Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-445

04 június 22-én, szerdán. 346 445. országos ülés 19 Elnök: Kubik képviselő ur kivan szólani. Kubik Béla: T, ház! Én is azért szólalok fel, mert a mentelmi bizottságnak igen t. elnöke itt olyformán nyilatkozott, mintha a háznak beleszólása abba nem lenne, a mit a mentelmi bizottság csinál. (Ellenmondások a jobboldalon és felkiáltások: Szó sincs róla! Nem azt mondta! Dehogy!) A háznak abba beleszólása van, hogy a mentelmi bizottság kötelességét teljesítse. A házszabályok 255. §-ának második bekezdése ugyanis a következőkép szól (olvassa): »Ha az illető tag a rendzavarást folytatja és rögtöni intézkedés szüksége nem forog fenn, valamint az elnök iránti engedetlenség egyéb eseteiben az elnök kérdésére a ház vita nélkül egyszerű szavazással utasíthatja a mentelmi bizottságot, hogy a ház további intézkedése iránt 24 óra alatt javaslatot tegyen.* Lengyel Zoltán t, képviselőtársam többször megsürgette, hogy a mentelmi bizottságnál, ha jól tudom, talán hét mentelmi eset van, a mely 24 óra alatt lett volna itt bejelentendő az elintézés után, és a mentelmi bizottság e kötelezettségének még a mai napig sem tett eleget, ugy hogy 7—8 hónapon keresztül, ha jól tudom, a mentelmi bizottság nem tett eleget, a ház rendeletének; tehát nagyon is van beleszólása a háznak abba, hogy a mentelmi bizottság hasonló késedelmezésnek ós hanyagságnak tanújelét ne adja. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Szivák Imre: T. képviselőház ! Tartózkodom attól, hogy szubjektív véleményt mondjak ugy, mint t. képviselőtársaim mondtak véleményt a mi eljárásunk felett, hogy ez képez-e hanyagságot vagy nem? Polónyi Géza: Az elnök miért nem kérdezi meg, hogy mi czimen szólal fel! (Nagy zaj. Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon ) Tessék megkérdezni, mi czimen szólal fel? (Zaj a szélsöbaloldalon. Mozgás jobb felöl.) Gajáry Géza: Már megint Polónyi dirigál? (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): A t. képviselő urak megint ellenmondásban vannak vannak önmagukkal; egyszer azt állítják, hogy a személyes kérdésben való felszólalás automatikus jog, hogy e czimen mindig fel lehet szólalni, most pedig Polónyi képviselő ur szerint az elnöknek meg kell kérdeznie, hogy a képviselő ur mi czimen szólal fel. Ilyen körülmények között igazán bajos eligazodni. A képviselő ur támadásban részesült és természetesen személyes kérdés czimen szólalhat fel. Polónyi Géza: Tessék megkérdezni! (Folytonos zaj és mozgás a jobboldalon.) Elnök: Ne tessék az elnök jogaiba avatkozni! Az imént nem hallottam, hogy Lengyel képviselő ur szavait a miniszter ur félremagyarázta volna, még sem zavartam felszólalásában. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szivák Imre: Szavaim félremagyarázása és személyes megtámadtatás czimen kérek szót. Először félremagyarázták szavaimat a tekintetben, hogy mi tartozik a bizottság eljárásából a ház bírálata alá ós mi nem. A dolog igen egyszerű, Hogy ha a bizottság egyszer valamely kérdésben érdemleges álláspontot foglalt el és jelentését a ház elé terjeszti, azt a képviselőház felülbírálhatja. Azt az eljárását azonban a bizottságnak, hogy miként jut el határozatához, hogy milyen eljárást tart szükségesnek : tanúkihallgatást- e, iratoknak bekivánását- e stb., ezt, azt gondolom, mégis csak a bizottság autonóm hatáskörébe tartozónak kell tekinteni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon, Folytonos zaj a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Szivák Imre: Ez másként nem lehet, mert különben a bizottság rábízott feladatának megfelelni képes nem volna. Egészen más szempont alá esik az, a mit Kubik t. képviselő ur felvetett, hogy vannak mentelmi ügyek, a melyek 24 órai határidőhöz kötött jelentéstétel kötelezettsége mellett adattak ki a mentelmi bizottságnak és ennek a bizottság meg nem felelt volna. Engedelmet kérek, először is konstatálom, hogy Lengyel Zoltán ügye nem tartozik azok közé, ott a 255. §-ra nem hivatkozott senki, mert nem olyan eset volt. Lengyel Zoltán: Majd a naplót felolvassuk ! (Zaj.) f Szivák Imre: A mi a többi sürgetett kérdést illeti, arra azt válaszolom, hogy ha már bennünket méltóztatnak hanyagsággal vádolni, akkor, azt gondolom, magunk iránti kötelességünk egy tisztességes indiskrécziót elkövetni azzal, hogy egyszerűen megmondom a ház szine előtt, mi volt az oka annak, hogy ama bizonyos nagyon kényes ügyben — értem a dulakodást, a ház elnökén és jegyzői karán elkövetett sérelmet — jelentésünket miért nem adtuk be. (Halljuk! Halljuk!) A bizottság megállapodott Öt képviselőre nézve, a kiknek cselekvősége abban a dologban kétségtelenül kiderült, bizonyos czenzurában; abban t. i., hogy a házat meg kell követniök. Ez iránt — tudom, hogy nem bszek e tekintetben dezavuálható — bizonyos pártközi megállapodás is jött létre a pártok akkori vezetői között, még pedig olyan értelemben, hogy az illető öt képviselő . . . Rákosi Viktor: Csak tessék megmondani, kik voltak azok! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Szivák Imre: Az az öt képviselő, a kik ellen a mentelmi bizottság elhatározta a czenzurának javaslatba hozását, ugy nyilatkozott, hogy ha a mentelmi bizottság jelentése nem mutattatik be a háznak, vagyis ők egy bizonyos erkölcsi kényszer alá nem helyeztetnek, ők sua sponte, a maguk jobb meggyőződését és belátását követve, a házat ünnepélyesen megkövetik. Ez volt az akkori megállapodás. Ez a megállapodás tudtommal eddig sem lett megváltoztatva; mi tisztességi