Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

445. országos ülés 190't- június 22-én, szerdán. 367 oldalon.) így volt ez mindig, a mire számtalan preczedenst tudok felsorolni és én ehhez tartom magamat, mert a házszabályok világosan személyes sérelemről beszélnek. Kérdem tehát a t. házat : méltóztatik-e megengedni a képviselő urnak a felszólalást? (Igen! Nem!) A ház megadja az engedélyt. Tessék folytatni. Buzáth Ferencz: A t. miniszterelnök ur ugyanis azt mondotta, hogy egészen a mai napig ebben a kérdésben a néppárt vele teljesen egyetért az által, hogy mélységesen hallgatott. Hát, t. képviselőház, ez a valóságnak meg nem felel, mert a ház naplóiból igenis igazolni tudjuk, hogy nem is egyszer, de többször szóvá tettük itt a képviselőházban, hogy ezeken a visszaéléseken változtatni kell, mert a néppárt igenis azt visszaélésnek tekinti, hogy a konzulátusok német átiratokat intéznek a hatóságokhoz. Elnök: Méltóztassék talán a személyes vonatkozású részt előadni. (Nagy zaj halfelöl.) Buzáth Ferencz: Azt akarom! És mikor ezen sérelmünkkel előállottunk a képviselőházban, a kormányzat részéről mindig az a választ kaptuk, hogy nem lehet ezt a kérdést megoldani azért, mert a konzulátusoknál. .. Mandel Pál: Ez nem személyes ügy ! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbáloldalon. Felkiáltások: De a ház megengedte! Felkiáltások jobbfelöl: Nem engedte meg! Za] •) Buzáth Ferencz: . . . tehát mondom, mikor mi ezeket a sérelmeket felhoztuk és azoknak orvoslását kértük, a kormányzat részéről azzal álltak elő, hogy ezt nem lehet érvényesíteni, mert a konzulátusi növendékek között nincsen kellő számú magyar. És akkor Major Ferencz volt t. képviselőtársam ezek orvoslását kérte és a kormány ezt meg is igérte. Ezt akartam megjegyezni, hogy mi ezen felfogással nem azonosítottuk magunkat, a melyet a t. miniszterelnök ur kifejezésre juttat, hanem folytonosan felsoroltuk a sérelmeket és kértük azok orvoslását. (Helyeslés a néppárton.) Elnök: Bernáth Béla képviselő ur kivan szólani. Bernáth Béla: T. ház! Igen fájdalmasan érintett a miniszterelnök urnak a, mai interpellácziókra imént adott válasza. 0 mindenről beszélt, csak arról nem, a miről kellett volna, t. i. a dolognak közjogi oldaláról, pedig ez lett volna a legfontosabb. Hivatkozott Andrássyra és Deákra, csakhogy ón is olvastam azoknak beszédeit, de sehol sem találtam magyar államférfiúnak olyan közjogi felfogására, mint a minőt a miniszterelnök ur e kérdésben kifejtett. Azt mondta a t. miniszterelnök ur, hogy 1867 óta minden 67-es alapon álló párt ebben a felfogásban volt. Ez sem áll. Méltóztassék a volt nemzeti pártnak programmjait, szónokainak beszédeit elolvasni, válaszfeliratait, a melyeket ő Felségéhez, a királyhoz intézett, átnézni, mindig sürgettük a múltból fenmaradt tényleges állapotok megszüntetését, a közjogi hézagok kitöltését és közjogunknak az egész vonalon való érvényesülését. A nemzeti pártnak programmja, vagy legalább én a magam részéről mindig ezt vallottam. A magyar nyelvet soha, és semmiféle körülmények között el nem alkudtam, semmi érdekért fel nem áldoztam, mert az volt az álláspontom, hogy a magyar nyelvnek a jogát meg kell adni az egész vonalon, ebben a kérdésben ép ugy, mint más fontos kérdésben. A miniszterelnök ur pedig a magyar vezényleti nyelv tekintetében is olyan deklarácziót tett, amely az én nézetemnek meg nem felel, mert én azt felségjognak soha elismerni nem fogom. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) A miniszterelnök ur az első államférfiú 67 óta, a ki ezt felségjognak jelentette ki és igy halad ezen az utón tovább. Ez a mi közjogunknak semmiképen meg nem felel, ne méltóztassék tehát azt állítani, hogy mi ezzel a felfogással azonosítottuk magunkat, mert a volt nemzeti párt, vagy legalább én a magam részéről sohasem voltam ilyen felfogásban és nem is akarok lenni. Kubik Béla: Majd megczáfolják ezt Hódossy és Szentiványi! Bernáth Béla: Hogyan akarjuk mi a magyar nemzetet megerősíteni, hogy akarunk magyar nemzeti politikát csinálni, hogyha a magyar nyelvnek érvényesülését az egész vonalon keresztül nem akarjuk és tudjuk vinni? Hogyan tiszteljenek bennünket a nemzetiségek, hogyan ösmerjék el a magyar nemzet presztízsét, ha a saját állami szervezetünknek a legszentebb és legmagasztosabb attribútumát, a magyar nyelvet érvényre juttatni nem vagyunk képesek? Ilyen felfogásnak magyar államférfiú ezelőtt e házban még kifejezést soha nem adott. Én ezt a felfogást visszautasítom és tiltakozom az ellen, hogy ily álláspontot lehessen a magyar parlamentben elfoglalni. Tiltakozom ez ellen, mert ebben a magyar állameszme és alkotmány ellen sérelmet találok ; azért az ilyen osztrák felfogású nyilatkozatot a magam részéről tudomásul nem veszem. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: T. ház! Következik a kérdés feltevése. Kubik Béla : Névszerinti szavazást kérünk! (Zaj.) Elnök: Azért a kérdést mégis fel kell tennem! Kubik Béla : A határozathozatal következik, nem a kérdés feltevése! (Zaj.) Elnök: A kérdés az : tudomásul veszi-e a ház a miniszterelnök urnak Bakonyi Samu képviselő ur interpellácziójára adott válaszát, igen vagy nem ? Húsz képviselő névszerinti szavazást kért és ugyacsak húszan, (Felkiáltások a szélsőbalólon: Harminczan!) a névszerinti szavazásnak holnapra halasztását