Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-443

298 'ik3. országos ülés 19 nek tüntető mellőzése az állampolgárok komoly érdekeire nézve károsodással járhat. Kubik Béla: Meg fogják hochozni Bécsben! Olay Lajos: Nem hittem a szemeimnek, mikor ezt a kormányleiratot olvastam; nem hittem, hogy a magyar kormány a magyar törvényeket, a magyar alkotmányt igy lábbal tiporni merészelje. A magyar törvények világos rendelkezése szerint a magyar hatóságok és bíróságok nyelve egyedül a magyar lehet; más nyelven, mint magyarul azok nincsenek jogosítva intézkedni. A mikor tehát a t. belügyminiszter ur utasította Debreczen város polgármesterét, hogy német nyelvű átiratot intézzen el, ennek az is a következése, hogy arra csakis németül felelhet. (Ellenmondások a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Dehogy ! Olay Lajos: Hiszen a leiratban állította, hogy a konzulátusnál nem tudnak magyarul, tehát el kell intézni a német átiratot is; enaek következménye az is, hogy az átiratot az illető fél érdekében németül kell elintézni. Nem hiszem, hogy csak azért, hogy esetleg Bécsnek kedvében járjon, akadt volna magyar kormány valaha, a mely ilyen világos nyíltsággal ilyen magyarellenes intézkedést tenni merészkedett volna. Ez a nemzeti politika? Hiszen ha a programmjában világosan meg is mondta itt a t. miniszterelnök ur, hogy ő nem követhet igazi nemzeti politikát, mert nem azon az alapon vállalta el a miniszterelnökséget, de mégis beszédében iparkodott magát mint magyar kormányférfit bemutatni és iparkodott ugy tüntetni fel a helyzetet, hogy mindent el fog követni abban az irányban, hogy a magyar állam kiépíttessék. így nem fog kiépíttetni soha. Nagyon jól, tudja a t. ház minden tagja, hogy Románia számos részében igen sok magyar lakik és csak elszórva, csekély számban osztrák alattvaló, és daczára annak, hogy valami 16, vagy nem tudom hány konzulátusunk van Romániában, alig van egyetlenegy magyar ott alkalmazva, talán egy-kettő tud magyarul beszélni, és igy a mi szegény magyarjainkkal inkább oláhul beszélnek, ha azok tudnak, vagy nem tudom én milyen nyelven, csak nem magyarul. Csakugyan nagy sajnálattal kell, hogy konstatáljam, a mit t. barátom, Eötvös Károly mondott, hogy itt vannak a jelenségei; és soha erősebb jelenségei nem lehetnek annak, hogy nagyon szomorú jövőnek nézünk elébe. Én nem tudom megérteni a t. miniszterelnök urat mint belügyminisztert. Am mondja el a dolgok történetét, de én lehetetlennek tartom, hogy a magyar kormány világos törvénysértésre utasíthassa a tisztviselőt. Már pedig abban a rendeletben világos törvénysértésre utasította a tisztviselőt, a mikor meghagyta neki, hogy a német nyelvű átiratot elintézze. Én igazán örülnék rajta, hogy ha abban a tisztviselőben erő, magyarság és törvénytisztelet volna és nem foganatosítaná a rendeletet, hajunius 20-án, hétfon. nem a törvényre hivatkozva, ezt a rendeletet, mint törvénytelent, visszautasítaná. Ha ezt meg fogja tenni, a mit hiszek, akkor majd bővebben fogok szólni a dologról, most csak a t. háznak figyelmébe akartam ajánlani ezt a dolgot és csak épen jelezni akartam álláspontomat, hogy nem vagyunk hajlandók tűrni azt, hogy itt a törvények Bécs érdekében lábbal tiportassanak. Ezt kivántam elmondani. (Helyeslés a bal- és a széls'óbalolda Ion.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Abból egy szó sem áll, hogy én arra utasítottam volna Debreczen városának polgármesterét, hogy német nyelven intézze el a galaczi konzulátus beadványát. Neki teljesen joga van, természetszerűleg, az ő hivatalos nyelvén, magyarul intézni el az átiratot. Másrészt, akár tetszik ez az állapot a képviselő urnak, akár nem, de a mai törvényes állapot szerint a közös diplomácziának szolgálati nyelve a német. (Felkiáltások a szélsobáloldalon: Nem áll !) Kubik Béla: Hol van az a magyar törvény ? (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ugy van! Hol van az a magyar törvény?) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát mondtam én, hogy törvényben van kimondva? Én azt mondtam, hogy ez törvényes állapot. Nagyon nehéz dolog oly képviselő urakkal diskusszióba bocsátkozni, a kik vagy nem tudják, vagy elcsavarják a legkardinálisabb jogi alaptételeket. Hiszen a legkardinálisabb jogi alaptételek a szokásjog utján, gyakorlat utján jönnek létre. Hát Magyarországon minden tényleges állapotnak tételes törvényben van meg az alapja? (Ugy van! jobb felöl. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Épen nálunk, hol az ezeréves jogfejlődés a döntő sok jogtételre nézve, ki állithat ilyet? 1867 óta soha, sem most, sem azelőtt nem volt megtámadva az, hogy a diplomácziai belszolgálatnak nyelve a német. (Mozgás a szélsobáloldalon.) Kubik Béla: Nem kifogásoltuk-e mindig? Nem kifogásolta senki ? (Ugy van ! a szélsobáloldalon.) Ez csűrés-csavarás! Majd ki fogjuk mutatni! (Zaj) Lengyel Zoltán: Négy évtized óta egyebet sem beszéltünk, mint ezekről a dolgokról! (Ugy van! a szélsobáloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Mennyi minden egyebet beszélt itt a képviselő ur! (Ugy van! jobbfelol. Mozgás a szélsobáloldalon.) Különben nem azt mondtam, hogy azok a képviselő urak, a kik egyáltalában megtámadják a 67-es alapot, helyeslik; de igenis mondtam azt és állítom, hogy ezt a czélt akczeptálta 67 óta minden kormány és minden többség, a mely a 67-es alapon áll és minden párt, mely a 67-es alapon áll. Kubik Béla: Ez megint más! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek folytán nagyon természetes dolog, hogy a galaczi konzulátusnak joga van és joga lesz német