Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-445
356 H5. országos ülés 190í június 22-én, szerdán. ebben a t. házban, a melynek feladata Magyarország számára törvényeket alkotni és a jogforrásokat tisztán, a maguk épségében fentartani, igazán szégyelleném. (Helyeslés a szélsőbaloldalon,) De tovább is megy a t. miniszterelnök ur és azt mondja, bogy a debreczeni polgármester eljárása nem törvénytisztelet. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljulc!) Hát melyek azok a törvények, a melyeket a debreczeni polgármester eljárásával megsértett? Mivel vitiálta ő bármi tekintetben is a törvények iránti tiszteletet ? Igenis, követtetett el itt törvények iránti tiszteletlenség, de azt nem a debreczeni polgármester, hanem Magyarország miniszterelnöke követte el. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És én ezért fejére olvasom azokat a törvényeket, a melyeket vakmerően megsértett, (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Mozgás a jobboldalon.) Azt mondja a t. miniszterelnök ur, hogy az 1867 óta létező állapot alapján mondhatja ő szokásjognak Magyaroszágon a német nyelvű megkeresések magyar tisztviselő által való elintézésének kötelezettségét. Hiszen ez a párt az 1867-es kiegyezésnek nem hive és minden tőle telhető erővel annak megváltoztatására törekszik, annak eltörlésén munkálkodik. De a t. miniszterelnök ur, a ki minduntalan az 1867-es kiegyezés alapgondolatait hangoztatja, hogyan feledkezhetik meg az 1867: XII. t.-cz. 28. §-áról, a melyben Magyarországra nézve a közös ügyek kezelése tekintetében »mellőzhetetlen feltételként K a teljes paritás köttetett ki ? {Ugy van! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Talán az a teljes paritás, a melynek megtartására a törvény kötelezi a közös minisztériumokat és azoknak közegeit, hogy a magyar tisztviselő köteles az idegen állam nyelvén hozzá intézett megkereséseket elintézni ? De ha már jogfejlődésről beszélünk, messzebbre is visszamehetünk. Idéztetett itt az 1791 : XVI. t.-cz., a mely bármely ügynek viteléből parancsolólag zárja ki "minden idegen nyelv használatát. Ott van az 1844 : II. t.-cz., a mely a kormányzat minden ágában a magyar nyelvet állítja arra a helyre, a mely azt megilleti és kizár a használatból — bizonyos esetekre való tekintettel a latin nyelvnek kivételével — minden más idegen nyelvet. De ott van az 1867 utáni törvényhozás is. Ott van az 1868 : XLIV. t.-cz., 1. §-a, a mely félreérthetetlen határozottsággal, apodiktikus bizonyossággal mondja ki, hogy: »az ország kormányának hivatalos nyelve,« — tehát az állam nyelve — »a kormányzat minden ágazatában ezentiil is a magyar,« a miben ki van fejezve, hogy azelőtt is az volt, az 1844 : II. t.-cz., illetőleg az 1791 : XVI. t.-cz. meghozatala óta mindig. Tisztelte a miniszterelnök ur ezeket a törvényeket? Nem, hanem eléggé el nem Ítélhető, eléggé meg nem torolható módon tiporta le azokat ós a jövőre nézve is, nem tudom miféle, de semmiképen sem a magyar érdekek kedvéért, hanem a magyar államiságnak rovására beláthatatlan időkre kiszolgáltatta ellenségeinknek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rendetlen, anarchisztikus eljárásnak mondja azon tisztviselőnek intézkedését, a kiről később, talán visszarettenve ezen meg nem érdemelt Ítélkezésének súlyától, maga kénytelen beismerni, hogy sokkal komolyabb, sokkal kötelességtudóbb tisztviselőnek ismeri, semhogy feltehetné róla, hogy a törvények iránti engedelmességet megszegné. Méltóztassék tudomásul venni, ha eddig nem tudná a t. miniszterelnök ur és én is ugy tudom, hogy az a debreczeni polgármester sokkal kötelességtudóbb, sokkal komolyabb magyar tisztviselő, semhogy bármikor hasonló eljárásra ragadtatná magát hatáskörében, mint a milyenre a t. miniszterelnök ur ragadtatta magát tegnapelőtti válaszában. Kubik Béla: Az magyar ember, nem osztrák szolga! Bakonyi Samu: Az meg fogja tartani azon törvényeket, a melyekre esküt tett, midőn állását elfoglalta. A miniszterelnök ur — bocsánatot kérek — példát vehetne tőle és tanulhatna ettől a neki alárendelt tisztviselőtől. (Elénk helyeslés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Hogyan vagyunk azonban azzal a nemzeti politikával, melyet olyan fennen hirdet a t. miniszterelnök ur akkor, a mikor egy kötelességét teljeBÍtő törvényhatósági tisztviselőt ilyen kritikában részesít? Ugyanakkor pedig nincsen a mi számunkra, a mi jogos,'törvényes aspiráczióínk számára a t. miniszterelnök urnak egy jó szava. Bezzeg a t. többség a delegáczióban pazar kézzel osztogatja bizalmi nyilatkozatait Goluchowski külügyminiszter urnak, a kinek közege követte el ép ezen törvénytelenséget és a kiről egykorú hírlapokból tudhatjuk, melyekre elfogadható czáfolatot nem igen ismerünk, hogy bukaresti, tehát épen romániai követ korában a magyar nemzeti érdekeket mindig háttérbe szorította, hogy súlyosabb szóval ne illessem, kedvezett az ellenünk intézett üzelmeknek. Ép ott, Romániában, Galaczban, a mely, tudjuk, hogy Magyarországgal élénk kereskedelmi összeköttetésben áll, a hol magyar kulturális intézetek vannak, magyar egyházak léteznek, ép ott kell a magyar állampolgárok érdekei védelmének Borhek Viktorin úrra bizva lennie, a ki különben, a mint egyik képviselőtársamtól ép most értesültem, nagyon jól tud magyarul. (Egy hang a középen: Sághynak a tanítványa volt!) Kimondhatlan keserűség, el nem ítélhető botrány, hogy ennek daczára ez az ur Debreczenbe németnyelvű megkereséseket intéz. (Zaj). Ha annyira igaz, hogy a diplomáczia szolgálati nyelve a német, hogyan történhetik meg mégis, hogy az amerikai konzuli hivataloktól vagy berlini konzulátustól, külügyi képviselettől korrekt magyar nyelvű megkeresések érkeznek hozzánk. Méltóztatnak látni, hogy
