében is bátran kiállja a versenyt az állam bármely más tisztviselői karával. És mégis mit kell tapasztalnunk? Azt, hogy kivéve az uri osztálynak azon elemeit, a kik valóban szabadelvű, demokrata gondolkozással birnak — nem a t. kormány szabadelvüségét értem, hanem a valódi szabadelvüséget — s a kik a jegyzőket az állam és község hasznos, munkás és tevékeny tisztviselőiül tekintik s őket meg is becsülik, igen sokan vannak még ma is olyanok, a kik nem tudnak kivetkőzni azon bizonyos középkori elfogultságból és túlhajtott arisztokratikus fogalmakkal telítve, megengedem, hogy szívesen igénybe veszik a községi jegyzőknek munkáját és szorgalmát, talán meg is fizetik, hanem azontúl ma "sem látnak a községi jegyzőben egyebet, mint a száz év előtti egyszerű falusi nótáriust. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Mi lehet ennek az oka? Az, hogy eddigelé a törvényhozás ennek az állásnak anyagi dotäcziójáról is nagyon gyengén, erkölcsi tekintélyéről
