Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-442
288 hkt. országos ülés 190í június 18-án, szombaton. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Erre is áttérek rögtön. (Halljuk! Halljuk!) A vitának további során egyik legnagyobb tért foglalta el az államvasuti személyzet előmenetelének kérdése. És ez nagyon természetes. Szó volt arról, elsősorban gróf Batthyány Tivadar különösen azt hangsúlyozta, hogy ugy, mint a katonaságnál, tartassák meg szigorúan az anciennitás, hogy senki máskép, mint abban a sorrendben, a melyben a ranglistába fel van véve, előre ne mehessen. 0 annyira ment, hogy rendkívül dicsérte azt az intézményt, a mely szerint a katonáknál az akadémiában nyert sorrend mérvadó a későbbi előléptetés során. Én azonban nagyon felvilágosodott katonáktól hallottam, hogy valóban nagy baj, hogy ez az iskolai sorrend mérvadó a későbbi előmenetelnél; tehát a katonaság körében sincsen ez olyan általános panaceának elismerve, mint a minőnek azt gróf Batthyány Tivadar képviselő ur tegnapi emiitette. Hock János: Ez a szamárlétra! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Igen, ez a szamárlétra. Azután szó volt az automatikus előléptetésről, nevezetesen, hogy a tisztviselőnek biztosíttatik, hogy bizonyos időszakban előlép minden körülmények között. Ez tulajdonképen az anciennitás theoriájának fokozása, mert azon anciennitäs mellett, mely a katonaságnál van, méltóztatnak tudni, hogy egy hadnagy elvár tiz évig is, a míg főhadnagy lesz, kapitány pedig bizony nem lesz senki húsz esztendő előtt, holott itt az államvasuti alkalmazottaknak és az állami tisztviselőknek biztosíttatott az, hogy bizonyos idő múlva — természetesen az anciennitás ezzel szintén összefügg — okvetetlenül elő fognak menni. Azt hiszem, nem fog ártani, ha ennek az anciennitásnak és időszaki előléptetésnek kérdését egy kicsit megvilágítom. (Halljuk! Halljuk!) A dolognak megvan kétségtelenül az a jó oldala, hogy a protekcziót meglehetősen kizárja, mert hiába protezsálnak valakit, mig az a várakozási időszak el nem múlt, elő nem léphet ; ha pedig elmúlt, a nélkül is eléri a magasabb fokot. Biztosithatom a t. képviselő urakat, hogy senki sem fogna jobban örülni annak, mint a miniszterek, ha a protekcziót valahogy ki lehetne küszöbölni, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) mert higyjék el a t. urak, a miniszterek nem igen protezsálnak, hanem náluk protezsálnak mások. (Mozgás.) Tényleg igy van a dolog. Sine ira et studio mondom a dolgot. Megvan tehát ennek az időszaki előléptetésnek az a jó oldala, hogy a protekcziót jóformán megszünteti, de megvan az a rossz oldala, hogy biztosítja az előmenelt, akár törekszik az illető, akár nem. Erre nagyon sokszor hallom olyan uraktól, a kik soha adminisztrácziót nem vezettek, hogy ott van a fegyelmi eljárás. Csakhogy a fegyelmi eljárás ez ellen nem segit, mert a legveszedelmesebb elemei minden tisztviselői karnak azok, a, kik mindig a fegyelmi eljárás határain mozognak, de azért soha olyant nem tesznek, a mi fegyelmi eljárást vonna maga után, hanem kötelességmulasztás és léhaság tekintetében elmennek a legszélső határig. Ezek minden tisztviselői karnak a rákfenéi, (ügy van! jobbfelöl.) Ezek teszik tönkre annak jó hírnevét, ezek ellen pedig a fegyelmi eljárás nem használ semmit. (Uqy van! jobb/elől.) Méltóztassék azt is tekintetbe venni, hogy az államvasutak intézménye, ámbár az állam kezeli, mégis csak üzlet, és habár az a körülmény, hogy a vasutak nem magán, hanem állami kezelésben vannak, igen sokban megbénitja az üzleti szellemet, de azt teljesen kiirtani mégsem lehet és igy az üzleti tekintetre figyelemmel kell lenni, (ügy van! jobbfelöl.) Méltóztassanak megkérdezni bárkit is, a ki valamely üzlet élén áll, hogy micsoda eszköz áll rendelkezésére, a melylyel személyzetét az üzletének érdekében való tevékenységre képesek serkenteni. Egyhangúlag az a felelet, hogyha sikerül, a kiváló szolgálatot azonnal honorálni kell. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Az üzleti életben nem a büntetés az eszköz a serkentésre, hanem a jutalmazás. Ugron Gábor: Ez jó elv! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Már most méltóztassék azt venni, hogyha az egész vonalon meg lesz kötve a személyzet előmenetele az időszaki előléptetések utján, akkor a jutalmazásnak épen nagyon szűk tér nyilik, a mi az üzletnek javára semmi esetre sem válik. Nagyon sokszor hallottam, hogy az államvasutaknál borzasztó protekcziót gyakorolnak. Egyenkint megkérdeztem az üzletvezetőket, vájjon javaslataik, a melyeket a személyzet előléptetése tekintetében tesznek, az igazgatóságnál holmi protekczió folytán csakugyan változást szenvednek-e? Az egyhangú vélemény az volt, hogy csak nagyon kivételesen esik meg. Ez eszembe juttatja azt a rósz diákot, a ki megbukik a vizsgán, sohasem ő az oka annak, hogy megbukott, hanem mindig a tanitó. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Ha egy tisztviselő bármi oknál fogva nem megy előre, legyen bár az ok az ő egyéniségében, azt fogja mondani, azért nem megy előre, mert nincs protekcziója. Homo sum, nihilj humani a me aliennm esse puto. Nem mondom, hogy az államvasuti alkalmazottaknál soha semmiféle protekczió nem érvényesül; ha ezt mondanám, nem mondanék igazat: de az az általános állítás, hogy r oly mérvű protekczió gyakoroltatnék, a mely komoly okot szolgáltathatna az elkeseredésre, alaptalan. Biztosithatom a t. képviselőházat és ne vegyék rossz néven, ha ezt egyénenkint is tapasztalni fogják, hogy én minden tehetségem szerint azon leszek, hogy a protekczió a lehető legszűkebb körre szoríttassák. (Általános helyeslés.)
