Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

314 Í43. országos ülés 19(M június 20-án, hétfőn. törvényhozás sarkalatos intézkedését hatályon kívül helyezni. (Helyeslés a baloldalon.) Más a szolgálati titoktartás; ha e tekintetben szigorú intézkedéseket léptetnek életbe, elfogadom, mert az államvasuti szolgálat a maga speoziális jelle­génél fogva a szolgálati titok legszigorúbb meg­tartását igényli. Igen sérelmes és a mai modern jogviszo­nyok közé egyáltalában Dem illő az 59-ik sza­kasz 5-ik bekezdése. Az államvasuti alkalmazott, a midőn véglegesítik, azt hiszi, hogy egész életére állandó hivatalt nyert, pedig az 59-ik szakasz 5-ik pontja kimondja, hogy ha bármely oknál fogva a személyzet létszáma csökkentésé­nek szüksége beáll, az illető vasúti alkalmazott felmondás utján egyszerűen elbocsátható a szol­gálatból. T. képviselőház! Ez a javaslat lényegében fizetésemelést nem tartalmaz, de némikép mégis szanálhatja a helyzetet, hogyha annak végre­hajtásánál a fizetésrendezést majd megelőzi az előléptetés is. Át kell dolgozni ezen szolgálati rendtartást különösen azon viszonylatokban, a midőn annak az államvasuti alkalmazottnak állásáról, hivatali becsületéről és fizetéséről van szó, és én helyesnek tartanám, ha épen ugy, mint más hivatalnokokra nézve, ő rájuk nézve is utolsó fórumnak a közigazgatási bíróság álla­píttatnék meg. A midőn előterjesztéseim végére értem, még egy rövid kitérést kell tennem, (Halljuk!) Van az államvasutaknál egy szabályrendelet, a mely­nek a gyakorlati életben való be nem tartása visszás helyzetbe hozza a m. kir. államvasutakat a kötelező rendszabályokkal szemben. Ezen sza­bályzat kétes helyzetet teremt az alkalmazott hátrányára a munkaadóval szemben és annak a munkaadónak: a m. kir. államkincstárnak pol­gári és büntetőjogi tekintetben jogosulatlanul előnyös szituácziót biztosit, tehát egy modern jogállamban jogilag meg nem engedett, erkölcs­államban pedig tiltott helyzetet teremt. Ez a szabályrendelet a 234. sz, szabályrendelet, a mely a személybiztonság megóvásáról szól a vasúti végrehajtási szolgálatban. Ezen szabály­rendelet, minthogy a 44. §-ban foglalt rendel­kezései e szavakkal kezdődnek: »Nem szabad«, a vasúti alkalmazottak által »nem szabad«-uta­sitásnak neveztetik. Ezen utasítás általános ha­tározmányaiban és pegig a 3. pontban az fog­laltatik, hogy: »a végrehajtási szolgálatnál alkal­mazott minden közeg ellátandó e szabályrende­lettel, a melyet a szolgálatban mindig magával hordani tartozik«. Ugyanezen általános hatá­rozmány 4. pontja szerint »kötelezve van min­den közeg ugy a saját, mint mások személy­biztonságának megóvása czéljából ezen ha­tározatokat szigorúan megtartani. Senki szol­gálattételre be nem osztható, míg e sza­bályrendelet ismeretét be nem igazolja; az összes személyzet a szabályrendeletből havon­ként megvizsgálandó és a ki a vizsgálatot kielégítő eredmónynyel nem teszi le, az a szol­gálattól azonnal elvonandó.« Ezen szabályrende­let legtöbbnyire a balesetre vonatkozik. És mi foglaltatik ezen szabályrendelet különleges ha­tározatainak első pontjában ? (Olvassa) : »Nem szabad mozgásban lévő jármüvekre fel- vagy azokról menetközben leugrani. Nem szabad a kocsik alatt átbújni; nem szabad az ütközőkön vagy kapcsolólánczokon átmászni; nem szabad a vágányban menni. Nem szabad egy kocsi­sorban képzett nyíláson átmenni addig, míg meggyőződést nem szerzett arról, hogy a vágá­nyon nem történik tolatás. Nem szabad moz­donyt vagy kocsikat ki- vagy bekapcsolni, mi­előtt a jármüvek teljesen meg nem állottak. Nem szabad a tolatás vezetésével megbízott közegnek uj mozgást kocsik be- éz kikapcsolá­sánál elrendelni, mig meg nem győződött arról, hogy a szándékba vett kapcsolás megtörtént, vagy addig, a mig a kapcsolást eszközlő közeg a kocsik közül ki nem lépett. Nem szabad senkinek tolatás közben a mozdony testén el­helyezkedni. Nem szabad tolatás közben vala­mely járműnek mozgásbahozatalát elrendelni, ha előbb arról nem győződtek meg, hogy nincs senki a jármüvek között, azok alatt, vagy olyan helyen, a hol a jármüvek mozgásbahozatala által valaki sérülést szenvedhetne*. De mit látunk a gyakorlatban ? Épen ellen­kezőjét mindannak, a minek betartását ezen szabályrendelet a legszigorúbb alakban előírja. Baleset történik, az a szegény alkalmazott életét veszti, és a midőn a vizsgálóbíró és ügyész a helyszínére kimegy, ott találja zsebében ezen vasúti szabályrendeletet. Neki tudnia kellett volna, hogy pl. a mozgásban lévő kocsit bekap­csolni nem szabad, tehát az államvasutra nézve büntetőjogilag előnyös helyzet keletkezik, mert fel­tételezhetik, hogy ezen államvasuti alkalmazott tudta a szabályrendeletet, tehát a saját hibája folytán idézte elő a balesetet. Lehetetlenség az ilyen szabályrendeletet fenntartani; modern jog­államban ilyent tűrni nem lehet. A személyzet csekély létszáma következtében kénytelen napról­napra, sőt óráról-órára megsérteni ezt a szabály­rendeletet. Ha ez utasitások oly pontosan és szigorúan, mint az általános határozmányok elő­írják betartatnának, akkor, t. képviselőház, a teheráru-kocsik szétosztása, a vonatok indítása, a vonatok összeállítása csak állandó késedelem­mel volna eszközölhető, a személy- ós tehervona­tok pontos elindítása lehetetlen volna, egyszóval az egész vonalon az államvasutak összes hálóza­tán a szolgálat lebonyolítása oly torlódással történnék, a mely megakasztaná a személy- és áruforgalmat, az ország egész közgazdaságának nagy hátrányára. Azért ha még egyszer beállana az az eset, hogy a m. kir. államvasutak alkalma­zottjai szivét elfogná a keserűség, a mikor ezt a rájuk nézve nem emberi munkát többé ily csekély fizetés mellett nem birnák teljesíteni... (Mozgás a jobboldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents