Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

$18 445, országos ülés 1904 június 20-án, hétfőn. magyar szállító Bécstől Budapestig többet fizet mint eddig, 45 fillértől egészen 1 fillérig mindenféle áruszállításnál és a magyar állami kincstár az egész vonalon mindenütt kevesebbet kap a mostani elszámolásnál, mint eddig. Legyen ennek indoka akármi, csak egyet tudok és ez az, bogy az osztrák államvasutaknak a kormány az aninai és petrozsényi szállítás után milliókra menő refakcziákat fizet. Ha az osztrák államvasuttársaságnak bármily joga volt a leszámolás tekintetében, módjában lett volna a kormánynak azt ellensúlyoznia azzal, bogy megvonja a refakcziákat, ha az addigi leszámolási viszonyt nem akarnák fentartani, vagy igazságosan nem állapíttatnák meg a leszámolást. De a mikor itt a kötelékdijszabást alkalmazzuk, akkor ők a normális tarifát akarják a maguk vonalára alkalmazni. És micsoda állapot az a magyar államvasutak és az osztrák államvasutak között a következők tekintetében ? A személyvonatok Budapest és Bécs között két vonalon közlekednek, A menetjegyárakat mindegyik államkassza külön szedi be, de azért csak magyar kocsikon járnak Budapesttől Bécsig és vissza, és a helyett, hogy itt a kocsijáratási költségeket megtérítenék az osztrák államvasutak, még nekik nő meg a szarvuk és még ők kérik a sinkopási és futásdijat, pedig ingyen kocsikat adunk és ők szedik a viteldijakat. Sőt a világítás is számításba jön itt. A miniszter ur vagy előde, követelte, hogy legalább fizessék meg a világítási költségeket, de a St. B, G. azt válaszolta: » Minek nekem a villanyvilágítás, jó nekem a petróleum is. Ha a ti kocsitokban villany van, legyen az a ti bajotok.« T. miniszter ur! Ha ebben a parlamentben munkaképesség lenne, ha lennének emberek, a kik az ország közjavára helyt állnának, a kik szakkérdésekkel foglalkoznának, ha lennének kormánypárti kéj)viseló'k, a kik a szakkérdése ket meghallgatni képesek volnának és bevennék, ha az ember komoly kérdésben komolyan felszólal, jobbak volnának az állapotok. Mert most rengeteg sok olyan visszaélés van, a melyről a kormánynak tudomása sincs, de a hol tisztán a kormány gyengesége volt az ok arra, hogy a magyar államkincstár igen nagy összegekbe megkárosodik. Ezt az esetet is felhoztam, valamint elmondhatnám a Schenker-czégnek leszállítását a burháboru idején, a hol, daczára annak, hogy a délivasut tarifája sokkal olcsóbb, mint a magyar államvasutaké, mégis húsz százalékot kapott azért, hogy lovainkat az angolok részére minél könynyebben kiszállíthassa. T. ház! Bámutattam a kérdésnek egy és más részeire, bizonyítékául annak, hogy itt nem oly fizetésrendezésről van szó, mely kiadást okoz az államnak haszon és ellenérték nélkül. Mert ha arról volna szó, hogy a jegyzőknek vagy a minisztereknek a fizetését emeljük, akkor minden krajezár teher az államkincstár részére, melyet fizetnénk. De itt egy üzemről, egy üzletről van szó, a hol a jó fizetés visszatérülhet az üzemköltségekben, ugy hogy az államkincstár sokkal jobban jön ki jobban fizetett tisztviselőkkel, mint ha megnyúzza a maga tisztviselőit, kevesebb fizetést ad és rosszabb lakást ad, ennek folytán a tisztviselők jobban megfelelnének kötelességeiknek, vagy jobban teljesítik kötelességeiket, mint különben tennék. A vasutasok kérdését más szempontból kell kezelni, és épen azért nem fogadom el azt az összehasonlítást sem, a melyet a t. előadó ur a világ számára felmutatott. Ha ezt a két táblázatot végignézem, azt látom, hogy 1200 korona = 1200 korona, 1400 korona = 1400 korona, 800 korona = 800 korona. Ha a két számsort tekintjük, látjuk, hogy a kettő egymással egyenlő. Ezt a matematikát eddig is tudtuk. De azt nem méltóztatik mondani, hogy az állami alkalmazottak a IX. fizetési osztályba kevesebb, kisebb kvalifikáczióval kerülnek és kevesebb szolgálati idő után tovább haladnak. Az összehasonlítás nem ott van, hogy ugyanazon osztályban a fizetés ugyanannyi, mint a másiknál. Mert hiszen megtörténhetnék az, hogy a 22 évet szolgáló állami alkalmazott érettségi bizonyitványnyal kapna 8000 korona fizetést, a vasutas pedig 50 — 60 éves korában kapna ugyanannyit és egy osztályba soroznák őket. Azt mondaná a t. előadó ur, hogy a kettő egymással egyenlő, Pedig nem a számokban, hanem a szolgálati viszonyokban van az egyenlőség. Mert egyszerű dolog, hogy két táblázatot készítenek, a melyekben a számok egyenlők. B. Kaas ívor: Tudta ő azt! Heltai Ferencz előadó: Meg is írtam! Lengyel Zoltán: Abban van a különbség, hogy egyenlő kvalifikáczió mellett, egyenlő szolgálati idő mellett és egyenlő szolgálati viszonyok közt ki huz egész életén át, vagy megfelelő idő alatt több fizetést, abban, hogy mennyi gyakorlati idő után kerül abba a fizetésbe és mennyi előképzettség szükséges ahhoz. Mert a postások, a mérnökök az államvasutaknál az V. fizetésosztályban teljesen egyenlők; azonban a postás abba az állásba jut a 3, évben, ugyanazon képzettséggel, mint a vasutas, és a vasutaknál a mérnök jut abba a helyzetbe az első évben, a melybe a többi vasutas csak 6—8 év után jut. Tehát a táblázatban mi nem hiszünk; de a vasutasok sem hisznek. Hanem igenis azt állítjuk és tudjuk, hogy a vasutasoknak a helyzete az uj fizetésrendezés daczára is nagyon sokkal rosszabb mint a postásoké és a többi állami alkalmazottaké. És ha a t. előadó ur a nyilvánosság előtt fel akarná tárni az egész kérdést, s ebben ő sokkal nagyobb szakember, mint bármelyikünk itt ezen az oldalon, ha szíves volna megmutatni azt, hogy húsz esztendő alatt ugyanazon képzettség, ugyanazon kezdő fizetés és nehe-