Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-442

278 H2. országos ülés 190í június í8-án, szombaton. a törvényben meg van irva, hogy ez megbízólevél, itt nálunk újra idegen kifejezések jussanak érvényre. Azért a t. képviselőházat és annak miden tagját mély tisztelettel kérem, — hivatkozással kötelességérzetükre, — hogy. a midőn a törvényben egy bizonyos magyar nevezete meg van állapítva valaminek, azt használjuk, sőt ha nem is volna megállapítva, de szokásban volna a jó magyar név, ne éljünk idegen kifejezésekkel. (Helyeslés balfelöl.) Ha tehát ezentúl felszólalnak, kivált az előadó urak, csakis a magyar nyelvet legyenek szívesek használni. (Helyeslés a baloldalon.) B. Bánhidy Antal: T. képviselőház! Én beszédem elején ezt a kifejezést használtam: megbízólevél. Ha talán beszédem végén a mandátum szót használtam, ez onnan ered, mert többször hallottam ezt a kifejezést még túloldali képviselőtársaimtól is. A jövőben azonban lehetőleg kerülni fogom az ilyen kifogásolt kifejezéseket. (Helyeslés.) Elnök: T. képviselőház! A VII. bírálóbizottság elnökének jelentéséhez képest Rónay Elemért, a kolozsi választókerületben megválasztott orsz. képviselőt, minthogy megbízólevele kifogástalannak találtatott, a 30 nap pedig rég elmúlt, végleg igazolt képviselőnek jelentem ki. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasása. Daróczy Aladár jegyző: Tisztelettel jelentem a háznak, hogy az inditvány-könyvben ujabb bejegyzés nincs. Az interpellácziós-könyvbe ujabb interpellácziót jegyzett be Győrffy Gyula: a közalapítványok tulajdonát képező szemlaki uradalom haszonbérlete tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Elnök: T. képviselőház! A ház a már régebben bejegyzett interpellácziókra vonatkozólag ugy határozott, hogy azok a mai napon tétessenek meg. Javaslom a t. háznak, hogy az interpellácziókra fél kettőkor térjünk át. (jxltalános helyeslés.) Következik a m. kir. államvasutak alkalmazottai illetményeinek szabályozására szükséges költségek fedezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 524, 549.) általános tárgyalásának folytatása. Sturman György jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azon fényes beszédek után, a melyeket a tegnapi napon hallottunk, némely részleteket sokkal rövidebben fogok elmondani, mint eredetileg szándékoztam és csak röviden leszek bátor hivatkozni azon momentumokra, a melyeket részint Mezőssy Béla, részint Batthyány Tivadar t. képviselőtársaim felhoztak, Mindenekelőtt bocsánatot kérek, de nem értem, hogy miért, volt gróf Battyhány Tivadar t. képviselőtársam annyira misztikus, a midőn a pragmatikáról, a szolgálati szabályzatról beszélt; hogy miért nem kívánta ő itt e házban annak indokait elmondani, tulajdonképen miért nem óhajtja ő törvényben biztosítani a pragmatikát és miért kívánja azt inkább miniszteri szabályrendelet formájában életbeléptetni, t. i. azon módon, a mint az a mai napon érvényben van. Sokkal jobb szerettem volna, hogy ha 6 argumentumait, okait itt a nyilvánosság előtt elmondotta volna, mert kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én teljesen kétségben vagyok azon indokok iránt, a melyek őt arra kényszeritik, hogy erről az egész kérdésről némán hallgasson. A mi Mezőssy Béla t. képviselőtársamat illeti, a magam részéről az ő premisszájával, a melyben kijelentette, hogy egy hajszállal sem akar tovább menni azon vonalnál, a meddig az állampénztár nehéz helyzetére való tekintettel el lehet menni: nem érthetek egyet, mert ha ezt az egész vasúti üzemet valamiképen ki lehetne kapcsolni az egész államháztartásból és ha találnánk módot arra, hogy nem budgetárius, hanem más módon ellenőriztessék az egész üzem, akkor nem volna ok arra, hogy ez bent szerepeljen a budgetben, és akkor csak azon egyetlen szempontból kellene tekintenünk a kérdést, hogy ez az üzem pénzügyileg eredményekkel dolgozik-e vagy sem. Meg kell továbbá fontolnunk azt is, t. ház, hogy elsőrangú kötelességünk ezen üzem virágzóvá tétele. Mert ez a legbensőbb összeköttetésben áll a nemzet közgazdaságával, a nagyközönség kényelmével és biztonságával, legkülönbözőbb szükségleteinek kielégítésével. Meg kell fontolnunk, hogy ezen üzembe a mai napig 1900 milliónyi tőkét építettek be, olyan óriási nemzeti vagyont tehát, a mely parancsolólag követeli, hogy az üzem virágzóvá tételére mindent el kell követni. Az üzem — minden melléktekintetet mellőzve — azon 15 év alatt, (Halljuk! bal felöl.) a melyet fixiroztam, általában kielégitőleg, sőt elég jól jövedelmezett; oly pénzügyi eredményeket ért el, a melyek aránylag sokkal nagyobbak, mint más hasonló téren elért eredmények. Ezen üzem bevételei 1888-tól 1903-ig, tehát 15 év alatt 79 millióról 230 millióra emelkedtek, tiszta jövedelme pedig 36 millióról 86 millióra szökött fel. Ilyen jövedelmezőség mellett eltekinthetünk minden egyéb szemponttól, (Ellenmondások balfelöl,) és ugy vehetjük magát az üzemet, a hogy van. Ha szemügyre veszszük, hogy hogyan jövedelmeznek az államvagyon egyéb részei, pl. a fekvőségek, a fürdők, az erdőségek, az ipari vállalatok: akkor azt látjuk, hogy a vasúti üzem egymagában oly fényes eredményeket birt elérni, a melyekkel semmiképen sem lehet összemérni az állam kezében lévő egyéb vagyon jövedelmeit. Ha összehasonlítjuk ezen pénzügyi eredményeket azokkal a pénzügyi eredményekkel, a melyeket más vasúti társaságok elértek ebbeu az országban, akkor ismét azt látjuk, hogy a magyar államvasutak sokkal nagyobb pénzügyi eredményt értek el, mint valamennyi egyéb társaság, a mely ebben az országban létezik. És ha összehasonlítjuk ezen üzleti eredményeket azon vállalatok eredményei-