Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-426

30 h)c6. országos ülés 190b május 11-én, szerdán. lamálta, tulajdonképeni életbeléptetése azonban csupán az 1871: 18. t.-cz. megalkotásától datálódik. Ez a törvény illesztette bele a közigazgatási önkormányzati élet szervezetébe a községi jegyzői intézményt, valamint a 1886 : XXII. t.-cz. És hogyha ezt az elhelyezést figyelembe veszszük és hogyha megvizsgáljuk ezeknek a törvényeknek a jegyzői állásra vonatkozó intézkedéseit, kénytelenek vagyunk konstatálni azt, hogy ezen törvények a községi jegyzői állással nem bántak el azzal az intenzivitással, azzal a melegséggel, a melyet ez a fontos tényező valóban megérdemel, mert hiszen a községi jegyzők a községi önkormányzati életnek legfontosabb faktorát képezik. A községi önkormányzati életnek fejlesztése egyszersmind a nemzeti erők fejlesztése is. Mindenesetre nagy fontosságú feladat : felébreszteni az állampolgárokban azt a tudatot, hogy saját ügyeikben, saját hatáskörükben, saját felelőségükre intézkedjenek. Csakhogy ez a folyamat nálunk nagyon csendesen halad előre. Oka ennek részben az, hogy az önkormányzat alapfeltételét képező intelligens elem a kisközségekben rendszerint hiányzik, de másrészt egy olyan faktor, a mely nem a nemzeti élettel együtt nőtt fel, hanem oda újonnan van beültetve, hatalmas tényezővé rövid idő alatt igen ritkán válhatik. A községi jegyző a község önkormányzati életében ébresztő, nevelő és ellenőrző hatással bir. Felébreszti a község lakosságában az önkormányzat iránti szellemet és azt ébren tartja, de ellenőrzi egyszersmind annak kinövéseit, és teszi ezt nem a törvény által megállapított hatáskörében, hanem azon pozicziójánál fogva, a melyet a maga részére a község beléletében kiküzdött. Mert sajátszerű, de tény az, hogy bár, a mint már emiitóm, a törvényhozás a jegyzői állással egyáltalában mostohán bánt, őt a községi életben alárendelt szerepre juttatta, alárendelte a sokszor minden minó'sitést nélkülöző biró rendelkezéseinek, ez az állás ennek daczára — és épen ez bizonyítja életképességót és szükségességét — a községben saját erejével oda küzdötte fel magát, hogy ma már a kormánynak és a törvényhozásnak egyhangú véleménye az, hogy ezt az állást ugy szervezeti, mint javadalmazási szempontból rendezni kell. (Igaz! Ugy van !) Mert kénytelenek vagyunk elismerni azt, hogy, bár alig van oly belügyi alkotásunk, a melyikből a községi jegyző a maga részét ki ne venné, a községi jegyzőről sem szervezeti, sem javadalmazási szempontból megfelelőleg gondoskodva nincs. (Igaz! Ugy van!) A szervezeti szempontra beszédem további folyamán leszek bátor pár pillanatra visszatérni. A jegyzői javadalmazás kérdését az előttünk fekvő törvényjavaslat kívánja megoldani akkép, hogy a jegyzőknek tisztességes megélhetését a törvényjavaslat által megállapított keretekben az egés-5 vonalon kívánja biztosítani, és bizonyos alapfeltételek bekövetkeztével a községi jegyzők fizetésének kiegészítésére az államot is segélyül hozza, és pedig segélyül hozza minden visszkövetelés nélkül, az önkormányzati élet minden érintése nélkül, sőt ellenkezőleg, az önkormányzati életnek erősítésével, mert hiszen ez a törvényjavaslat épen a községi önkormányzat legjelentékenyebb szervét, a községi jegyzőt kívánja erősíteni. (Helyeslés.) A mint méltóztatnak tudomással bírni, az 1871: XVIII. t.-cz. a községi jegyzők fizetésének a minimumát 400 írtban állapította meg. Az 1886: XXII. t.-cz, az idézett törvényen csupán annyi változtatást eszközölt, hogy felhatalmazta a törvényhatósági bizottsági közgyűléseket arra, hogy ott, a hol a községek anysgi ereje megengedi, a községi jegyzőknek fizetését, természetesen az illető községek terhére, 600 frtra emelhesse. Bárminő csekély is ez a fizetési minimum, bármily kevéssé van ez hivatva egy tisztességes exiszteneziát és megélhetést biztosítani, mégis valósággal megdöbbenéssel konstatálhatjuk a törvényjavaslatnak kiváló gonddal szerkesztett indokolásából, hogy még ma is vannak az ország területén olyan jegyzőségek, a hol még ez a 400 frtos minimum sincs a jegyzők részére biztosítva. Ezen az abnormis állapoton kivan az előttünk fekvő törvényjavaslat segíteni akkor, a mikor a községi jegyzők fizetésének a minimumát 1600 koronában, a segédjegyzők fizetésének minimumát pedig 1000 koronában állapítja meg, s egyszersmind kimondja azt az alapelvet, a mely szerint az oly községekben, a hol a községi pótadó a 20%-ot felülmúlja, a jegyzői fizetés kiegészítésének kötelezettsége az államkincstárra hárul. Hogy a törvényjavaslat ezen intézkedése az ország jegyzői karára nézve mit jelent, arra vonatkozólag legyen szabad csupán csak azon egy statisztikai adatra hivatkoznom, a mely szerint az ország 4737 jegyzője közül ezen törvényjavaslat alapján 3674 jegyző részesül fizetésemelésben, és az összes jegyzőknek csupán csak 14%-a az, a melynek járandósága az 1600 koronát elérvén vagy felülmúlván, javadalmazásemelésben nem részesül. (Mozgás a szélsöbaloldalon.. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) De hiszen ennek a törvényjavaslatnak egyáltalában nem is czélja a jegyzői fizetéseknek az egész vonalon való perczentuális emelése, hanem csupán a törvényjavaslat által megállapított korlátok között a községi jegyzők tisztességes exisztencziájának az egész vonalon való biztosítása. Az általam képviselt bizottságok teljes méltánylással fogadták a törvényjavaslatnak azt a propoziczióját és intézkedését, a mely szerint a 20%-nál magasabb pótadót fizető községekben a községi jegyzők fizetéseinek kiegészítése az államkincstár terhére vétetik át. Méltányos ez, hogy épen ugy, mint a hogy a nyugati államokban, pl. Erancziaországban, Poroszországban, Belgiumban az állam a különben is túl-