Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-442

280 M5. országos ülés 1904 június 18-án, szombaton. hallottam, hogy talán számításaim, a jövedelmezőséget illetőleg, nem voltak korrektek, tudvalevő, hogy a déli vasút jövedelmezősége rosszabb, mint az államvasutaké és mégis a déli vasúttársaság az V. fizetési osztályban a várakozási időt illetőleg mástél évet határozott meg, az államvasutak pedig ennek a dupláját: bárom évet; a IV. fizetési osztályban az egyik éj másik fokon egy és fél évet, a harmadik fokon két évet, az államvasutak pedig bárom évet határoztak meg; a III. fizetési osztályban az a déli vasút három évet határozott meg, a magyar államvasutaknál pedig négy évet. Ez vonatkozik a mérnökökre és jogi kvalifikáczióval birokra, A hivatalnokok pedig, a kik a mi javaslatunkban B. betűvel vannak jelezve, a VI. osztály 2. fokán a déli vasútnál két évet várnak, nálunk három évet. Az V. osztályban két évet, nálunk három évet. A IV. osztály első fokán két évet, nálunk három esztendőt. Egészen érthetetlen előttem, bogy miért kellett tehát azt tenni, hogy előnytelenebb helyzetre szorítják a magyar államvasuti alkalmazottakat, mint a déli vasútiakat. Az egész fizetésrendezési akczió minél meszszebb hullámokat ver, annál inkább simul el és ez egyrészt a dolog természetében fekszik, annyira, hogy 1402 hivatalnok lesz, a ki az egész rendezésből összesen 40 koronát fog nyerni évenkint és végül az előny a személyzet végső nyúlványaiban teljesen elenyészik. Az őrszemélyzet fizetése 540 koronával kezdődik és 840 koronával végződik 26 évi szolga lat után. Összehasonlítva ezt a fizetést a mezőgazdasági munkabérekkel, mert ezt kívánja bázisul a pénzügyi bizottság is, kötelességem beismerni, hogy tényleg jobb helyzetben vannak az őrök, mint a mezőgazdasági munkások, de ez a jobb helyzet nagyon csekély mérvben jobb, mert összesen csak 11 fillérei tesz ki többet az őrök napibére, mint az átlagos mezőgizgasági napibér Kelet- Gralicziában, a hol pedig általános zavargásokat okoztak a napibérek. Törvényhozói kötelességem beismerni és konstatálni, hogy a magyarországi bérviszonyok és mezőgazdasági keresmények oly alacsonyak, hogy ezzel szemben még a vasutasok is előnyben vannak. De másrészről azt is ki kell mondanom, hogy a vasutas őrszemélyzet diját egyrészt családi dijnak kell tekintenem, mert különösen a nagyobb forgalmú vonalaknál oly óriási munkát követel tőle éjjelnappal a vasút, hogy ezt ő egymagában végezni nem képes, igy tehát az ő munkája nemcsak az ő munkája, de az egész családé. (Igaz! a baloldalon.) Egészen más kérdés a mozdonyvezetők kérdése. A mozdonyvezetők négy osztályba voltak sorozva, de az elsőt senki sem érte el. A II. osztályban összesen 126 ember volt alkalmazva, vagyis az egész státus 6'78 százaléka. Azonkívül az almozdonyvezetők hasonlóképen négy osztályba vannak sorozva, de az elsőt senki sem éri el. A fűtők hasonlóképen négy osztályba vannak sorozva, de az elsőt senki sem érte el. A II. fizetési osztályban 29 alkalmazott van, vagyis az egész státus 2"91 százaléka. 97'01 százaléka 700 korona fizetésben van jelenleg. A mozdonyvezetőkre nézve azt eniliti a pénzügyi bizottság jelentése és említette az előadó ur is tegnap, hogy ezeknek igen tetemes mellékjövedelmük van. Erre nézve ugy Mezőssy, mint gróf Batthyány t. képviselőtársaim kijelentették, hogy őszintén kívánják és melegen óhajtják, hogy a kilométerpénzek és más egyéb ily mellékjövedelmek rendeztessenek, hogy mi azokat lássuk. Én tegnap voltam bátor közbeszólni az előadó urnak, hogy nem látom, hogy körülbelül milyen ez a mellékjövedelem ; azt mondták nekem, bogy nagyon nehéz ezt kiszámítani, a dolog természete hozza magával; másrészt azt sem látom, vájjon a segédszemélyzet részesül-e ebben a mellékjövedelemben, már mint az anyagmeg takarítás utániban és egyéb mellékjövedelemben részesül-e pl. a fűtő segédszemélyzet? Heltai Ferencz előadó: igen! Ernszt Sándor: Arra maga az előadó ur volt szíves utalni, mi lesz akkor, mikor ezek az emberek nyugdíjba lépnek. Ilyenkor összes mellékjövedelmeik teljesen elesnek. Milyen nehéz az ő munkájuk, erre nézve nem akarok mondani semmit. Ebben a házban mindenki egyformán tudja, hogy alig léteznek állami alkalmazottak, kiknek ilynemű szolgálatuk lenne. Egyedül csak a szolgálat veszélyességét akarom kiemelni. Összes ipari alkalmazottaink között, kik az iparfelügyeleti törvény alatt állanak, csak egyetlenegy osztály van, a mely veszélyesebb munkával foglalkozik, mint a mozdonyvezetők és ezek a gépgyártásnál alkalmazott munkások. A gépgyártással foglalkozóknak 14%-át baleset éri évenkint, a mozdonyvezetőknek pedig 10°/o-át éri baleset, utánuk következik a vas- és fémipari munkások szakmája, a melyben összesen 7°/o-ot ér baleset. Az ezután következő minden egyéb szakma sokkal előnyösebb helyzetben van s e tekintetben össze sem lehet amazokkal hasonlítani. Most már áttérek magára a sztrájkra. Midőn a sztrájkról van szó, okvetlenül tekintettel kell lenni a közönség nagy részére, a mely meglehetős ellenszenvvel viseltetett az egész mozgalom iránt. Legyen egy mozgalom bármily igazságos, méltányos és szimpatikus, a mint egyszer embereket sodor magával, a kik ártatlanul veszedelembe kerülnek és károsodnak, akkor már ez a mozgalom többé hosszuéletü nem lehet. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Épen azért az ország közönségének nagy része ellenszenvvel kezdett viseltetni az egész kérdéssel szemben. Lehet, hogy jogos ez az ellenszenv, de nem szabad odáig menni, hogy ne tudjunk elég objektívek lenni ezen emberekkel szemben, a mint nem tudott a közönség nagy része objektív lenni, mikor a sztrájk kitört.