Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-425
24 Í25. országos ülés WOí május lO-én, kedden. ágában van bizonyos fejlődés, a mely az állammal szemben növekvő igényeket támaszt, a mezőgazdaság, ipar, kereskedelem, tanügy, igazságügy, közigazgatás, közegészségügy stb. mind évről-évre növekedő szükségleteket támasztanak és ba nem zárkózunk el azon tény elől sem, hogy ha az állami üzemekből nagyobb eredményt akarunk kihozni, kénytelenek vagyunk nagyobb kiadásokat is tenni, mondom, ha mindezeket méltóztatnak tekintetbe venni: akkor előttünk fog állani a növekedéseknek nagy terjedelme, de előttünk fognak állani azon okok is, a melyek elkerülhetetlenül szükségessé tették, hogy ezeket a növekvő kiadásokat a költségvetésbe beleilleszszük. Ezt a jelentékeny többletet, t. ház, fedezni kellett, de ennek a fedezése csak ugy volt lehetséges, hogy minden más kiadási tételnél a legszigorúbb rigorozitás, a legszigoriibb takarékosság álláspontjára helyezkedtünk és ha a tételt apasztani nem lehetett, igyekeztünk legalább annak emelkedését meggátolni. E mellett azonban kénytelenek voltunk a bevételeket is természetesen fokozni, emelni a prelimináréban, de ehhez az expedienshez csak ott fordultunk, a hol vagy a forgalom természetes emelkedése, mint pl. a postánál, tárvirdánál, vasútnál, biztos alapot nyújtott az emelésre, vagy ott, a hol, mint a pénzügj i tárcza egyes bevételeinél, az eddigi zárszámgdási eredmények és a budgetirozásban eddig követett eljárás ezt az emelést indokolta. A mi különösen ezt az utóbbit illeti, hivatkozhatom az 1903. évi költségvetési előirányzat összeállításánál követett eljárásra. Hivatkozhatom arra, hogy 1902. október 22-én, midőn az 1903. évi költségvetési előirányzatot a t. képviselőházban benyújtottam, utaltam arra, hogy 1902-ről 1903-ra két legnevezetesebb bevételi forrásunkat, az egyenes adókat és a fogyasztási adókat nem emelem azon kifejezett okból, mert nem kívánom ezen jövedelmi források jövő alakulását, jövő fejlődósét eszkomptálni, nem kívánom a jövőt feláldozni a jelennek és számitok arra, hogy ezeknek a bevételi forrásoknak növekedő hozadékai fedezetül szolgáljanak a majdan bekövetkezendő nagyobb kiadásokkal szemben. Hogy ez az előrelátás, ez az óvatosság nagyon helyénvaló volt, azt bizonyítja a mai nap, a melyen mindenki meggyőződhetik, hogy azon óvatos eljárás nélkül és azon 16 millió koronányi többlet nélkül, a mely ezen eljárás folytán ma az 1904. évi előirányzatba mint fedezet beállítható volt, ma az előirányzatot deficzit nélkül nem lehetett volna egyáltalában előállítani. (Helyeslés a jobboldalon.) így, t. képviselőház, azt hiszem, ho-jy ennek az előirányzatnak minden része, ugy a bevételekben, mint a kiadásokban megfelel a valóságnak és azt hiszem, megfelel a realitás követelményeinek is, s ennélfogva abban a meggyőződésben vagyok, hogy ennek az előirányzatnak az alapján az államháztartás egyensúlya az 1904-ik évre is teljesen biztosítottnak tekinthető. (Helyeslés a 'jobboldalon.) Ezzel azonban, t. képviselőház, elérkeztünk ahhoz a határvonalhoz, a melyen túl, ha az állami kiadások a legközelebbi jövőben ismét tetemesebb emelkedést mutatnának, ezt az emelkedést a ma meglévő bevételi forrásokból máinem volnánk képesek fedezni. Mert, habár én meg vagyok győződve, sőt egyes jelenségekből látom, hogy, Istennek hála, egy gazdaságilag kedvezőbb időszakhoz érkeztünk, egy gazdasági fellendülésnek a küszöbén állunk és nem kétlem, hogy e lendület jelentékenyebb is lesz, különösen ha sikerül Ausztriával . . . Krasznay Ferencz: Szakítani! (Helyesléseié a szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: ... és a külfölddel szemben gazdasági viszonyainkat egyszer valahára egy biztos, szilárd alapra fektetni. (Helyeslés a jobboldalon.) Krasznay Ferencz: Ha sikerül szakitanunk Ausztriával! (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: Habár azonban, t. képviselőház, nekem ez a meggyőződésem, azt hiszem, azt várni, hogy e gazdasági fellendülés oly gyors és rohamos lesz, hogy ennek következtében a mi állami bevételi forrásaink hozadékai rohamosan és rögtönösen fel fognak emelkedni, vérmes reménykedés volna és keserű csalódásokra vezetne. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mert, t. képviselőház, fájdalom, arra nem számithatunk, hogy most már semmiféle kiadási tételünk tovább emelkedni nem fog. Pozitivitással tudjuk megjelölni azon tételeket, a melyek még nem érték el a maximumot, a melyek a jövőben is emelkedést fognak mutatni. De ha ez elől nem tudunk elzárkózni, ha ez nem lesz elkerülhető, mindenesetre legalább arra kell törekednünk, hogy más kiadási tételeknél, a melyeknek alakítása mégis inkább a kezünkben van, megfelelő megtakarításokra törekedjünk, (Helyeslés a jobboldalon.) a mely megtakarításokkal ellensúlyozzuk a többi tételeknél mutatkozó emelkedést ugy. hogy főösszegükben állami kiadásaink ne emelkedjenek a közel jövőben legalább jelentékenyen, mert én felelőségemből származó kötelességemnek tartom a t. képviselőház előtt kijelenteni, hogy ellenkező esetben a növekedő állami kiadásokat uj bevételi források nyitása nélkül fedezni képesek nem leszünk. Uj bevételi források nyitását pedig, t. képviselőház, épen bizonyos lendületnek induló gazdasági viszonyainkra való tekintettel, ez idő szerint, a legközelebbi jövőben elkerülni óhajtjuk. (Helyeslés a jobboldalon.) Azzal az áramlattal szemben, t. képviselőház, a mely megtakarítások helyett folyton ujabb és mind nagyobb mérvű kiadások tételére ösztönzi, sőt lehetőleg kényszeríti a kormányzatot, azzal az áramlattal szemben, a mely
